A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-03-22 / 12. szám
Megépült — egy alagúttal — a rozsnyó-szádalmás-tornai vasútvonal, új utak épültek és sok útszakaszt korszerűsítettek. A járásban valamennyi közút portalanitott, míg 1945-ben mindössze 4,6 km közút volt aszfaltozott. A Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat rozsnyói üzemének autóbuszai évente 16 millió utast szállítanak. Ez több, mint amenynyit autóbuszok 1945-ben egész Szlovákiában szállítottak. Megnövekedett az üzlethálózat. Az állami és a szövetkezeti boltok ma már több mint 1 milliárd korona forgalmat bonyolítanak le. Sok új bolt épült és sok elavultat felújítottak, korszerűsítettek. Igaz, még többet szeretnénk elérni. Megkezdődött egy új állami élelmiszerbolt és egy új szövetkezeti áruház építése. Az oktatás, a közművelődés, az ideológiai felépítmény egész szférájában átütő változásokra került sor. Az óvodák száma nyolcról 85-re növekedett. Míg 1946-ban 529 gyermek járt óvodába, ma már 4000 jár, s egyre újabb óvodák és bölcsődék épülnek. Közülük az utolsót 1979. december 16-án a kecsői Aranyzőgazdasági termelőszövetkezetek száma, s 1955-ben -ezek már a mezőgazdaságilag hasznosított földterületeknek csaknem a felén gazdálkodtak, s 1959-ben, amikorra lényegében befejeződött a kollektivizálás első szakasza, a járásban a mezőgazdaságilag hasznosított földeknek már 87 százaléka tartozott a szocialista szektorhoz. Az ötvenes évek második felében az állami gazdaságok és a szövetkezetek kerültek túlsúlyba a magánszektorral szemben a járás mezőgazdaságában, s jelenleg a mezőgazdaságilag hasznosított földterületeknek 97- százalékán és a szántóföldeknek 98,1 %án gazdálkodnak. Sikeresen haladt előre a kollektivizálás, s így 1959-ben 168 efsz és 2 állami gazdaság volt a járásban. A megalakult szövetkezetek túlnyomó többsége 500 hektáron aluli területen gazdálkodott. Ezerkilencszázhatvan után folyamatosan sor került a kisebb egységes földművesszövetkezetek nagyobb egységekbe való összevonására, s egyes esetekben a gyenge eredményekkel műkőkalász Efsz nyitotta meg. Az általános iskolai tanulók száma 7546-ról 11 129-re, a tantermeké 207-ről 465-re növekedett. Új középiskolák nyíltak, így egy-egy építőipari, közgazdasági, egészségügyi szakközépiskola, mezőgazdasági technikum. Igazságosan, a nemzetiségi kérdés lenini megoldásának keretében folyik a szlovák és a magyar nemzetiségű lakosság együttélésének megoldása. Magyar nyelven folyik az oktatás ott, ahol magyar nemzetiségű állampolgárok élnek, s a rozsnyói gimnáziumban és egészségügyi szakközépiskolában is. Nagy népszerűségnek örvendenek a CSEMADOK által, a járási párt- és állami szervek segítségével rendezett gombaszögi Országos Kulturális ünnepségek. A nemzetiségi kérdés gazdasági oldalának megoldásáról is gondoskodás történik. December közepén tanúi voltunk a tornagörgői (Hrhov) Béke és a szádalmási Barátság egységes földművesszövetkezetek egy mezőgazdasági üzemmé való összevonásának, hogy közös erővel induljanak dő szövetkezeteket az állami szektorba utalták. A mezőgazdaság kollektivizálásával jelentős mennyiségű munkaerő szabadult fel főként az ipar és az építőipar számára. 1960-tól 1978-ig 3863 fővel csökkent a mezőgazdaságban tartósan foglalkoztatott személyek száma. A járás mezőgazdasági össztermelése 1966-hoz képest 1978- ban 47,0 %-kal, az állami és a szövetkezeti szektorban 80,3 százalékkal növekedett. Az 1 hektár mezőgazdasági földterületre számított termelési intenzitás is lényegesen megnövekedett, éspedig 2841 koronával, vagyis 50,2 %-kal. A járás lakosságának összes pénzbevételei 1961-től 1978-ig 1008 millió koronával emelkedtek. Egy lakosra számítva ez azt jelenti, hogy az évi pénzbevételek 5635 koronáról 16135 koronára növekedtek. A lakosság életszínvonala emelkedésének meghatározó tényezői a munkából eredő jövedelmek, vagyis a bérek és fizetések; ezek 1961-től 1978-ig a 2,5-szeresükre növekedtek. A utóbbi években több jelena feladatok megvalósítására a mezőgazdasági ágazatban. A közkönyvtárak száma 45-ről 93-ra, a könyvállomány 12 000 kötetről 377 000 kötetre növekedett. Az állandó mozik száma 8-ról 27-re bővült. Fontos szerepet tölt be a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója alkalmából megnyitott Bányamúzeum, állandó kommunista és munkásmozgalmi kiállításával. Megváltozott az emberek gondolkodása. A párt, társadalmunk iránt odaadó emberek nőttek fel, az új élet építői. A járás kórháziágy-állománya 220-ról 649-re növekedett. Építés alatt áll egy új, modern kórház, 252 millió korona költségvetési kerettel. Sok további mutatót lehetne tételesen felsorolni munkánk és életünk egyes területeiről, amelyek a járás lakói életének sohasem látott fejlődéséről tanúskodnak a felszabadulás után. Mindenütt bizonyítékait találnánk a fejlődő embernek, az örömteli életnek, a felszabadított munka tős szociálpolitikai intézkedés történt, ezek hozzájárultak a szociális ellátásból eredő bevételek lényeges emelkedéséhez. A járadékok módosítása s az ún. populációs juttatások kifizetése következtében a szociális juttatásokból eredő bevételek az 1961—1978-as évek időszakában 247 millió koronával növekedtek. Ezzel lényegesen javult a lakosság életszínvonala, a kereső foglalkozáson kívül. A lakosság pénzbevételeinek növekedésével a személyi fogyasztás is gyors ütemben növekedett. A kiskereskedelmi forgalom az utolsó tíz évben csaknem megkétszereződött a járásban. A háború utáni években a fogyasztásszerkezetben az élelmiszerek voltak túlsúlyban, míg a fejlődés további szakaszában ezek aránya fokozatosan csökkent és 1977-ben 49,8 %-ot tett ki. Az alapvető létszükségletek kielégítése mellett a fogyasztásban egyre nagyobb szerepet játszanak a háztartások ellátottsági szintjét és a lakáskultúra színvonalát növelő ipari termékek, tartós fogyasztási cikkkek. A lakásigények kielégítése, emberének, aki a szocializmusban él, a fejlett szocialista társadalmat építi. Az említettekért, de sok minden másért ki kell fejezni a hála, az elismerés szavait a Szovjetuniónak és kommunista pártjának. Úgy ahogy azt a Sajó völgyének, a Murányi- és a Csetneki-medencének lakói tették 1946-ban is a felszabadulás utáni első választásokon leadott szavazataikkal, amikor az akkori s azóta összevont rozsnyói és revúcai járásban a kommunista párt 3-as listája győzött. Szlovákia négy járása közül, ahol a kommunisták győztek, kettő az azóta összevont rozsnyói járást kitevő járás volt. A felszabadulás után derekas munkájukkal is kifejezték állampolgáraink hálájukat a felszabadításért s az áldozatokért. Folytatták a járásnak a kommunista és munkásmozgalomban folytatott harcai hagyományait áldozatos és derekas munka formájában a boldog haza, a szocialista haza javára. mint a lakosság életszínvonalának egyik alapvető feltétele, 1945-ig a dolgozók leginkább elhanyagolt szociális kérdései közé tartozott. A lakáskultúra alacsony színvonalára a felszabadulás előtt a gazdaság általános stagnálása volt befolyással. A felszabadulás, de különösen 1961 után a lakásépítési programok a mennyiség mellett a minőségre, a korszerű lakáskultúra követelményeire is egyre nagyobb tekintettel vannak. A marxista-leninista nemzetiségi politika elvei érvényesülnek az élet minden területén. A pártós az állami szervek, a proletár internacionalizmus és a szocialista hazafisóg szellemében biztosítják minden nemzetiség egyenjogúságát. A rimaszombati járás lakosságának jelentős részét magyar nemzetiségű polgárok alkotják. A járás lakosságának száma kilencvennyolcezer négyszázhatvannégy.' Ebből negyvenhétezer hatszázötven magyar nemzetiségű. Számuk az összlakosság 48,4 százaléka. A járás fejlesztésének, az életkörülmények alakításának egyformán részesei, s a javaknak egyformán élvezői. A Hét mai számában, eltérően az eddigi rovatbeosztástól, olyan írások kerülnek az olvasók kezébe, melyek bemutatják Cömör múltját és jelenét, különös tekintettel a leiszabadulás óta elért gazdasági és kulturális eredményekre. Célunk az, hogy olvasóink közelebbről megismerkedjenek Gömör népének múltjával és főleg a felszabadulást követő épitő munkával. A gömöri számban emléket kivánunk állítani a munkásmozgalom olyan harcosainak, mint Réthy István, Huszti Béla, Demeter Bálint, akik már ugyan halottak, de munkájuk, példamutatásuk örökké irányt mutat a mai generáció számára. Meg akarunk emlékezni az élőkről is, mint például Fábry Istvánról, aki a gömöri kommunista ifjúsági mozgalom élenjáró szervezője és harcosa volt. Koziner Imréről, aki a Magyar Tanácsköztársaság idején Rimaszombatban a direktórium vezetője volt, és ezt kővetően ezek az elvtársak a szocializmus építésében is megadták helyüket éy, élenjártak azoknak a feladatoknak a meqvalósitásánál, amelyeket a felszabudulás után Csehszlovákia Kommunista Pártja tűzött ki elénk. Életük és munkájuk mindig példamutató volt és marad az őket követő generációk számára. Amikor mostani számunkban bemutatjuk Gömör népének munkasikereit, tisztelettel adózunk a dicső szovjet hadseregnek is, amely hazánkat felszabadította a fasizmus uralma alól, megteremtve Gömör népének is a békés alkotó munka és építés előfeltételeit.. Nem utolsósorban emléket kivánunk állítani azoknak a munkásoknak és parasztoknak, akik becsületes munkájukkal hozzájárultak ahhoz, hogy az egykor elmaradt Gömör ma már fejlett iparral és mezőgazdasággal rendelkezik és hatásosan hozzájárul az ország szocialista építéséhez. A gömöri tájszámot követni fogják hasonló számok is, pl. a Mátyásföldről, a Csallóközről, a Zobor vidékéről és más tájegységekről. Meggyőződésünk, hogy ezek a számok hozzájárulnak az egyes vidékek népeinek, építő munkájának és kultúrájának megismeréséhez. Tájszámainkkal az a célunk, hogy a csehszlovák magyar dolgozók még mélyebben tudatosítsák, hogy mindaz, ami ebben a hazában 35 év alatt történt, csakis a Szovjetunió felszabadító harcainak és Csehszlovákia Kommunista Pártja politikájának következménye. 3
