A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-05 / 1. szám
Lemez TUDOMÁNYTECHNIKA log celluloid szalagra másolják át, mivel ezen akár évszázadokig is minőségromlás nélkül megőrizhető a felvétel. A mágneses úton rögzített kép „romlandósága" vezette a konstruktőröket orra az útra, hogy a hanglemezhez hasonlóan képlemezt készítsenek. A fő probléma abból adódott, hogy a hang húszezer hertzes tartományával ellentétben körülbelül tíz megahertzet, a hangsáv ötszázszorosát kellett a lemezbe vésni. Az ilyen nagy rezgés hullámhossza olyan parányi, hogy mechanikus úton a lemezvágás megoldhatatlannak látszott. Egy ügyes „trükkel" úgy oldották meg a problémát, hogy a professzionális képmagnóra feljótszott felvételt rendkívül alacsony forgási sebesség mellett a lemezbe vágták. Az így Műanyag (PVC) Tükröző bevonat A digitális információt rögzítő lyukak Lencsék Lézersugár Fényérzékelő Így „játszik“ a lézer-lemezjátszó ÖRÖK ÉLETŰ KÉP- ÉS HANGLEMEZEK Különleges hélium-neon lézer kell a lézer hanglemez hordozta információk letapogatásához Az első hanglemezgyártó cégek konstruktőreinek legfőbb gondja még az volt, hogy a lemezbe vágott hang lehetőleg felismerhető legyen, számukra még hiú ábrándnak számított jó minőségű és tartós termék előállitása. Ugyanez vonatkozott a századfordulón tért hódító filmezésre is, hiszen a rendkívül gyúlékony és a mechanikus hatásokra — karcolás, vágás stb. — érzékeny celluloidszalagok minden egyes vetítésnél ki voltak téve a sérülés és a teljes megsemmisülés veszélyének. A technika fejlődése egyrészt lehetővé tette újfajta kép- és hangrögzítő berendezések feltalálását — például a magnetofon, később a képmagnó megalkotását -, másrészt újfajta hordozóanyagokkal és műszaki megoldásokkal gazdagította az eddig ismert hang- és képvisszaadó berendezéseket. A sokkal jobb minőségű, éghetetlen filmanyagok és a PVC alapanyagú, törhetetlen hanglemezek bevezetésével, az egyre tökéletesebb kép- és hangreprodukáló készülékek megszerkesztésével ugrásszerűen javult a reprodukció minősége és sokszorosára nőtt a hordozóanyagok élettartama. Ez a jelenség nemcsak a professzionális gyakorlat — a filmgyártók, televíziós és rádiós társaságok — számára jelent komoly előrehaladást, de a lakosság széles rétegei is hasznát látják, hiszen óvatos becslések szerint is több milliárd hanglemez van jelenleg forgalomban. A magnótechnika elterjedéséhez kezdetben nagy reményeket fűztek, a könnyű kezelhetőség, egyszerű feljátszástechnika és az aránylag jó minőségű reprodukció is emellett szólt, azonban hamarosan kiderült, hogy a feljótszott anyag meglehetősen rövid élettartamú. A műanyag hordozóanyagra felvitt vasporreszelék „állandó" (remanens) mágnessége, amely a hang-, ill. a képinformációt hordozza korántsem stabil, nyolc-tíz év alatt olyan fokú lemágneseződési folyamat játszódik le benne, hogy a felvétel élvezhetetlenné válik. Emiatt a .televíziós gyakorlatban azokat a tv-játékokat, amelyeket értékesebbnek ítélnek, filmszalagra veszik fel vagy utónyert felvételt egy lemezjátszóhoz hasonló szerkezetben percenkénti 1500-as fordulatszámmal forgatva, speciális képszedő tű segítségével alakították át a mechanikus felvételt villamos jelekké, az ennek megfelelő kép televíziós képernyőn alakul ki. Ezzel ugyan sikerült olyan képlemezt alkotni, amely felhasználás híján korlátlan ideig tárolja a felvett műsort, azonban a hanglemezhez hasonlóan minden egyes lejátszásnál kopásnak, tehát fokozatos minőségromlásnak van kitéve. A hetvenes évek elején fordulatot vett a lézertechnika fejlődése. Az iparilag fejlett államokban egyre nagyobb problémát kezdett okozni a telefonhálózat fejlesztése, a terjedelmes kábelrendszerek elhelyezése, a kisebbnagyobb beázások rendkívül megkeserítették a posta és az előfizetők életét. A jóminőségű száloptikák megalkotásával lehetévő vált a „fénytelefon" bevezetése, amelynél fénysugárra modulálva rendkívül nagy menynyiségű beszélgetést lehet egy ezredmilliméternyi üvegszálon lebonyolítani. Ez adta az ötletet a szakembereknek a kontaktusnélküli hang- és képszedőfejek megkonstruálásához. Az ötlet logikus és egyszerű volt: ha az élőszó modulálható fénysugárra, akkor a lemezbe vágott kép, vogy hang is „életre kelthető" lézersugár segítségével. Hosszas kísérletezés után kiderült, hogy a kettes számrendszerű digitális feldolgozásmóddal valósítható meg legeredményesebben a kívánt cél. A barázdák letapogatása lézersugárral történik, amelynek gyakorlatilag nincs tömege, tehetetlensége, a legfinomabb változásokat is képes követni, reprodukálni. Ezzel egyszerre kettős célt értek el: a fénysugár a legkisebb mértékben sem rongálja a kép- vagy hanglemezt, másrészt lehetővé válik a tökéletes reprodukció. A tükröző aranybevonattal ellátott üveg alapanyagú „anyalemezbe” (matrica) nagyteljesítményű lézersugár égeti a bináris kódolású hang-, vagy képinformációt. A matrica elkészítése vákuumban, steril körülmények között történik. A lemeztányért a lineáris motor percenkénti 1500-as fordulatszómmal forgatja. A hagyományos hanglemezhez hasonlóan a lemez peremétől befelé, spirálvonalban kerülnek az információt hordozó lyukak a matricába. A spirálvonalak közötti távolság rendkívül kicsi, mindössze két ezred milliméter, vagyis milliméterenként a lemezre ötszáz sor fér. Az „anyalemezről" nyomólemezt készítenek, amelyben a bemélyedéseknek kiemelkedések felelnek meg. Ezt a negatív nyomólemezt alumíniumfóliával bevont PVC alapanyagú lemezbe préselik. Az így nyert felvétel kerül a fogyasztóhoz. A későbbi rongálódások elkerülésére a lemezt átlátszó műanyagfóliával vonják be, amivel megakadályozzák a mechanikus behatásokat, valamint azt, hogy a lyukakba por rakódjon le, amely torzíthatná a felvételt. A lejátszó készülékben 1 mW teljesítményű, ezredmilliméter „átmérőjű" lézerfény tapogatja le a percenkénti 1500-as fordulatszámmal pörgő lemezt. A modulációt a lyukak és a fényes alumíniumfelület közti visszaverődési különbséggel érik el: a lyukba eső fény elnyelődik, a fóliára kerülő visszaverődik. A visszavert lézersugár prizmából és lencsékből álló rendszeren keresztül egy fotodiódára esik, amely villamos jelekké alakítja a képet és a hangot. Erősítés, majd további átalakítás után jelenik meg a televíziós képernyőn a kép, rezegteti meg a hang a hangszórók membránját. A modern, lézersugaras letapogotású kép- és hanglemezek korlátlan ideig tárolhatók, végtelenül sokszor lejátszhatók a legkisebb károsodás veszélye nélkül, gyakorlatilag örök életűek. Mivel a képlemezekkel ellentétben a mágnesszalagon tárolt információ élettartama nagyon is korlátozott, következő lépésként olyan „képmagnó" kifejlesztését tűzték ki célul maguk elé a kutatók, amely nem mágneses felvételtechnikával működik. Többfajta eljárás is született, közülük a megvalósulás stádiumába csak kettő jutott el: az elektronikus és a termoplasztikus feljátszótechnika. A fotoelektronikus képfeljátszás a televíziótechnikával rokon: pásztázó elektronsugór rajzolja ki a speciális érzékenységű filmen pontról-pontra, sorról-sorra a képet. A feljátszás vákuumban történik. Az eljárás egyetlen hátránya, hogy erős nagyításnál láthatóvá válnak az egyes képsorok, akárcsak a televíziós készülék képernyőjén. A televíziós gyakorlatban ez a jelenség nem számít, mivel a képernyőn megjelenő kép ugyancsak pontokból és sorokból áll. A módszer nagy előnye, hogy rendkívül olcsón és gyorson — egyszerű filmmásolási eljárással - lehet a munkakópióról további másolatokat készíteni. Mivel a szalagról kontaktmentesen — fénysugár és fotodióda segítségével — nyerhető vissza o televíziós kép, a felvétel elnyűhetetlen. Szakértők jóslata szerint a videolemezek mellett a fotoelektronikus szalagokra másolt konzervműsorok terjednek majd el leginkább az amatőr gyűjtők körében. Elsősorban stúdióberendezésnek szánják a General Electric konstruktőrei a termoplasztikus eljárást. A módszer azon a felismerésen alapszik, hogy bizonyos anyagok a beeső töltés hatására hődeformációt szenvednek, amely arányos a beesett töltések számával és intenzitásával. Ez a felvétel szintén korlátlan ideig tárolható, további előnye, hogy nagyfrekvenciás hőkezeléssel a képinformáció eltávolítható róla, tehát a mágnesszalaghoz hasonlóan többször felhasználható. Az aránylag kis sebességgel — 5 hüvelyk (12,7 centiméter) másodpercenként - haladó szalagra 2,5 mm szélességben játszók fel külön-külön sávba a képet és hangot. A visszajátszás a képlemezhez hasonlóan fénysugárral történik speciális, ún. diffrakciós optika segítségével, amely a visszavert fényt villamos jelekké alakítja. Bár valamennyi fénysugárral működő újdonság — a digitális kódolású hang- és képlemezek, a termoplasztikus és fényelektronikus felvétel- és lejátszótechnika - a sorozatgyártás küszöbén áll, az elkövetkezendő években még nem lesz képes kiszorítani hagyományos társaikat. Nagy méretük, súlyuk, nehézkességük és magas áruk gátló tényezőként hat. Az említett hiányosságok kiküszöbölése csupán idő kérdése, így minden feltétel adott, hogy már az ezredforduló beköszöntése előtt egyeduralkodóvá váljanak a szórakoztató elektronikai piacon. Megjelenésük lehetővé teszi a ma még csak jámbor óhajként számontartott tökéletes hang- és képvisszaadást, a felvett műsorok korlátlan idejű tárolását a legkisebb károsodás nélkül. OZOGANY ERNŐ 18
