A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-12 / 2. szám
Látogatóban Bártfai Tibor szobrászművésznél Tavaly decemberben volt Bratislava nagy fia, Váraljai Lábán Rudolf, az egyetemes tánctörténet egyik legkiválóbb egyénisége születésének 100. évfordulója. Lábán Rudolf régi pozsonyi patríciuscsalád sarja, 1879. december 15-én született. (Szülőháza helyén ma a Csehszlovák Nemzeti Bank épülete áll.) Nagyszüleinek jól menő kávéháza volt, melyet szívesen látogattak a diéta ellenzéki képviselői. Édesapja magasrangú tiszt volt, katonai érdemeiért nemességet kapott, a Váraljai előnév használatának jogával. Ezért fia a német nyelvterületen a von Laban nevet használta. Már kora gyermekkorában erősen vonzotta a színház világa. Szülővárosában nyílt először alkalma bepillantani a díszletek mögé, ugyanis gyakran segített egy kulisszafestőnek. Szabad idejében szívesen rajzolt, festett. Első előadói és koreográfiái megnyilvánulásai is Pozsonyhoz fűződnek. Hatéves volt, amikor nagyszülei aranylakodalmán az asztal tetején ropta a csárdást. Tizenöt éves korában tánccsoportot alapított, amelyet a mozgáskórus — elgondolás megvalósítása kezdetének tekinthetünk. Gimnáziumba Pozsonyban, majd Bécsben járt. Lábán „egész életére, valamint munkájára döntő fontosságúnak tekintette, hogy már ifjúságában kapcsolatba került a magyar, szláv, nyugati és keleti kultúrával". Korán elhagyta szülővárosát és egész alkotó életét külföldön töltötte. Münchenben festeni tanult, Párizsban ezenkívül szcenikai és építészeti tanulmányokat folytatott. Megismerkedett a klasszikus balett alapjaival. Egy ideig a Moulin Rouge-ban konferált és egy revütársulattal észak-afrikai turnén vett részt, ahol az ottani népek táncait tanulmányozta. Lábán eleinte Bécsben, majd az első világháború alatt Zürichben működött, de tevékenysége csak a háború utáni weimari Németországban teljesedett ki igazán. Több német városban szabad tánciskolát alapított, ezeknek országszerte fiókiskolái voltak. Mint koreográfus eleinte a kamara-tánc műfaját művelte. Később, különösen hamburgi működése alatt a nagy létszámú mozdulatkórusokkal kezdett kísérletezni, s ezekkel (pl. Agamemnon, Keletkező ritmusok, Titánok című koreográfiával) nagyszerű eredményeket ért el. Megreformálta a színpadi táncot, igyekezett megszabadítani azt mindenfajta kötöttségtől, még a zenétől is. Koreografált szavalókórusra, ütőhangszerekre (1879-1958) vagy egyszerűen a csendre, de ugyanakkor klasszikus és kortárs zenére is. Mint pedagógus egyaránt foglalkozott hivatásos táncosokkal és laikusokkal, felnőttekkel éppúgy, mint gyermekekkel. Az élet szerves részének tekintette a táncot, és szükségesnek tartotta, hogy aktív művelésére mindenkinek módja legyen. Különösen mozdulatkórusainak volt nagy nevelőhatása, ahol az egyén egy közös cél érdekében tevékenyen olvad a kollektívába és ebben a szellemi felfrissülés és öröm forrását lelheti. Lábánt a műkedvelő táncmozgalom egyik úttörőjének tekinthetjük. Tanítványai között ott találjuk Mary Wigmant (1886-1973), az expreszszionista szabadtánc legnagyobb előadóművészét; Kurt Joosst (1901—1979), a híres, antiimperialista tartalmú „Zöld asztal" koreográfusát; a magyar Milloss Aurélt (1906—), a nagymúltú olasz színpadi táncművészet megújítóját, vagy a cseh Milča Mayerovát (1901—), aki mestere elveit többek között a spartakiád nagy tömegeket mozgató kompozícióban gyümölcsöztette. Lábán az 1929-es Bécsi önnepi Hetek keretében több'ezres díszmenetet tervezett, ahol különböző mesterségeket jelenített meg. Egy évre rá kinevezték a berlini Állami Operaház vezető balettmesterének. A bayreuthi ünnepi játékokon megkoreografálta Richard Wagner Tannhöuserériek Vénusz-barlang jelenetét. Az 1936-os berlini olimpiai játékok ünnepi eseményeit is ő rendezte. Gyakorlati tevékenységével párnuzamosan intenzíven művelte a táncteóriát. A filozófiáig szélesedő elméleti munkássága sok ösztönző gondolatot tartalmaz a mai táncművészet számára is. (Die Welt des Tänzers — Stuttgart, 1920; Ein Leben für den Tanz — Dresden, 1935 stb.). Széleskörű enciklopédikus műveltsége és gazdag szakmai tapasztalatai képessé tették orra, hogy kora korszerű tudományos elveit az emberi mozgás kutatása szolgálatába állítsa. Érdeklődése középpontjában az emberi mozgás tartalmi és formai problémái álltak. Kutatásai nem korlátozódtak csupán a mozgás művészi kifejező lehetőségeire, ennek -szélesebb körű, szociális szempontjai is érdekelték. Foglalkozott gimnasztikával és munkaterápiával. Lábán nevéhez fűződik az első tökéletesnek mondható olyan táncirásrendsze, feltalálása, amely kizárólag jelírás és alkalmas mindenfajta emberi mozgás egyértelmű rögzítésére. E korszakalkotó találmányát, mely által a táncművészet a rögzíthetőség terén behozta a zenével szembeni több százados lemaradását és megteremtette a tánctudomány egzakt kutatásainak lehetőségét, Lábán az 1926- ban Jénában kiadott Choreographie című munkájában tette közzé. A haladó értelmiség számos tagjához hasonlóan 1938-ban Lábán is emigrált a fasiszta Németországból. Angliában telepedett le, ahol eleinte K. Jooss iskolájában tanított, majd manchesteri gyári munkások részére mozgásökonómiai kísérleteket folytatott. 1953-ban Addlestoneban egy birtokot bocsájtottak rendelkezésére, ahol 1958. július 1-én bekövetkezett haláláig a róla elnevezett és máig is működő mozgásművészeti központban lankadatlanul dolgozott. Érdemes megemlíteni, hogy Lábánnak magyar létére egészen Angliába való kivándorlásáig csehszlovák állampolgársága volt. Befejezésül hadd idézzünk Lise Ullmanntól, Lábán közeli munkatársától egy kedves kis történetet, amely Lábán szülővárosához fűződik. „Négyéves lehetett, amikor nevelőjével a pozsonyi parkban sétálva az út egyik oldalán egy szobrot vett észre. Elgondolkodva nézte, majd nagy komolyan így szót: „A másik oldalon egyszer majd én fogok állni, olyan üres az a hely ott." Lehet, hogy a nagy humanista, művész, tudós gyermekkori vágya egyszer még teljesül? VOJTEK MIKLÓS A komáromi (Komárno) városi, járási párt- és állami szervek megbízásából Bártfai Tibor szobrász, érdemes művész, intenzíven dolgozik városunk szülötte, a munkásmozgalom mártírja, Steiner Gábor emlékművén. A közelmúltban műtermében látogattuk meg a szobrászt, hogy közelebbről megismerkedhessünk készülő művével, amely a környékbeli'’ lakosság figyelmének középpontjában áll. Bártfai széles mosollyal fogadott bennünket; — A legjobbkor jöttek, éppen most készülök a szobor pozitív modelljének kivételére a gipszből. Magam is kíváncsi vagyok, sikerült-e megvalósítani az elképzelésemet ... Közösen emeljük fel a földről a nehéz, formátlan gipsztömeget. A mester vésővel és kalapáccsal a kezében munkához lát, hogy maga mutassa meg nekünk a modellt. Mindnyájan türelmetlenül követjük ügyes keze járását. Fél óra elteltével bekövetkezik az ünnepélyes pillanat. Már látszik a homlok, a szemek és fokozatosan Bártfai új művének teljes arca. Fényképekről számos változatban ismerős arc, mintha a munkások és parasztok jogairól akarna szólni hozzánk: azokról a jogokról, melyekért évek során át harcolt, s melyekért életét áldozta. A művésszel együtt örömteli perceket élünk át a sikerült mű láttán, amely a jövő évben már Komáromban áll, hiszen az emlékmű felállítására itt, Steiner Gábor szülővárosában kerül sor. Bártfai mester számos érdekes részletet mondott el új műve keletkezésének körülményeiről.- Szívesen vállaltam Steiner Gábor emlékművének elkészítését. Érdekelt az ő személyisége, a megfélemlíthetetlen harcos élete. Komárom városához is számos élmény köt. Ezentúl számos barátom él Komáromban és környékén. Jelenlegi munkatársaim, Milan Schwarz és Ivica Schwarzová építészmérnökök is a Komárnói VNB dolgozói. Együttműködésünk nagyon jó és valóban gyümölcsöző. Steiner Gábor mellszobra bronzból készül és 150 cm magas lesz. A kétméteres talapzat travertinnel lesz bevonva. A talapzaton bronzbetűs felirat lesz: „Gábor Steiner“. Higgyék el nekem, nem kis feladat volt a scfl< tanulmány és modell alapján kialakítani a végső modellt. De nagyon örülök, hogy új művem sikerült; leginkább Steiner Gábor lányának kijelentése volt rám nagy hatással: „Igen, ilyen volt az apóm, mintha a valóságban látnám, arcán a szilárd elhatározással: sohasem meghátrálni, harcolni mindig tovább." BENDE ISTVÁN LÁBÁN RUDOLF 15
