A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-06-07 / 23. szám
duzzasztók fel, s ezt még akkor is negatívumként kell említenem, ha egyébként nyilvánvaló az írói szándék: a különböző helyszínek részletes leírásával lehetőséget teremteni az olvasónak, hogy szembesíthesse a regény főhősének, Morvái szerkesztőnek a múltját és o jelenét. A főhős Csehországban járva nie az udvarra. Közben az eső elállt, de feltámadt helyette a szél, és dühösen nyikorgatja az utcán az akácok ógoit. Begyújt. Meleg vízben mosakodjon a fia. Sáros nadrágját is kikeféli, kitisztítja, és az álomnehéz félcipőről levakarja a sárréteget. Fekete nagykendőjébe burkolózva olyan a sejtelmes hajnali lámpafénynél, mint egy rokonszenves, jótékony manó. A tűzhelyen nagyot pattannak a meggyulladó, száraz akácógak, kellemes meleg kezdi feloldani a konyha zordságát. A macska már észrevette a mozgást a házban, és nyávogva bekerédzkedik. Mire felkel a gyerek, langyos lesz a fazékban a víz. Még nem kelti fel. Hadd aludjon négyig legalább. Éjszaka alig aludt, nem jó vége lesz ennek, ha most így megy iskolába. .. Az apa kiszól a sötét szobából.- Keltsd már fel! — Igen. .. igen... mindjárt. ..- Halogatja, hogy felkeltse a fiát. Mikor tíz perccel elmúlt négy, habozva odament hozzá, és puhán vállára tette a kezét.- Kelj fel, fiam, négy óra. Az a fal felé fordulva aludt a jobb oldalán, és nehezen léGYÖKERES GYÖRGY felvétele ugyanúgy megfigyel mindent mint odahaza, a szülőfalujában, ennek ellenére Prágából vagy Karlovy Varyból csak a felszínes dolgokat képes rögzíteni, míg otthon egy bokor látványa is hosszú asszociáció-sorokat indít el benne, bár mindaz, amire ilyenkor gondol már nem a jelennel, hanem a végleg letűnt legzett. Nyugtalanul aludt, az érintésre megrezzent, nyöszörgött, de nem ébredt fel. Anyja határozatlanul megszorította a vállát.- Négy óra, fiam... mindjárt megy az autóbusz. A fiú szuszogva felnyögött álmában.- Teleissza magát, aztán nem bír felkelni. Hát ember ez? Halk az apja honja, szinte szomorúvá teszi a mélyén megbúvó tehetetlen indulat. Mit kezdjenek a fiukkal? Valahogy föléjük nőtt, úgy érzik, mintha idegen, felsőbbrendű világban élne, amit csak tisztelhetnek, de nem érthetnek meg soha. Semmit sem tudnak róla. Mit csinál egész nap? Mivel foglalkozik? Nem ismerik a munkáját, az életkörülményeit, a dolgait. Olyan nagyon messze van az a város a falutól. Ismeretlen életű, idegen nagyváros, a fiúkból is idegen embert csinált. Ez már nem az a gyerek, aki valamikor itt játszott az udvaron az eperfa alatt. Titokzatos ember, kiismerhetetlen és hozzáférhetetlen, néha szinte félelmetes. A keltegetésre végre felébredt a főiskolás. Nyújtózott, és pislogva nyitogatta a szemét. Rettenetes rosszullétet érzett, zúgott a feje, szeme előtt nagy múlttal kapcsolatos. A Szabadesés mintegy összefoglalása a novellákban felvetett problémáknak. Olyannyira tudatos ez a szintézis, hogy az író gyakran az elbeszélésekből már ismert motívumokat és leírásokat is beleszövi a regénybe, gondoljunk csak például a Harmadik helyezett című novellában szereplő sílécgyártó kovács alakjának Szabadesés-beli felbukkanására, vagy a regény nyitó fejezetére, amely kísértetiesen emlékeztet az Elmegy a liatalúr című novellára. Úgy vélem, ennek a gyakori témaismétlésnek mindenekelőtt lélektani okai vannak. Az író maga sem tudja megmagyarázni, hogy hősei miért ilyen nyugtalanok, miért nem találják a helyüket, ezt az állapotot csak ábrázolni lehet, újro és újra beszélni róla, hátha így egyszer meg lehet szabadulni a nyomasztó érzéstől. A gyermekkor világa végérvényesen letűnt, oda már soha többé nem lehet visszatérni, ezért van szüksége az írónak arra, hogy minél részletesebben megörökítse; elraktározzon minden fontos eseményt, hogy legalább sóját lelkében éljen tovább ez a kedves korszak. Ilyen előzmények után már szinte magától értetődő, hogy meg kellett írnia gyermekkora színterének, szülőfalujának, Hontfüzesgyarmatnak hiteles élettörténetét. Az 1974-ben megjelent könyv, a Vajúdó parasztvilág nem szépprózai alkotás, hanem szociográfia, mégis mindvégig érdekes és izgalmas olvasmány, méltán aratott sikert idehaza és Magyarországon egyaránt Sokak véleményét ismétlem, amikor kiielentem: a Vajúdó parasztvilág Duba Gyula eddigi munkásságának csúcsát jelenti. Fontos kordokumentum, s bár kizárólag Hontfüzesgyarmattol és közvetlen környékével foglolkofekete körök úsztok, szédült, és pokolba kívánta az italt meg a barátait. Tegnap erős törkölypálinkót ittak, utána meg savanyú otellót. Még a legvihoredzettebb természetet is kikészítené. Talán fél percig várta nyitott szemmel, hogy a szörnyű kavargás megszűnjön körülötte, de hiába. A fekete körök egyre nagyobbak lettek, egyre vadobbul robbantak fel, és éppen a szeme előtt, hogy néha szinte összerezzent. Képtelen felkelni. Mi lenne, ha nem utazna el? Ott egye meg a fene a laboratóriumot meg a profot is! Mentő ötletként született agyában a gondolat, és pillanatokon belül egyetlen lehetőséggé teljesedett. Kialussza magát, és majd délután visszamegy! Mindjárt ki is mondta hangosan:- Most inkább nem utazom el... Majd délután... Egyszerre mintha lángot vetett volna a sötét, apja alig bírta fékezni indulatát. Hogy várták opgódva kettőig! Aztán alig aludtak miatta! Ez a kölyök nem tudja, hogy ilyenkor az anyja nem alszik? Vogy nem törődik vele, természetesnek tartja? S az iskolában várjo a kötelessége, ő meg kijelenti, hogy nem megy. Emberi magatartás ez? Milyen LACZA TIHAMÉR zik, igen sok alapvető ténnyel gazdagította a csehszlovákiai magyarság önismeretét. Természetesen a hontfüzesgyarmatiok hajdani élete sok mindenben sajátos és egyedi volt, a konkrétumok nemigen általánosíthatók, de ebben a könyvben benne van a paraszti sors is, és minden lapján jelen van a történelem, s ez — akarjuk vagy sem — ugyanaz volt Gömörben is, a Csallóközben is vagy éppen a Mótyusföldön. A Vajúdó parasztvilág megjelenése után érthető kíváncsisággal vártuk a folytatást annál is inkább, mert irodalmár berkekben már tudott dolog volt hogy az író új regényén dolgozik. Nos, az 1978-ban megjelent ívnak a csukák nekem kissé csalódást okozott. Részben talán azért is, mert mai témájú történetet vártam, s ehelyett az író ismét gyermekkora színterére vezette el olvasóit s a széppróza eszközeivel kívánta ábrázolni azt a valóságot, amit korábban a szociográfia segítségével bemutatott. De elégedetlenségem fő oka a regény megformálása volt. Tagadhatatlanul sok az ívnak a csukákban a lenyűgöző tájleírás. Az első ötvenhatvan oldal annyira látványos, mintha legalábbis egy Fábri Zoltán filmet néznénk. A későbbiekben aztán a könyv elveszti ezt a filmszerűségét, mintha váratlanul állóképeket vetítenének nekünk, s a lassan hömpölygő történet feloldja a figyelmet ébren ember oz, aki így játszik másokkal és önmagával?! A parasztemberre még a legpletykásabb nyelvek sem tudtak mondani semmi rosszat a faluban. Nem akart beletörődni, hogy a fia más ember legyen.- Kelj fel és menj! - mondta szigorúan. - Anyád egész éjszaka nem aludt miattad. A gyerek felült az ágyban, de azonnal visszahanyatlott, mert felkavarodott a gyomra.- Nem bírok felkelni... -mondta halkan, szégyenkezve. Kérlelhetetlen gúnyt érzett az apja hangjában.- Ááá.., a fiatalúr nem bír felkelni. Éjszaka nagy legény, iszik amennyi belefér, reggel meg nyög, és nem bír felkelni! Istenit az ilyen kényes fiataluraknak. .. A főiskolás kábulton feküdt, hangtalanul nézte a mennyezet megbámult gerendáit. A fekete kendőbe bugyolált, jótékony kis manó, aki már mindent előkészített a fiának, a konyhaajtóban állt és várta, mi lesz. Egyszerre csak azt mondta:- Apóddal ilyesmi soha nem történt meg. Ez vagy te, fiam, több vagy, mint az apád, mégis kevesebb... tartó feszültséget. (Csak zárójelben szeretném megjegyezni, hogy az ívnak a csukák egy tervezett trilógia első darabja, saz író jelenleg a második rész utolsó fejezetein dolgozik.) Nem lenne teljes a felsorolás, ha megfeledkeznénk a tanulmányíró Duba Gyuláról. Különösen a hatvanas években sok kritikája és publicisztikai írása jelent meg lapjainkban, ezek legjavát Valóság és életérzés című kötetében adta közre 1972-ben. A közelmúltban egy Tóth Lászlónak adott interjújában így foglalta össze a számára legrokonszenvesebb kritika — tipus főbb ismérveit: „Ha kritikáról beszélgetünk, én annak egy nemesebb és fontosabb változatára gondolok, amely nemcsak kutyafuttában ismerteti és értékeli a művet, hanem megpróbálja fölfedezni a benne rejlő benső értékeket. Azaz fölfedezi a művet, a belső világát láttatja meg, más gondolati összefüggések közé helyezi, vagyis valamilyen módon a mű lényegét fejleszti tovább úgy, hogy közben ad is hozzá valamit. Az ilyen kritikának óriási szerepe van az irodalmi élet belső alakulásában, az irodalmi tudatteremtésben." Talán nem kell hangsúlyozni, hogy Duba Gyula mindig is ebben a szellemben vizsgálgatta pályatársai műveit, még irodalmi karikatúráiban és paródiáiban is. Duba Gyula idestova tíz esztendeje főszerkesztője az Irodalmi Szemlének. Ebben a minőségében is komoly és eléggé nem méltányolt érdemeket szerzett mint a csehszlovákiai magyar irodalmi és szellemi élet szervezője. Ötvenedik születésnapján a Hét szerkesztősége és lapunk olvasói nevében is jó egészséget, sok sikert és további termékeny éveket kívánok neki. A főiskolás erre kiugrott az ágyból, támolyogva a konyhába ment, és kapkodva felöltözött. Nem is mosakodott, hiába melegedett a tűzhelyen a víz. öt perc múlva fél öt, mire a megállóhoz ér, ott lesz a busz. Felvette esőköpenyét és sapkáját, gallérját felhajtotta. Szédült. Csak addig bírjam ki, amíg az utcaajtón kiérek, gondolta. . . Bement az apjához, lehajolt párnán nyugvó fejéhez. és hosszan arcon csókolta. Most nagyon szerette, és ettől majdnem könny szökött a szemébe.- Viszontlátásra, édesapám! - Ráncos és borostás volt oz apja orca, körüllengte az alvás meleqe és a dohányszagú lehelet. Ezek a hajnali gyors búcsúzások örökre megmaradnak bennem, gondolta a főiskolás, öregségemre sem felejtem el ezt a félhomályos, hideg szobát. Anviát is megcsókolta, és kisietett. Felhajtott gallérjába mohón belekapott a szél. Az utcán rosszul lett. egv akácfának támaszkodva hányt. Attól félt. mégsem tud elmenni, vissza kell térnie lefeküdni. Futni kezdett. Az autóbusz zúqósót méq nem hallotta, de nvuqaton a sötét égbolton viliózó vörös fénvek ielezték. hogy már jön a falu felé. wmmammmmm memmmmmmmmmmmmmmm 11
