A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-05-03 / 18. szám
Jelenet a kassai (Košice) Szép Szó irodalmi színpadának műsorából KÜLDETÉST TELJESÍTŐ RENDEZVÉNYSOROZAT volt a helyi szervezeteknek. Azon kívül vonnak itt közművelődési klubok, irodolmi körök, vers, és prózamondók, irodalmi színpadok és színjátszók. A munkásénekkarok második járási versenyén például 260-an szerepeltek. Éneklő és folklórcsoportok is akadnak szép számmal, sőt öt felnőtt és két ifjúsági citerozenekar is. Csábon (Čebovce) Szőlőskert néven vegyes tánccsoport működik. Ipolybalogon (Balog nad Ipľom), Nényén és Nyéken gyermektónccsoport. Zseliz (Želiezovce) csak földrajzi fekvése szerint van távol a nagykürtösi járástól. Hetvenhétben az Országos Népművészeti Fesztivál résztvevői voltak az inámiok (Dolinka) és a bussaiak, hetvennyolcban az ipolyvarbóiak és a bussaiok, hetvenkilencben az ötven szereplőt felvonultató ipolynyékiek. A riagycsalomjai park a járási dal- és táncünnepélyek színhelye. Szabadtéri színpadát kő és betonlapokra helyezték. Évente egyszer körülbelül 250 szereplő szórakoztatja itt a közönséget. Egy estét töltöttem a csalomjaiakkal, és azt tapasztaltam, hogy mosolyogtató, derűs történetekben kifogyhatatlanok. Mintha az onnan nem is nagyon távoli szklabonyai (Sklabina) születésű Mikszáth Kálmán Nagycsalamjáról, „lopta" volna humorát. S ha már a palócok nagy íróját említettem, megtoldom azzal, hogy elég sokszor átsuhantam gépkocsival Szk la banyá n és olya nkor Zsélyt, Nagy Lajos faluját is érintettem. Nos, a Szklabonyát szülőfalujának valló Mikszáth és Zs. Nagy Lajos szinte egyformák abban, hogy mindketten epések, ironikusak, humorosak. S aki még nem tudná, Zs. Nagy Lajos öszszes eddig megírt verséhez akkor vágta előszófélének első fintorát, amikor megtudta, hogy munkánk még eredményesebb és sikeresebb legyen a jövőben” — mondotta. Az új 35 tagú járási bizottság és az ellenőrző bizottság megválasztása után vándorzászlókat adtak át a legtevékenyebb szervezeteknek. „A legjobb népművelési tevékenységért" a rozsnyói, „A legjobb szervezeti életért" a A járási konferencia küldötteinek Mikszáth Kálmánnal egy faluban született. De visszatérve a megfújt kürtre, Rados Pálra, a tapasztalt kultúrmunkásra és CSEMADOK- tisztségviselőre, valamint szárnysegédére Bányai Gézára, elég hamar elárulták nekem, ők is hajlamosak az ironizálásra. Amikor arról beszélnek, hogy ma már a járásban fizetett népművelő gondoskodik egy-két falu kulturális igényeinek kielégítéséről, ők Bányaival ketten teszik ugyanezt harminc községben. Sok jut rájuk, ez az igazság. De csinálják szívvel lélekkel, amit rájuk bíztak. Persze ők sem maguk. A járási elnökséggel, a választmánnyal, a szakbizottsággal és albizottságaival karöltve. Amit elégedetten hoztak tudomásomra, hogy a jnb erkölcsileg és anyagilag is támogatja a járási rendezvényeket. A hnb-k ugyancsak támogatják a helyi szervezeteket. Ho a CSEMADOK nem is tag}o a Nemzeti Frontnak, azért a választási program teljesítéséből kiveszi részét. íme a példa: a CSEMADOK tagjai az utolsó három esztendőben hatvankilencezer nyolcszóz órát dolgoztak társadalmi munkában. Nem véletlen, hogy a járási pórt- és állami szervek. A járás fejlesztésében szerzett érdemekért kitüntetést adományozták a járási bizottságnak a CSEMADOK megalakulásának 30. évfordulója alkalmából. Ami Rados Pált és Bányai Gézát egyformán bántja, hogy kevés csehszlovákiai magyar látogat el Alsósztregovára és Szklabonyára. Tanítók, népművelők, Madách Imre és Mikszáth Kálmán egy kicsit háttérbe kerültek. A magyarországiak kiváncsiabbak. Egyébként 1968. július 1-én alakult meg a járás. Nagykürtösi székhellyel. MÁCS JÓZSEF Hives V. felvételei csoltói és „A legjobb népművészeti tevékenységért" a kecsői helyi szervezetet tüntették ki vándorzászlóval. A JB elnöke ismét Balogh Gyula lett. Titkára újra Szőllős Sándor. KORCSMAROS LÁSZLÓ Korcsmáros László felvételei egy csoportja A Kelet-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság művelődésügyi osztálya, a Kerületi Népművelési Központ, a kassai (Ke šice) Járási Népművelési Központ, a CSEMADOK kassai járási és városi bizottsága március 26—28-án rendezte meg a vers- és prózamondók és az irodalmi színpadok VII. kerületi versenyét, valamint a műkedvelő színjátszók IV. kerületi seregszemléjét a Thólia Színpad színháztermében. A rangos rendezvényen a tőketerebesi (Trebišov), rozsnyói (Rožňava), kassavidéki járásoknak és Kassa városának legjobb előadói, irodalmi színpadai és műkedvelő színjátszó együttesei vettek részt. A rendezvénysorozat első napján, délelőtt, a vers- és prózamondók első, második és harmadik kategóriájába sorolt versenyzőket hallgatta meg a bíráló bizottság. Az, hogy milyen színvonalú egy kerületi verseny — tapasztalataink szerint —r mindig attól függ, hogy a megelőző járási vetélkedőkre hogyan készültek fel az előadók, s hogy az ottani bíráló bizottság milyen mércét alkalmazott. Ha a kiválasztás a járási versenyeken valóban objektív (ami a bíráló bizottság jó szakmai felkészültségét bizonyítja), akkor a kerületi versenyen részt vevő versenyzők valóban méltón képviselik járásukat. Mindezt azért jegyeztem meg, mert volt idő, amikor nemegyszer enyhén szólva részrehajlást. is lehetett tapasztalni. Jobb esetben szakmai szempontból helytelen döntést. Nos, oz idei kerületi seregszemlét dicséretes kiegyensúlyozottság jellemezte a vers- és ugyanígy a prózamondók valamennyi kategóriájában. Bár ez a kiegyensúlyozottság arra mutatott, hogy a járási vetélkedőkön a bíráló bizottság objektív ‘döntést hozott, mégis — hallgatva és nézve az előadókat — hiányérzetem volt. Hogy miért? A válasz egyszerű. A korábbi években a kerületi versenyen mindig akadt egy, két, sőt olykor több kiemelkedő tehetség, olyan előadó, ak! felkészültségével, szövegválasztásával, előadásának korszerűségével lepett meg, aki az ismertet is úgy fogalmazta újjá, hogy az előadás élményszámba ment. Most — ismétlem, a dicséretes kiegyensúlyozottság ellenére — hiányoztak ezek a kirobbanó, valóban külön élményt nyújtó produkciók. Ugyanez érvényes a negyedik és az ötödik kategóriájú versenyzők március 27-én megtartott vetélkedőjére is. Sokszor leírtam, a versenyek értékelése alkalmával elmondtam már, hogy az előadók felkészülésében alapvetően a szövegválasztás a döntő, hogy az előadó egyéniségének megfelelő verset, prózát találjon. Évek óta — az általános iskola első osztályába járt, amikor először hallottam — a ma már gimnazista Pituk Mihály példája igazolja ezt a legmarkánsabban, aki kisdiák kora óta sorra nyeri a versenyeket. Sajnos, az ő példája — legalábbis itt a keleti végeken — egyedi. Az előadók többsége alig lát túl a tankönyveken, a kötelező olvasmányokon. így a repertoár eléggé szokványos és — szegényes. Pedig van miből választani. Csak élni kellene a lehetőségekkel. A kerületi verseny legjobbjait természetesen viszontlátjuk a Dunamenti Tavasz és a komáromi Jókai-napok eseménysorozatán. Az irodalmi színpadok kerületi versenyén a kassai Szép Szó, a királyhelmeci Vox humana és a rozsnyói Egészségügyi Szakközépiskola együttese szerepelt. A Szép Szó, mint ismeretes, Gógyor Péter vezetésével évek óta a legjobb együttesünk. Mostani műsoruk is azt bizonyitjo, hogy hagyományaikhoz híven tovább gazdagítják azt a kisszínpadi formát, amely egyrészt a népiségre, másrészt a legkorszerűbb irodalomra épül szövegben, mozgásban és zenében egyaránt. A királyhelmeciek és a rozsnyóiak ezzel szemben tehetségüket csak itt-ott villantották föl. összeállításuk a hatvanos évek végén alkalmazott témákat idézi. A műkedvelő színjátszók versenye azon feneklett meg, hogy több együttes ugyanannak a szerzőnek a művével szerepelt. Ez a színművek kiadása terén évek óta mutatkozó hiányosságra hívja fel ismét a figyelmet. A rendezők egybehangzó állítása szerint nincs miből választani, ráadásul a hozzáférhető színművek színvonala igényesebb mércével alig mérhető. Pedig az ilyen színtelen, ízetlen szövegek megtanulása, az ilyen darabok színre vitele legalább annyi mun. kával jár — ha nem többel!—, mint bármely klasszikus mű bemutatása. Valamelyest mentségül szolgálna, hogy az ilyen darabok előadóitól, ha mást nem, legalább — Sütő Andrással szólva — az „édesanyanyelv" szépségét kapnánk. A háromnapos rendezvénysorozat az említett fogyatékosságok ellenére is népművelési, művelődéspolitikai küldetést teljesített, a műkedvelő színjátszással kapcsolatos problémákat leszámítva értékesnek és hasznosnak mondható. Hogy mennyire az volt, azt majd a Dunamenti Tavaszon és a Jókai-napokon ítélhetjük meg. GÄL SÁNDOR Gyökeres György felvétele 7