A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-02-23 / 8. szám
■ m A CSEMADOK éleM Török Lászlóval az ötvenes évek legelején ismerkedtem meg. Az akkor megnyílt magyar pedagógiai gimnáziumban. Gömör levegőjét s a palóc nyelvjárást hoztuk magunkkal. No meg a hegedűnket. Ö a nagyapjától örökölte a szárazfát, én apámtól. Mind a ketten büszkék voltunk az örökségünkre. Csendesebb délutánokon a tanteremben vagy tangóharmonikás. A kulturális brigád megalakulásához tehát adva voltak a feltételek. Jó énekesekből, táncosokból, szereplőkből és szavalókból nem volt hiány. Esztrádcsoportunk rengeteg helyen szerepelt, mindenüvé vitte jó hírét az iskolánknak. S a legfáradhatatlanabbak: Török László hegedűs és Sonkoly Tibor tangóharmonikás. Aztán minden véget ér egyszer. Az elsősökből negyedikesek lettek. Török László leérettségizett és elutazott első állomáshelyére. Vitte magával a nagyapjától örökbe kapott hegedűt. Mert aki megtanulta húzni a vonót, az a játszást talán haláláig sem hagyja abba. Képesítéssel a zsebében és hegedűtokkal a kezében Gömörmihályfalára (Gém. Michalovce) került, ötvennégyet írtak ekkor. Első állomáshelyéről és a többiről is beszéljen már ő maga tornagörgői (Hrhov) lakásá ban. Középen Török László, mellette a felesége az internátusi szobában Laci vitte a prímet, én meg kísértem. S körénk sereglettek, velünk énekeltek a diákok. Nemcsak mi voltunk muzsikások a Kalinčiok utcai iskolában. Tudtak hegedülni rajtunk kívül is. Szőke István (most az ekecsi általános iskola igazgató-helyettese) is szépen játszott. Mindannyiunk ámulatára balkézzel. Akadt köztünk zongorista is nemegy. Sonkoly Tibor személyében pedig kitűnő — Egy—öt osztályos fából épült iskolában kezdtem tanítani. Pacsittal befont, sárral tapasztott falak vettek körül. A pitvarból jobbra az osztályba nyílt az ajtó, balra a templomba. Csoltóról jártam első állomáshelyemre. Délután egy órától fél háromig az autóbuszra várva egerekre vadásztam. Két egérfogóval huszonnégy egeret is fogtam egyszerre. Mikor megérkeztem a faluba, az első tanítási nopon kopognak az ajtón. Fiatalasszony jön be félénken és meghív libasültre. Másnap tanítás után megint kopognak az ajtón. Egy másik fiatalasszony hív meg ugyancsak libasültre. És ez így ment harminc napig. Annyi gyerek volt az összevont osztályban. A harmincadik napon fellélegeztem. és azt mondtam: Lacikám, vége a vendégeskedésnek. Korai volt az örömöm. A harmincegyedik napon ismét kopognak. Az a fiatalasszony dugja be a fejét az ajtón, aki először hívott ebédre. Tanító úr, tessék átjönni libasültre. Határozott nemmel feleltem. Ez se segített rajtam. Délután hozta az iskolába a libamájat, s aztán harminc napig mindig más asszony hozta délután a libamájat. Évekig rá se kívántam nézni a libára. Ha libagágogást hallottam, még a portát is messziről elkerültem. Szerettem a mihályfaiakat, ők is szerettek engem, öttagú parasztzenekart alakítottam. Rendezvényeken és esztródműsorokban szerepeltünk. Aztán más faluba helyeztek. Húsz év múlva feleségem unszolására felkerestem Gömörmihályfalát. A régi iskolának már nyoma se volt. Új épült helyette, összetalálkoztam a parasztzenekar bőgősével. Meghívott muzsikálni. Jóleső érzéssel fogadtam el a meghívást.- Következő állomáshelyed? Színvonalasan rendezték meg január 19-én Ipolyságon (Sahy) a VII. Tavaszi szél.. . országos népdalverseny járási döntőjét. A jó szervezésért dicséret illeti a CSEMADOK járási titkárságát és a járási népművelési otthont. A versenyen a lévai járás legjobb népdalénekesei, hangszerszólistái, menyecskekórusai, illetve folkiórcsoportjai vettek részt, örvendetes, hogy népi kultúránk ápolásába ma már a fiatalabbak is nagyobb számban bekapcsolódnak. Az ipolysági találkozón mindezt szépen példázta a palásti Nagy István, a százdi Moravec Rudolf és Böjti István. De csupa fiatalt láthattunk az ipolysági „Kincskeresők" és a százdi citerások között is. Sőt a kétyi és a lekéri (Hronovce) folklórcsoport, illetve a tesmagi Moravek Róbert furulyázik A malasi éneklő csoport MŰSOR dalait. De elismeréssel kell szólnunk a nagytúri vegyeskórusról s a többi együttesről is. A hangszerszólisták közül mindenekelőtt a fiatal Moravek Róbert furulyajátéka érdemelt különösebb figyelmet. Moravek Róbert eredetien, mindenféle póz és mesterkéltség nélkül játszott hangszerén. Ugyanezt mondhatjuk el a „Kincskeresőkről" és a százdi citerásokról is. ügyesen szerkesztett műsorral mutatkoztak be a kétyi folklórcsoport tagjai. A régi fosztót szinte tökéletesen, a hagyományoknak megfelelően elvenitették fel, minden mesterkéltség és üresjárat nélkül. Mert nem a szó szoros értelmében vett szereplésre, hanem a szokás igazi visszaadására törekedtek. Szépen énekeltek, eredeti nyelvjárásban beszéltek, a szokásnak megfelelően mozogtak. Talán a mesemondó szerepét vállalhatta volna magára egy idősebb falusi asszony. A lekériek szokásbemutatója látványos volt, bár aránylag keveset mutattak be a fonóházi játékok és szokások közül, összeállításuk inkább csak az éneklésre, a táncra (ennél sem az eredetire) szorítkozott. A használati eszközök megválogatása sem volt a legtökéletesebb. A tilónak, a motollának és a kenderfeldolgozás egyéb eszközeinek nem a fonóházakban volt helyük és szerepük. A jövőben forgatókönyvükön változtatni kell. Ajánlatos lenne csak a régi fonóházi szokásokat felvillantani - de ezeket alaposabban és tökéletesebben. Talán a szólóénekesek szereplése hagyott maga után a legtöbb kívánalmat. Itt mindenekelőtt a százdi Szkrinyiar Tibor nyújtotta a legjobb teljesítményt. A jó hanganyaggal rendelkező fiatal népdalénekeseknek elsősorban az eredetiségre, az egyszerűségre kell törekedniük. Ki kell küszöbölni a mesterkéltséget, a magyarnóta-éneklés „kínálta" hatásokat. Talán ezt ajánlhatnánk a - különben jó JÓ SZERVEZÉS, SZÉP menyecskekórus tagjainak nagy része is fiatal. Ez megnyugtató és biztató jelenség, azt mutatja, hogy a fiatalok tudatosan igyekeznek megőrizni, átmenteni a jövőbe népi hagyományainkat, folklórkincsünket, s ennél nemesebb feladat, eredményesebb munka aligha képzelhető el. Jóleső érzés az is, hogy az ipolysági járási vetélkedő színvonala aránylag kiegyensúlyozott volt. A hagyományőrző és -ápoló kórusok, éneklő csoportok tehetséges tagokkal, a tagok jó hanganyaggal rendelkeznek. Különösen a málasi menyecskekórus okozott kellemes meglepetést. Eredetien és tökéletesen tolmácsolta vidékük szép nép-6
