A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-03-15 / 11. szám
amely elszórakoztat, elgondolkoztat, mindig valami újra tanít és elűzi az ember Homlokán tornyosuló gondfelhőket. Tízéves tehát a Thália Színpad. Egy évtized múlt el azóta, bogy — akkoriban még saját székház híján — a gömörhorkai kultúrházban új színházat avatott a közönség. Carlo Goldoni vígjátéka, a Két úr szolgája megérdemelten nagy tapsot kapott. Azóta réges-régen csatát nyert az együttes, fölfigyeltető eredményeivel kiérdemelte az SZLKP Kelet-szlovákiai Kerületi Bizottságának támogatását, a publikum rokonszenvét; és az első bemutatótól a legutóbb műsorra került Shaw-darabig (Warrenné mestersége) összesen negyven premiert tartott. Ám szép számmal idézhetek itt további érdekes adatokat is. Feltétlenül szót érdemel, hogy a hazai magyar drámairodalom ösztönzésképpen a MATESZ Thália Színpada eddig Gál Sándor, Siposs Jenő, Kmeczkó Mihály egy-egy, illetve Lovicsek Béla két színművének ősbemutatóját vállalta. És a jövőben is folytatódik ez a sorozat, hiszen kereken egy hónap múlva, április derekán, színházunk kassai társulatának előadásában Rácz Olivér tragikomédiája, az Álom Tivadar hadparancsa kerül színre. Persze, egyéb vonatkozásban is bőven akadnak említésre méltó tények. Például az, hogy az elmúlt tíz esztendő alatt a „Tháliások” több mint másfélezerszer játszottak a bodrogközi, Kassa környéki, gömöri és palócföldi tájakon, hogy egy-egy előadásukra — átlagosan — 385 jegy fogyott el. Ez pedig azt jelenti, hogy eddigi vendégjátékaikra (tájoló társulatról lévén szó bátran használhatom ezt a kifejezést, hiszen estéről estére más-más falusi kultúrotthon huzatos színpadán szerepelnek) közel 600 ezer ember váltott jegyet. Az igazsághoz ellenben hozzátartozik, hogy látogatottság dolgában inkább nézőszámról, mint-MIKLÓSI PÉTER Az 1979/80-as évadban tízéves lett a Magyar Területi Színház kassai (Košice) Thália Színpada. E tömör, kurta napihírnek megfelelő mondat mögött, a valóságban, egy vitákkal, csatákkal és sikerekkel, olykor-olykor törvényszerűen jelentkező gyengébb előadásokkal teli színháztörténeti korszak. Aki a színháznyitást megelőző időszakban vagy az első előadások heteiben született, ma már a társulat által játszott mesejátékok rendszeres nézője lehet. És öt-hat esztendő múlva talán benne is fölébred a vágy, hogy szintén odaállhasson a rivaldafénybe, hiszen ki ne szeretne életében legalább csak egyszer is ezrek meg ezrek által ismert, népszerű színész lenni; ott állni a világot jelentő deszkákon és boldog-mély főhajtással megköszönni a közönség soraiból érkező tapsot? Mert a színház — színészek s nézők számára egyaránt — az egy csodaszer! Egy csodaszer, TÁJRÓL 16
