A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1980-02-16 / 7. szám

Azon a bizonyos éjszakán kisurranok a szobából és befeksz3m a kórházba.- Miért a kórházba?- Ha a kórházban vagyok, akkor olyan alibim van, mint egy ház. Két hónappal ezelőtt beszállítottak a kórházba. Veserohamom volt. Ott marasztaltak a kórházi ágyon, injekciót kaptam. Lassan magamhoz tértem, de csak akkor engedtek szabadon, hehehe, akkor engedtek baza, amikor megszűnt a fájdalom.- Ez jó. Tehát nem leszel otthon. Kiváló alibi, kiváló tanúk. Időközben én elteszem láb alól... hogy is hívják... Hildát. .. a feleségedet. Másnap reggel kiengednek a kórházból és. .. itt a vége, fuss el véle!

Wilder vigyorgott. Ez nem lehet igaz! Oscar Wilder itt iil az asztalnál egy emberrel, akivel kidolgozta ezt a zseniális tervet. Lerajzolja neki a házát... itt a bejárat... ez a hálószoba. Ebben az ágyban fekszik Hilda.

— A konyhából folyosó nyílik. .. a fürdőszoba, a gardrób és a hálószoba felé... ott aztán. ..

— Nem egy szobában fekszetek?

— Csak betegség esetén. Sajnos.

Wilder elgondolkozott. Maga elé varázsolta a képet. Az orvos álarcoson betoppan a hálószobába, ahol Hilda édesdeden alszik. Három-négy lövés dörren. Igen... ezalatt bevonul a kórházba. Nem! Milyen érdekes volna elbújni a nagy szekrény mögé... mindent látni... Ha Hilda elnyögi az utolsót, kilép rejtekhelyéről és lepuffantja az orvost. Tehát nem lesz cseregyifkosság. Nincs rizikó. . . nem zsarolhatja az orvos... mert ki tudja, hogy mit forgat abban az apró koponyájában. .. Lőni, lőni, lőni, amíg a tölténytár kiürül. Wilder úr is ért a fegyverekhez, hehehe...

Két nappal később Wilder odahajtotta a kocsiját a háza elé. Rögtön megérezte, hogy vatami nincs rendben. Néhány ember a vaskerítés mellett. Civitruhás rendőrök, semmi kétség. Mi történt? Ez a marha orvos máris munkához látott? Ebben a pillanatban két férfi Wilder mellé lépett.

— Bűnügyi rendőrség. Velünk kell jönnie, Mr. Wilder.- Miért? Mi történt? Hol a feleségem?

A felesége élt. Kilépett az ajtón és a férjére mutatott. Egy szót sem szólt, tekintete kemény volt és könyörtelen. S aztán még valaki kilépett a házból. Az orvos. Theodor Holm. Az orvos személyesen. Wilder semmit sem értett... vagy inkább mindent megértett.

— Ki ez az ember? — kérdezte a rendőröktől.- Ez? — válaszolta az alacsonyabb. — A neve Benjamin Lewis. Magánnyomozó.

Hilda spiclije! No... ez igen! Alaposan lenyelte a horgot. Csak most jutott eszébe, hogy hol látta az orvos úr karóráját: A Broadway egyik kirakatában. Az óra alatt az írás: „Nyomozóóra, beépített mikrofonnal és magnóval!"

TOM AUSTER

CSERE-GYILKOSSÁG

A masszőr nem kímélte Oscar Wilder izmait, alaposan bevójkált a húsba, a hájba. A hatalmas termetű üzletember nagyokat nyögött, de aztán elhallgatott, mert a masszőr megveregette a vállát, ezzel jelezve, hogy a mai „testedzés" befejeződött. Ez a tapsikolás idegesítette Wildert, de nem szólt egy szót sem. Az évi szabadságtól sokkal többet várt. Hiába leste a nap sugarait, a nagykeblű delnőket, akiket a turisztikai iroda plakátjain mutogattak. Az ördögbe! Mór egy hete ezzel a melankolikus orvossal szórakozik. Theodor Holm az egyetlen vendég a „híres" hotelban. No persze volt itt három vénkisasszony, de azok minden reggel összedugták a fejüket és éjfélig kártyáztok.

Wilder megkedvelte az orvost. Az apró emberke a legillatosabb szappant használta fürdéskor. Szomorú szemmel nézte a kopár tájat. Azt is el kell mondani, hogy szuperunalmasan viselkedett: állandóan a feleségéről mesélt, okit nem sorolt a legideálisabb földi teremtések seregébe.

— Miért nem öli meg! — mondta egy alkalommal Wilder, amikor az orvos a jó ég tudja hányadik alkalommal a feleségére terelte a szót. — Azonnal küldje a föld alá ibolyát szedni! Mire vár?- Gondoltam erre — válaszolta az orvos rövid szünet után. — Igen óm, de ebben az esetben bezárnak. Milyen az élet a börtön rácsai mögött?

Wilder elgondolkozott, majd elmondta mindazt, ami a szívén feküdt.- Van egy kiút - mondta halkan, de olyan hevesen, hogy a homlokán izzadtságcseppek jelentek meg. - Egy kicsit még tétovázok, de azért.. .

— Hallgatom ... Miről van szó?- ín fogom megölni a feleségét. Én személyesen.

Az orvos megrezzent. Szemei majdnem kiestek az üregekből.

— Maga tréfál, Mr. Wilder?

— Sohasem beszéltem komolyabban.

Holm gyanakodva nézte Wildert, s aztán egyszerűen letegezte.- Te profi gyilkos vagy? — kérdezte és megcsóválta a fejét. - Sajnos, nekem nincs pénzem...- Tévedsz - válaszolta Wilder vigyorogva. - Nem pénzre van szükségem, hanem valami másra. Ellenszolgólatot tehetsz nekem. Megölöm a feleségedet, de ezért cserébe a másvilágra küldöd az én hitvesemet. Cseregyilkosság. Érted?

— így állunk? A te feleséged

is egy kibírhatatlan teremtés?- Annál sokkal rosszabb. Az én feleségem dúsgazdag. Abban az utcában, ahol lakunk, minden ház az övé. Az övé a gyár is, ahol dolgozom.- Miért nem válsz el tőle?- Megbolondultál? Olyan szegény vagyok, mint a templom egere. Nem, nem. Az én ötletem zseniális. Én a te feleségedet, te az én feleségemet. Az én ismerőseim nem ismernek téged, engem sem ismernek a te barátaid, nem igaz? Senki sem tudja meg, voltaképpen mi történt és miért történt, ami megtörtént. Nincs gyanús személy, nincs indító ok.- Az elképzelés nem rossz. Igen, de... a lelkiismeret, tudod.- Nekem is vannak hasonló aggályaim. Jól van, nem mondtam semmit, tréfáltam. Menjünk a szobánkba. Este találkozunk?

így történt. A vacsoránál természetesen ismét együtt ültek. Az orvos villájával beleturkálta salátába, megforgatta a tonhalszeleteket, majd kinyögte:- Még egyszer végiggondoltam a dolgot.- Milyen dolgot? - kérdezte szórakozottan Wilder.- Hót arról, hogy... én a tiedet, te az enyémet.- Úgy gondolod? Kidolgozhatunk egy tervet? Lóm-lóm... nem vagy te egy unalmas doki, aki csak azt kéri a betegtől, hogy nyújtsa ki a nyelvét, mi?- Ha komoly dolgokról van szó, akkor csudára kinyílnak a szemeim.- Talán arra is gondoltál, hogy hogyan és mikor tehetjük el láb alól a mi drága hitveseinket? No... ki vele! Hadd halljam!- Én például értek a fegyverekhez. A revolver szinte beleszületett a tenyerembe. Meg a vadászpuska... a géppuska. Nem hiszed?- Igen? - Wilder őszintén elcsodálkozott. - Ember, te tetszel nekem. Téged egyenesen nekem rendelt az ég...- Nyugtával dicsérd a napot. A terv még nem készült el.

A főúr a főételt hozta. Wilder mosolygott. Az orvos szórakozottan dúdolgatott egy dalt és az órájára pillantott. Csak úgy — véletlenül.- Ébresztőóra? - kérdezte Wilder és egyre azon törte a fejét, hogy hol látott ehhez hasonló szerkezetet.- Ez az óra egy esztendő leforgása alatt egy ezred másodpercet késik - mondta az orvos büszkén, majd lehalkította a hangját. — Holnap utazom vissza Sacramentóba. Két hét múlva Bostonban egy orvoskongresszusra vagyok hivatalos. A dátum: huszonötödiké. Szerdai nap. Megfelel?

Wilder bólintott.- Majd úgy intézem az ügyeimet, hogy ráérjék.- Nagyszerű! Tehát az időpontot rögzítettük.- Más semmi?- Hát... a többi egyelőre homályos, de...- Jól van, akkor előadom'az én tippemet - mondta Wilder. — A feleségem — Hildánakhívják a drágát — mélyen alszik. A földrengés sem ébreszti fel.

22