A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-04-19 / 16. szám
ÚJ KÖNYVEK Irodalmunk gyöngyszemei közül ezúttal Petőfi Sándor elbeszélő költeményeit ajánljuk olvasóink figyelmébe. Petőfi életművének ez a rendkívül gazdag része egy kötetben jelent meg a költő halálának 130. évfordulója alkalmából. Mint a kötet előszavának szerzője, Fekete Sándor írja, „nincs két egyforma vagy akárcsak hasonló munka nagyobb elbeszélései között. Találunk benne csúfondáros paródiát, szatirikus verses népmesét, lírai emlékezést, a forradalmár idillvógyáról árulkodó derűs novellát, történelmi anekdotát, romantikus múltidézést, jelenkori szatírát és politikai-meditativ irányregény". Ebben a sokféleségben valószínűleg mindenki talál majd valamit, ami tetszeni fog neki. A pöttyös és a csíkos regények kedvelőinek két könyvet is ajánlhatunk. Az egyik Petrovácz István Nevelem a családom című könyve, amelyben szuperiskola, szupercsoport, szuperszülők és sok más szuper között könnyen piruló, esetlenül mozgó, langaléta hetedikes-nyolcadikos kamaszok próbálnak emberül viselkedni, helytállni, közösséget alakítani, a nagyhangú, „felvágós” vagy éppen oda nem figyelő felnőttekkel szemben a világos, egyszerű, nyilvánvaló jót képviselni, összesen heten vannak, hat lány és egy fiú. A kitűnő emberismerettel megírt mulatságos regényből megtudjuk, hogyan veszi át Juli kisöccse nevelését az elfoglalt szülőktől, és hogyan teremtenek ők nyolcán — most már a kisöccsel együtt — jó közösséget, s hogyan „nevelik meg" a felnőtteket. Thury Zsuzsa A tűzpiros üveggömb című regényének főszereplője, Kábái Erzsi apátlan-anyátlan árva, a háború utáni években idegenek közt hányódott. Csak néha bukkannak fel álmaiban a gyerekkori emlékek, arcok, hangok, színek, amelyek sosem állnak össze egységes egésszé, -hogy megfejthesse származása titkát. Egy kertes házra emlékszik — mellette különös, piros vizű tó —, s egy fiúra, akit gyerekkorában kimondhatatlanul szeretett, de azt, hogy hol lehet ez a ház a piros vizű tóval, és ki volt az a fiú, nem tudja Kábái Erzsébet. Sok minden történik Thury Zsuzsa regényében, sok véletlen játszik közre és sok félreértés oldódik meg, míg egy tavaszi vasárnapon ugyanaz a fiú kézen fogja Erzsit, hogy elvezesse abba az álombéli házba. A Diákkönyvtár sorozatban Csokonai Vitéz Mihály két műve, a Dorottya és A méla fempefői jelent meg a közelmúltban - egy kötetben. A századfordulón megjelent Bánk bán díszkiadását lapozgatom. A nagyméretű album agyoncicomázott kötéstáblájáról Katona József apró domborműre hasonlító, dúsan aranyozott arcképe néz rám hideg csillogással. A költőt, a magyar drómairás kiemelkedő alakját, akit életében és halála után is hosszú évekig a megnemértés közönye, a feledés csöndje vett körül, úgy érzem, bántaná e méltóságteljes klasszikus pompa. Jókai Mór szenvedélyes, egyéni hangú előszava sem tudja mindig megtörni a könyv ünnepélyességét, sőt ő is a görög példák nyomán hoz fel Bánk bán jellemzésére egy szép hasonlatot: „Katona Bánk bánjának minden alakja olyan előttem, mint a régi görög szobrászmű, mely tökéletesen van kifaragva és azonfelül élethíven kifestve: márvány, mely él." Csók István képei, melyek a dráma egyes jeleneteit elevenítik fel, szintén Jókai szavait példázzák. Aztán az elefántcsontszínű lapokon sorban megjelennek a múlt század nagy lekmény fontosságát hangsúlyozza. Ugyanis nála a cselekmény mindig döntő. A másik, terjedelmesebb értekezése: Mi az oka, hogy Magyarországban a játékszini költői mesterség lábra nem tud kapni? címen jelent meg. Az okokat szenvedélyes hévvel sorolja fel: nincs állandó színház, bizonytalan a vándorszínészek sorsa, ki vannak téve a közönség kényekedvének. A hallgatóság pedig nem művészi élményt vár, hanem lelkes, hazafias frázisokat. Az írók egy része ezt a csekély igényt ki is szolgálja. A szárnyalóbbaknak kezét pedig a cenzúra köti meg. A Bánk bánban így összegezi önvallomásszerű következtetését: ...... ha a madár látja, hogy hasztalan esik fütyürészése, élelméről gondolkodik és - elhallgat." Katona is ezt teszi. Ö maga nőtlen maradt, tehát szüleiről és testvéreiről „gondolkodik". Rendbeteteti a szülői házat, aztán éli a korabeli városi tisztségviselők adomákkal, lakomákkal teli életét. Amint a kortársak írják, utolsó A BANK BAN ÍRÓJA színésznői és színészei (Barabás rnizain és korabeli fényképéként, okik a dráma feleithetetlen alakiad személvesítették meq. A szelíd. bánatos arcú Melindák, a qőaös Gertrudisok, a nagy baiuszú, örökké háborqó Peturok, kétséqek között őrlődő Bánkok és a panaszukat egyre csak mondó, hailott hátú, öreg Tiborcok. A Tiborcok képéhez hirtelen odonondolom még Bihari Józsefet is, akinek Tiborc alakítására, rekedtes hana'ára sokáiq emlékezni foaok. És úira elolvasom a drámát, melynek cselekménye maqával sodor, ódonveretű, erőteljes nyelve átizzik a rideg papíron. Arany János szerint: a nyelv a helyzethez, a személvek indulatához alkalmazkodik, azt festi, feiezi ki. Katona József halálának 150. évfordulójára emlékezünk ezekben a napokban. (Meghalt 1830. április 16-án, 38 éves korában.) Életét, munkásságát érdemes újra felidézni. Kecskeméten született 1791-ben. Apja jóhírű, irodalomkedvelő takácsmester, aki fiából tudós embert szeretne neveltetni. A gimnáziumot otthon majd Szegeden végzi el. A pesti egyetemen jogot tanul, közben kapcsolatba kerül a színészettel is. Először talán csak véletlenül. Ugvanis abban az időben, mivel kevés állandó színészt tudott a társulat foglalkoztatni, szokásba jött, hogy statisztákat, egyoárszavas szerepre beugrókat, kórustagokat az egyetemi ifjúság köréből toboroztak. A színháznál ismerkedett meg Dérynével. a magyar színészet fényes csillagával, aki iránt titkolt szerelemre gvúlt. Békési József néven műkedvelő színész lesz. Számos színdarabban játszott, állítólag a Hamlet címszerepében is megállta a helyét. Déryné Naplójában azt írja róla, hogy nem volt a színészethez hangereje, „Igen az orrából beszélt. Alakja csinos volt, sugár termettel, de nem volt szép arca. Gesztenyeszín volt a haja és mindig úgy állott, mint a szög." Katona drámaírói próbálkozását fordításokkal és átdolgozásokkal kezdte a színtársulat szükségletei szerint. Abban a korban divat volt, hogy a színészek nagy része drámákat fordított, átdolgozott és néha eredeti színműveket is alkotott. Katona első próbálkozásai a korabeli népszerű német író Kotzebue és Shakespeare hatását tükrözik. Ez a legtermékenyebb időszaka, négy év alatt nyolc eredeti színművet írt (Az Augbigy Clementina, Jeruzsálam pusztulása, Luca széke, Zizka stb.), köztük a Bánk bán első változatát is. Ezt az Erdélyi Múzeum 1814-ben meghirdetett pályázatára küldte be. Az újság a kolozsvári színház megnyitó műsorára, egy eredeti magyar drámai műre hirdetett pályázatot. Egyetlen feltétele volt csak, hogy a dráma történelmi tárgyú legyen. Tíz pályamű érkezett be. A darabok elbírálása nagyon elhúzódott, közel három év múlva hirdettek csak eredményt. Katona nem is tudott róla. jellemző a korra, hogy az első díjat némi vita utón Tokody János biharmegyei szolgabíró Pártosság tüze című színműve nyerte el, Bolyai Farkas öt szomorú játéka előtt. A Bánk bánt meg sem említették! Katona pár év múlva a drámát barátja, Bárány Boldizsár tanácsára alaposan átdolgozta és könyvalakban már így jelent meg. A korabeli kritikus a Hazai és külföldi tudósítások-ban 1820-ban csak ennyit ír róla: „ .. . az eredeti magyar darabok még mindig igen ritkák, dicséretes igyekezet volt Katona úrtól ezen pályán megindulni." A cenzúra sorok között is olvasó szeme azonban felfedezte veszedelmes, nemzetébresztő voltát, forradalmiságát és minden előadástól eltiltotta. Igaz, ebben az időben már Pesten újra megszűnt a magyar színtársulat, tehát nem volt, aki eljátszó. Katonát elkeserítette a kicsinyes és szigorú cenzúra és így fakadt ki keserűen: „ .., midőn egy Bánk bánt megölt becsületének omladékára felállítok, hogy szedhessem én kiszabott kottára fájdalmamat? ... Ez nem história, hol az érzéketlen toll beszél: ez én magam vagyok..." Miután leteszi az ügyvédi vizsgát, pár évi gyakornokság után, belefáradva a színészetbe, eleget téve apja kérésének, megpályázza szülővárosában az alügyészi posztot. Hazajön. Később a város főügyésze lesz. így éli kisvárosi mindennapi éíetét, lemondva nagy ólmairól. Kortársai szerint csöndes, méla, hallgató ember volt, röviden és szenvedélyesen beszélt. A városi köznép percegő pennájú Katonának becézte. A színműírással lassanként felhagy, inkább csak alkalmi verseket, töredékeket, helytörténeti vázlatokat ír. Két értekezéséről, illetve bírálatáról is illő megemlékezni. Kisfaludy Károly: Ilka című drámáját bírálta. A kritika csak kéziratban maradt fenn, de többen is olvasták és maga a szerző is, némi nehezteléssel, tudomásul vette. A mű konkrét bírálatánál ma inkább az általános tanulságok érnek többet, mint például azok a megállapításai, hogy a hallgatónak (a nézőnek) történet kell, nem készület - ez ne tudósítást, hanem cselekedetet vár. „Embert tenni a világ elébe, nem oktalan öldöklőt, nem fenevadat." Katona többször is a cseévében balsejtelmek gyötörték. 1830 Újév napján azt mondta barátjának, hogy Malakiás napján (április 15) valami nevezetes dolog fog történni vele: vagy megházasodik, vagy sok pénzt nyer, vagy meghal. Jóslataiból az utóbbi valósult meg. Egy nappal Malakiás napja utón meghalt. Szívszélhűdés ölte meg. Egy úriszéki ülésről tért haza a vendéglőből, hogy inget váltson és a hivatalába menjen. A városháza kapujában a lépcsőkön esett össze. Haláláról a szülővárosán kívül nemigen vettek tudomást. Bánk bánját egy időre elfeledték, és életében nem érte meg, hogy egyszer is színre kerüljön. Három évvel később színészbarátja Udvarhelyi jutalomjátéka-képpen kerül először színpadra Kassán 1833. február 15-én. Majd egy év múlva Kolozsváron fedezi fel a fiatal Egressy Gábor. Pesten csak 1839-ben kerül színre, szintén Egressy igyekezetéből. A cenzúra azonban számos részt, egyes szavakat töröltetett. Erdélyi János mondta ki a Bánk bánról először (1840-ben), hogy „a mű egyetlenünk a maga nevében". Vörösmarty bírálata inkább elmarasztaló, mint dicsérő. Bánk magatartását kifogásolja, Arany János és Gyulai Pál azonban a magyar drámairodalom csúcsának tekinti és joggal. Erkel Ferenc zenéje nyomán a mű az operaszínpadon is méltó helyet kapott. Forradalmiságát a közönség is megérezte, hiszen 1848. március 15-én a Nemzeti Színház a márciusi ifjúság kérésére tűzte újra műsorára. Az előadás ingyenes volt! Katona József drámáját azóta több nyelvre lefordították. Hosszú évek óta változatlan szöveggel játszók. OZSVALD ÁRPÁD 14
