A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-03-22 / 12. szám
Győry Dezső /GÜMÜRBEN Bús őszi szántás porhanyul, lágy ázott földbe vetnek, csodát érzek hallatlanul én hazajött eretnek, Mély titkok arca földerül s a múltam mórikálva a szív küszöbre ül s elöl szólítgat invitálva: kerülj csak beljebb, jobb leszen hol sírni, hol nevetni, s mint régen, vígan eszesen, mert esztelen szeretni, s lelkem áldott szántása mint párásszinű menyasszony, ígérve vár s szabódva int, hogy végre felfakadjon, hogy végre megszakadjon és történjen, teljesüljön ígérgetésem, harcom és jó győzelmem a földön: több kenyérért az asztalon, szebb örömért az ágyon, jobb kacagásért a dalon a ríkatott világon — a megrozzant kis kertkapun beléptem és kiléptem, egyszer még megáld a falum, hogy voltam, hittem, éltem. Bácskái Béla: a „Kertben" (akvareli) Bocskai Béla: ^ Gömör (olaj, 1974)
