A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-05-31 / 22. szám
OSCAR PIN: Tizenhét éves, Desiréennek hívják, s a francia televízióban lép fel Jean-Michele Catherys szórakoztató műsorában. Az ügyes alligátor zongorakiséret mellett „énekel", sőt „táncol" is, s mutatványa után hajlong a közönség előtt. Mint egy igazi sztár! Hajóra szállt a Sole-fivérek cirkusza, hogy Tasmániába utazzék. Egyetlen állattal sem volt sok bajuk - kivéve a tevét: heten sem bírták a fedélzetre húzni. Elszakadt a kötél, hanyatt estek az emberek, aztán salamoni döntést hoztak: békén hagyták a tevét. Az állat „gondolkozott" egy darabig, majd önszántából felsétált a hajóra. Az NDK-ban nagyon népszerűek a csehszlovák repülőgépek: az NDK első űrhajósa, Sigmund Jöhn is az L—39 típusú csehszlovák gyakorlógépen készült fel. Képünkön az L-39 modellje látható. ELŰNYÜS UTAZÁS Don Adalberto óvatosan lefékezte az autót és közvetlenül a kanyar előtt dudált.- Ott a kanyar után mindig rendőr szokott állni — közölte feleségével. Valóban így volt: a rend őre a kanyaron túl bírságot szedett be azoktól a vezetőktől, akik megfeledkeztek a hangjelzésről.- Látod - bólintott Don Adalberto elégedetten - legfontosabb a figyelem: tehát a bírságon megtakarítottunk 500 pesetát. Könyveld el a bevételt, drágám. Amikor elkövetkezett az ebéd ideje, Don Adalberto egy elegáns vendéglő előtt állította meg a kocsit.- Kitűnő vendéglő - mondta Don Adalberto — az egyik legjobb a környéken. Remek a konyhája. Mondd, szivecském, hová tetted a szendvicseket? Ha nem ellenzed, akkor itt, ezen a kis pádon falatozunk egyet. Az étkezés végeztével Don Adalberto betért a vendéglőbe, és nemsokára sugárzó arccal lépett ki.- Tudod, szerelmem, mennyibe került volna, ha ebben a vendéglőben ebédelünk? Legalább ezer pesetába. Tehát megtakarítottunk egy ezrest. Jegyezd fel, drágám. A házaspár megint útra kelt. Körülbelül tíz kilométer után Don Adalberto megállt néhány méterre egy teherautótól, amelynek vezetője a motorházban turkált.- Remek, rendkívüli siker! - kiáltotta Don Adalberto. - Képzeld csak, mibe kerülne a javítás, ha kevésbé volnék figyelmes, és belerohantam volna ebbe a teherautóba? 50 000 pesetába, erre mérget vehetsz! Szemlátomást gazdagodunk! Ha nem tévedek, mi ketten már 51 500 pesetát kerestünk ezen az úton. Este, Madridhoz közeledve, Don Adalberto óvatosan megkerült egy kerékpárost, akinek a járművén nem égett a piros hátsó lámpa.- Gratulálok, gratulálok, drágám! - kiáltotta Don Adalberto, örömmel nevetgélve. — Képzeld, mekkora summát csikart volna ki belőlünk őkelne per útján, ha elütjük? ö vagy - isten ne adja — a kedves rokonai? Legalább 200 000-et, kevesebbe nem egyeztek volna bele. Ráadásul még a perköltség, ó szentségei madonna! Mihelyt a házaspár hazaért, Don Adalberto azonnal telefonált a titkárának.- Pedro, ma 251 500 pesetát kerestem. Nos, 500-at vonjunk le útiköltségre. A tiszta bevétel: 251 000 peseta. Mit kezdjünk ezzel a pénzzel? Hiszen tudja, mennyire nem szeretem, amikor a pénz parlagon hever. Van valami, ami tekintetbe jöhet? Egy kis birtok? Remek ötlet, már holnap állítsa ki az adásvételi szerződést. .. (Ford: Gellért György) HENRYK BARDIJEWSKI: AZ ÉN ERKÉLYJELENETEM Nem mondhattam tökéletes szépségnek, de annál derűsebbnek tűnt a jövő. Csúnyább úgysem lesz - gondoltam - a szerelem lágy melegétől pedig talán megérik és megszépül. Némelyekkel ez is előfordul. Emelkedett és romantikus szerelmet éreztem iránta, múlt századi, ma már nem létező érzés volt. Érzéki voltam és sírásra hajlamos, s ha kellett lovagiasságom nem ismert határt. Többször megesett, hogy munkába indulva levágott hajtincsében kerestem ihletet, a masniját zakóm hajtókájára tűztem, annak dacára, hogy hétköznap volt. Lépésről lépésre bátrabb lettem. Egyre többet akartam s végül a szerenádra is sor került. Volt mandolinom, hosszú, földig érő köpönyegem, a fejemben pedig egy dal, amit kívülről is megtanultam. Estefelé, amikor már kigyúltak a neonlámpák, szétvetett lábbal kiálltam a panelháza elé. Az egyhangú erkély vastag vonalat alkotott s elveszett valahol a távolban. Három folyóméter az övé. Elégikus hangütéssel kezdtem s a lábammal is vertem a ritmust. De a szemközti erkélyen sötét volt. Talán moziba ment?" — villant fel bennem éneklés közben. A jobb oldalon már valami szőkét csábítottam ki, a baloldali balkonra egy feketehajú szépség jött ki, valamivel arrébb pedig két fürdőköpenyes s egy törülközőbe csavart hölgy jelent meg — ő maga nem volt sehol. . . A hölgyek egyre csak gyűltek és gyűltek, jobbról is balról is, ameddig a szem ellát, de a velem szemközt lévő három folyóméteren üresség tátongott. Tetszett az éneklésem. A dugig megtelt erkélyről fojtott sóhajok, epedő szemcsillanások és virágok szálltak felém. Tőle érkező virág persze nem volt közöttük. A könnyeimet visszafojtva mélyen meghajoltam és hazamentem. Az erkélyről a kendők százai integettek felém, a járdát könnyzápor mosta. És otthon? Otthon az ágyamban ő feküdt. Mit tudtam tenni? Elzavartam. Ha énekelek, akkor hallgassa, ne feküdjön! És különben is: minek járjon hozzám? Lehet, hogy én éppen boldogtalan szerelemmel akarom szeretni?. . . 9 Ez a felvétel a szicíliai Szirakúzában készült: a munkanélküliek csónakba ültek, hogy ezúttal is kihalásszák mindennapi élelmüket - a halat. A bulgáriai Szandanszki nem tengerparti város, mégis keresett üdülőhely. Nem is csoda, hiszen egész Bulgáriában itt van a legtöbb napsütéses nyári nap. A város gyógyforrásai is sok embert csábítanak ide. Ezredik „születésnapjára" új szobrot kapott a magyarországi Esztergom. A monumentális alkotás - a Munkácsy-díjas Vígh Tamás müve - a város megalapítóját, István királyt ábrázolja.
