A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-05-03 / 18. szám
A biológia és az orvostudomány nagy kérdése: meghosszabbítjuk-e az emberi életet egészséges, munkaképes, vidám öregkorral úgy, hogy további éveket adunk az életnek — de életet is, alkotókészséget is a nagyobb számjeggyel jelölt éveknek. Az ember ma általában 70- 80 éves koráig él. A kőkorszakban 19 év, a XVI. században 27, századunk kezdetén 40,5 év, majd 1945-ben 57,7 év volt az átlag, amely 1970-ben már elérte a 70-et. A növekedésben persze óriási szerepet játszott az életkörülmények, a társadalmi viszonyok javulása és az orvostudomány: a nagy járványok, népbetegségek (tuberkulózis!) leküzdése, s nem utolsósorban a csecsemő- és gyermekhalondósóg visszaszorítása. Az élővilágban minden fajnak évezredek óta öröklött módon változatlan az átlagélettartama, a patkány három évétől a mámmutfenyő háromezer évéig. Miként lehet, hogy az emberé két évszázad alatt 28—30-ról 70-80 évre nőtt? Ezt kutatva, a biológusok arra a következtetésre jutottak! hogy megfelelő körülmények között az emberi sejtek DNS-ében rejlő genetikai program szerint akár 120—130 évig is élhetnénk. Az ide vezető úton az első feladat nyilvánvaló: a korral egyre fenyegetőbbé váló betegségek leküzdése. Jelenleg az emberek 90 százaléka szív- és érrendszeri bántalmakban vagy rákban hal meg, s csak egy töredékükkel végez más betegség. Maga az „elöregedés" igazában nem jut el a „végelgyengüléses" halálig, betegség végez az emberrel. Igaz vj^zont, hogy amíg a halállal „mindent megoldó" végső betegség beköszönt, addig is minden ember öregszik — de nagyon különféle mértékben. Mindenki ismmer középkorú aggastyánokat és naptárilag öreg, akár vénségesen vén fiatalokat. Az Egészségügyi Világszervezet az öregkort férfiaknál a 61., nőknél az 55. évtől számítja a 75. életévig; az ennél öregebbek hivatalos nyelven: aggok. A „természetes öregedés" tempójában (amibe nem számíthatjuk bele a lejtőn egy-egy fokkal mélyebbre taszító, múló, de terhes betegségeket) nyilvánvalóan közrejátszik az öröklődés, az alkat, az életmód, sőt a gyerekkorban elszenvedett betegségek is. Annyi azonban kétségtelen, hogy a legfürgébb-fiatalosabb öregek élettartama is még messze jár az emberi faj lehetséges élettartamának határától. És további kérdés, hogy a valóban forradalmát élő molekuláris biológia a génmanipuláció korában mikor lesz képes az emberi sejtek DNS-spirálját hoszszabb életre „beszabályozni". Az öregedés rendkívül bonyolult, komplex jelenség, és a szervezetben különféle előjelei már fiatal korban felfedezhetők. Lényegéről jelenleg több mint félezer elképzelést, többé-kevésbé részletes hipotézist tart nyilván a gerontológia. Az élettan és a kórélettan, a lélektan, a neurológia, a biokémia és a szervezet önvédelmi apparátusát kutató immunológia az elmúlt évtizedekben sok-sok jelet talált, amelyek már nem a naptári, hanem a biológiai életkorra, tehát a lassúbb vagy gyorsabb öregedésre szolgáltatnak bizonyítékokat. Laikus ember számára esetleg elég egy pillantás valakire — az utcán, de még inkább a strandon . . . —, hogy megítélje fiatalságát vagy öregségét. A szembeötlő jegyektől a tudomány ma már a molekulákig jutott el a vizsgálatban, s kiderítette, hogy az öregedéssel együtt romlik a sejtben levő DNS-állomány működése; egyre több hibás, sérült fehérje kerül ki a sejt „vegyi nagyüzeméből", mert maga o DNS is megsérül. Állatkísérletek bizonysága szerint az öreg sejtek fehérjeépítő „műhelyében", a riboszómákban lelassulnak a folyamatok, ami a sérült „öntőminták", a hibás DNS-molekulók következménye. A természet szinte minden életfolyamatban pazarlóan gazdag tartalékokkal rendelkezik. A fiatal szervezet a megsérült DNS-eket még szinte játszva kijavítja - az öreg nehezebben képes rá. A sérült részeket speciális „hibaelhárító" enzimek kivágják, és azonos felépítésű új szakasszal pótolják. Mi okozza, hogy a DNS-védelem idővel meggyengül? A DNS sérüléseinek és a hibaelhárítás lassúságának is sikerült a nyomára • . * v M £ |Hi « mm H. DUBINYIN akadémikus bukkanni. Belső, anyagcserebetegségből fakadó okok mellett a környezet radioaktív és vegyi szennyezettsége a legjelentősebb. A hiba pedig abban nyilvánul meg, hogy a sejtben úgynevezett szabad gyökök keletkeznek: olydn anyagok, amelyek lekötetlen elektronjaik miatt vegyileg rendkívül aktívak, és a DNS-ben hibát okoznak. Napjainkban a szabad gyököket nevezik „ az öregedés fő vádlottjának. Szerencsére ismerünk olyan anyagokat is — antioxidánsokat -, amelyek fékezik a szabad gyökök képződését. N. M. Emanuel akadémikus és tanítványai kísérletekkel bebizonyították, hogy antioxidánsok adagolásával patkányok várható életkora 20-30 százalékkal is megnövelhető. Az állatok a természetben A-, C- és E-vitamin tartalmú növényekkel „fiatalítják" magukat. Különösen fontos az E-vitamin, amelynek legfontosabb funkciója, hogy megvédje a DNS-molekulát a szabad gyök kártevésétől. (A gyakorlati gyógyszertanban a gabonamagvak csírájában, májban, húsban, tojásban előforduló E-vitamin „élettani szerepe ez ideig nem tisztázott", és hiánya - a tankönyv szerint - „az embernek nem okoz betegséget" - A szerk.) A sejt sokféleképpen láthatja kárát a DNS sérülésének, a szabad gyökök felhalmozódásának; az energiát töményen tároló ATP (adenozin-trifoszfót) munkáját megzavarja, emiatt felborul a sejt biokémiája, és megkezdődik a sejtfal „öregedése"; márpedig ez a hártya nem pusztán körülhatárolja a sejt belsejét, hanem aktív tényező az egyes sejtek, valamint a sejtközi tér vegyi forgalmában. Megfigyelték, hogy az agyban, tehát központi idegrendszerünkben az idegsejtek belsejében stabil, passzív képződmények — az öregedés pigmentjei — keletkeznek, amelyek gátolják az idegrendszer működését. Állatkísérletekben sikerült már egerek neuronjait megszabadítani ettől a pigmenttől, s csupán ez a beavatkozás is jelentősen növelte élettartamukat. Más eljárásokkal, pl. a táplálékba kevert nukleinsavakkal is sikerült egerek, patkányok, bormuslicák élettartamát meghosszabbítani, olykor akár a szokásosnak a kétszeresére is. . A gerontológia legújabb eredményei messze túlmutatnak az öregeket fenyegető betegségek elhárításán; már csak azzal a ténnyel is, hogy ha a szervezet tovább marad biológiailag fiatal, kevésbé támadják meg a betegségek. Ma mór az öregedés fékezésének gyakorlati módszereit kutatják, és ez belenyúlik a „genetikailag meghatározott" élettartam meghosszabbításába is. Ami egyelőre csak különféle kisállatok esetében jár látványos eredményekkel, de biztató távlatokkal kecsegtet az ember számára is. A mai ember 20—25 éves koráig tanul, és 55—60 éves korában nyugdíjba megy. Véleményem szerint az emberi fajra ma jellemző élettartam a korszerű genetikai módszerek segítségével akár 30—40 évvel is meghosszabbítható úgy, hogy a magas életkor aktivitással, az élet élvezetével és alkotó tevékenységgel járjon. Kurucz Sándor felvétele 22
