A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1980-04-12 / 15. szám

A CSEMADOK bratislava járási konferenciáján felszólalt dr. György vezető titkára A CSEMADOK éleM NEMES CÉLOK SZELLEMÉBEN Bratislava városi CSEMADOK szervezetei 1980. március 1-én tartották meg XXIII. konferen­ciájukat. A tanácskozáson jelen volt Dr. György István, a CSE­MADOK KB vezető titkára és a városi pártbizottság képviseleté­ben Dr. František Bartošek, a Večerník főszerkesztője. A városi szervezet hároméves tevékenységéről Jurenka Béla, a városi bizottság titkára szá­molt be. Amint az a beszámoló­ból kitűnt, az értékelt időszak­ban a tagságnak a proletár in­ternacionalizmus és a szocialista hazafiság szellemében való ne­velését, az egészséges nemzeti tudat kialakítását tekintették legfőbb feladatnak. E célok szellemében a városban élő CSEMADOK-tagok eredményes munkát végeztek. Szervezeteik taglétszáma az elmúlt három évben 30 százalékkal, 1047-ről 1400-ra növekedett, örvendetes megállapítás ez, mert ekkora növekedés kedvezőbb nemzeti­ségi összetételű járásokban is nagyon komoly eredménynek számít. A legjobb eredményt e téren a ligetfalusi szervezet érte el, de a vereknyei, orosz­vári és óvárosi szfervezet is elég jó eredményt mutat fel, míg Püspökiben, ahol viszonylag na­gyobb tartalékok vannak, csupán jelentéktelen volt a taglétszám­­növekedés. Az elmúlt időszakban az ideo­lógiai nevelés terén ki kell emelni a jelentős politikai év­fordulók alkalmából évről-évre megrendezett előadásokat. A vá­rosi szervezetek kerek évfordulók alkalmából ugyancsak rendsze­resen megemlékeztek egy-egy kimagasló irodalmár, politikus, tudós, művész életpályájának alakulásáról és munkásságáról, azokról az alkotásokról, ame­lyekkel gazdagították az embe­riség szellemi értékeit. A 37 ilyen jellegű előadásnak mintegy 7000 főt kitevő közönsége volt. Az író-olvasó találkozók a fő­város területén az értékelt idő­szakban nem voltak talán olyan vonzók, mint némely vidéki já­rásban. 1977-ben a tervezett 8 helyett hatot, 1978-ban 8 he­lyett négyet, 1979-ben 8-at tel­jesítettek. A vers- és prózamondók éven­ként megismétlődő versenye mindig érdekes eseménynek szá­mít. Ezeken tudják felmérni a tanuló ifjúság fejlődését az anyanyelv ápolása terén. A vá­rosból csaknem évenként bejut valaki az országos döntőbe is. A városi szervezetekben sikerült elmélyíteni a klubmozgalmat. A József Attila Ifjúsági Művelő­dési Klub országos viszonylatban is jó hírnévnek örvend. A beszámoló foglalkozott az amatőr művészeti tevékenység területén mutatkozó hiányossá­gokkal is. Sajnos, Bratislavának nincsenek folklórhagyományai. Ezért a városi bizottság és a szervezetek munkatervében a népművelési munkán van a hangsúly. A vitában felszólalt Dr, György István, a CSEMADOK KB ve­zető titkára. Szólt a Központi Bizottság által eddig foganato­sított és a jövőben előirányzott intézkedésekről, amelyeknek cél­ja szövetségünk társadalmi te­kintélyének további emelése, a XII. országos közgyűlés határo­zatainak maradéktalan megvaló­sítása, a népművelési munka továbbfejlesztése, a tudományos­műszaki forradalom feltételei között. Az értekezlet vitájában a kül­döttek elégedetten nyugtázták István, a CSEMADOK KB az elvégzett munkáról szóló be­számolót, de nem hallgatták el azt sem, hogy akadnak még fogyatékosságok, mind a szerve­zeti élet, mind a kultúrcsoportok tevékenységében. A vita után megválasztották a városi bizottság tagjait, majd jóváhagyták a következő időszak feladatait rögzítő határozati ja­vaslatot. GAAL ISTVÁN Kellemes élményben volt része március 10-én a komáromi (Ko­márno) Magyar Gimnázium dísz­termében összegyűlt mintegy kétszáz főnyi közönségnek. A megszokottnál is hamarabb gyülekeztek az emberek, minden­ki kíváncsian várta, mit fog halla­ni attól a híres tudóstól, ami ma még talán merésznek tűnő feltevéseivel és fejtegetéseivel a csehszlovákiai magyarság érdek­lődését is felkeltette. László Gyula régész-profesz­­szor, a CSEMADOK komáromi helyi szervezete meghívásának eleget téve tartotta meg elő­adását „Őseink nyomában" cím­mel. Előadásának központi mon­danivalója az avarkori és a magyar honfoglaláskori eddig feltárt régészeti leletanyag is­mertetése volt. Ezen belül rö­viden érintette ezeknek a né­peknek a temetkezési módjait, az ősi hitvilágot, a különböző babonákon alapuló szokásaikat, így például azt, hogy miért tet­­tejr az újszülött lányok mellére apró vastárgyakat, a fiúk hasá­ra sarlót, vagy pedig egy avar kislány sírjában miért volt a feje mellett egy hatalmas vas­fejsze? Az eddig feltárt sírok leletonyaga rengeteg tanulságul szolgált, de sok új kérdés fel­vetését is eredményezte. A ma­gyar nyelv-területen feltárt te­metkezési helyek vagy egyéb ré­gészeti lelőhelyek anyagának minden kis részletre kiterjedő és sokoldalú vizsgálata arra a fel­tevésre késztette a tudóst, hogy nem egy, hanem két magyar honfoglalásnak kellet lennie, mégpedig az elsőnek 670-ben, a másiknak pedig ahogy mind­annyian tudjuk 896-ban. Ez a „kettős honfoglalás“ elmélete tehát rengeteg leletanyag tanul­mányozásán, összehasonlítgatá­­sán, a közben felmerült szám­talan kérdés megnyugtató meg­válaszolásán, és néhány írásos emlék segítségül-hívásán ala­pul. Most mór az elmélet kezd bekerülni a köztudatba is, de így is van ez rendjén, annál is inkább, mert a nagy felismerés megszületése óta eltelt időszak alatt, úgy látszik, egyre több körülmény szól annak tudomá­nyos megalapozása mellett. A fiatalos lendülettel megtar­tott előadást számos kérdésfel­tevés és azok pontos megvála­szolása követte. Az egyikre fele­letként elmondta a nagyon ba­rátságos tudós, hogy a nyereg alatt puhított hús nem eledel­ként szolgált a honfoglaláskori és a kalandozások korabeli ma­gyaroknál, hanem a lovak sé­rült hátát gyógyították nyers hússal. A szép és emlékezetes estet Trugly Sándor régész, a pro­fesszor tanítványa vezette be, aki többek között ezeket mond­ta: „Nagyon nehéz László Gyu­la bámulatos pályájáról röviden beszélni. Nemcsak régész, ha­nem néprajzos és képzőművész is egyben. 1933-ban végezte el a Képzőművészeti Főiskolát Bu­dapesten. Rengeteg könyve és tanulmánya jelent meg. Módsze­reivel új iskolát teremtett a régé­szetben. Egyik legsikerültebb mű­ve, mely 1944-ben látott napvilá­got: A honfoglaló magyar nép élete. Legutóbb megjelent művei közül említsük meg legalább a következőket: A népvándorlás­kor művészete Magyarországon, a Vértesszőlőstől Pusztaszerig és A nagyszentmiklósi kincs. Mint író úgy írt és alkotott, hogy könnyen megérthessék. Nem vé­letlen jelenség ez, különösen akkor, ha tudjuk, hogy László Gyula Móra Ferencet is példa­képül választotta... Most, ami­kor körünkben üdvözölhetjük a kiváló testi és szellemi erőben levő, víg kedélyű tudóst, alig tudjuk elhinni, hogy néhány nap múlva betölti 70. életévét (1910. március 14-én született Erdély­ben, Kőhalom községben). Eb­ből az alkalomból hadd kívá­nunk neki további erőt és egész­séget. Kép és szöveg: TOK BELA 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom