A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-02-09 / 6. szám
lehetne. Négyszázhárom tanulónknak csupán a kétharmada látogatja a könyvtárat. Egy-egy diák évente átlag0 két-három szépirodalmi művet, kötelező olvasmányt kölcsönöz. Kevesen jönnek, és a magyarázat: más könyvtárakba is járnak, onnan is kölcsönöznek. Vonnak persze nagyon jó kölcsönzőink is, mint például a negyedikes Menyhárt Erika. Három és fél év alatt negyvenegy könyvet kölcsönzött. Többnyire szak- és szépirodalmat. Egy másik negyedikes, Hegyi Jenő is a jók közé tartozik. Nem beszélve a harmadikos ÖHős Erzsébetről, aki harminckilenc könyvet kölcsönzött három és fél év alatt. Ezután következnek a tiszta lapok. Minden osztályból az egy-két kölcsönző. Olyan esetünk is van, mint a harmadikos Világi Oszkáré. Nagyon sokat olvas a fiú, de a diákkönyvtárba még nem tette be a lábát. Annyi füzetem van, ahány osztály. Ezekben tüntetem fel a tanulók nevét, a kölcsönzés időpontját, a könyv címét stb. Egy hónapig lehet kint a könyv. Javítana a helyzeten, ha az iskolának lenne megfelelő könyvtárhelyisége és olvasóterme. A rengeteg könyv folyosókon, zárt szekrényekben várja olvasóit. Menyhárt Erika felsővámosi (Horné Mýto) tanuló: — Már az általános iskolában is szerettem olvasni. Simonná Teleki Mária nagyon érdekes órákat tartott, irodalmi kört vezetett, verseket elemeztetett velünk. Megszerettette az olvasást, az irodalmat. Kedvelem az életrajzi regényeket, a szépirodalmi műveket. Hölgye és Kovács tanár elvtársaktól kapom az ajánlatokat. Legutóbb Kosztolányi Dezső Aranysárkányát olvastam. A biológusunk által ajánlott Növénytan I—II. kötetét most kölcsönöztem ki. Vegytanhoz Öllé tanár elvtórsnő ajánl könyvet. Természetesen vásárolok is alkalmanként. Talán már az Egy hónap — egy könyv megjelenése előtt is a Koncsol László elképzelése szerint. Hegyi Jenő, Mad: — Meglep, hogy a jó kölcsönzők közé tartozom. A kötelező olvasmányok szoktattak a diákkönyvtárba. Szakkönyvekből rendszeresen válogatok. Például a biológiakönyvtárnak állandó kölcsönzője vagyok. Nagy a választék, nem ponaszkodhatom. Persze a szerdahelyi városi könyvtárba is gyakran benyitok. Az aztán a könyvtár! Mikor oda megyek, akkor tudom, hogy nemcsak beszélni, lépni is lehet megilletcdötten. Néha vásárolok is könyvet. Szak- és sportkönyveket. Lehet, havonta többet, mint egyet. Még nem gondolkoztam róla. Szerény könyvtáram van otthon. Családunkban nincs hagyománya az olvosásnak. Ollös Erzsébet, Apácaszgkállas (Opatovský Sokolec): — Kiskoromtól szeretem a könyveket. Szüleim sokszor olvastok fel történeteket. Az eredmény? A betű szerelmese lettem. Édesanyám néha éjszaka veszi ki a könyvet a kezemből. A magyar és a világirodalom egyformán érdekel. A matekkal foglalkozó könyveket viszont kölcsönzőm vagy vásárolom. Jókaitól és Mikszáthtól nagyon sokat olvastam. Szlovákiai magyar íróktól is olvasok. A járási könyvtárat is igénybe veszem. Sokan azért nem mennek az iskolai könyvtárba, mert hogy ott csak kötelező olvasmányok meg csupa unalmas dolgok vannak. Ez így nem igaz. Legutóbb Gárdonyitól olvastam a Hosszúhajú veszedelmet. Megérte. Az iskolai könyvtárból vettem ki. A magyartanárom ajánlotta. Jó lenne rövid, kivonatos ismertetés egy-egy könyvről. Világi Oszkár, Dunaszerdahely: — Én még nem kölcsönöztem a diákkönyvtárból. A barátaim kölcsönöznek s tőlük én is megkapom. A városi könyvtárba járok, mert ott mindent megtalálok, ami érdekel. Szeretek olvasni, színdarabban játszani. Évente körülbelül harminc könyvet vásárolok, tehát több mint a kétszeresét annak, amennyit Koncsol László javasol. S több mint száz könyvet olvasok el. A televízió és a mozi sok időt elvesz, de nem tudja pótolni a könyv szépségét. Én úgy megyek a könyvtárba, hogy tudom, mit akarok. Az ábécésorrendes városi könyvtárban gyorsan elérem a célom. Iskolai könyvtárunknak, sajnos, nincs megfelelő helye. így hiába gazdag az állomány, a számozás szerinti nyilvántartás megnehezíti a keresést. Az Egy hónap — egy könyv azok számára szép elgondolás, akik eddig nem olvastak. Akik szeretik a könyvet, azok hetente elolvasnak egyet-kettőt Vörös Veronika magyar-orosz szakos tanár:- A kezdeményezés jó. Segíti a tanárok munkáját. Nem visszhangtalan a diákok körében sem. Megjelent a Hétben Koncsol cikke, s kétszeresen hívta fel a figyelmet a csehszlovákiai magyar irodalomra. A negyedikeseknek tananyagjuk a csehszlovákiai magyar irodalom. Érettségi anyag. Iskolánkban minden tanuló az érdeklődési körének megfelelő könyvet választ. Kellemes élményben volt részem a IV. C osztályban. Ordódy Katalin népszerű a diákok körében. Parázs vita keletkezett a Keskenyebb út című regényéről. A város csábításával szemben vállalni kell a vidéket, fejezték ki egyetértésüket az írónővel. Olvasnak a diákok. Szerintem havonta egy könyvet minden tanulónk elolvas. Benkovszky Lajos magyarszlovák szakos tanár: — Könyvbizalmi vagyok. Ez azt jelenti, hogy a könyvesboltból elhozom az iskolába a könyveket. És a szünetekben árusítom. Havonta harminc-negyven könyvet hozok. Évente körülbelül ötszázat eladok. Beleértem ebbe a kollégák vásárlását is. A könyvek zömét azonban a tanulók veszik. Évente ötszóz-hatszáz könyvsorsjegyet is eladok. A könyvesbolt rendszeresen szervez dedikációs délutánokat csehszlovákiai magyar írókkal, költőkkel iskolánkban. Ilyenkor sok könyvet adok el. Volt találkozónk Rácz Olivérrel, Cselényi Lászlóval és másokkal. A gimnázium folyosóján, tantermeiben csend. A délelőtti órákban javában folyik a tanítás. A tantermekből kihallatszik a tanár vagy az éppen felelő diák hangja. Innen is, onnan is figyelik, kísérik utamat a tablók. Megannyi szempár néz le rám a fényképekről. Mivé lettek, hová kerültek? Jó hírű a gimnázium. A tanulói sem kallódhatnak el. Vették, veszik az akadályt felkészülten. A bejárat közelében, a lépcső fölött az olvasható: „Idegeneknek az épületben tartózkodni tilos!" Kell a csönd, a nyugalom. S érzem, tudom, hamarosan felkerül a falra a következő mondat is: „Egy hónap - egy könyv." Mert itt valóban komolyan veszik a még csak ébredő mozgalmat! Foto: Archív és Prandl Sándor HÉTVÉGI LÉVÉL A tél még uralkodik, de már közeleg a tavasz, melytől még jó másfél hónap választ el bennünket. Felberregnek ismét a traktorok, megkezdődik a szántás-vetés, az új kenyérért való küzdelem. Közeleg tehát az idő, amikor a tavasz megkérdezi tőlünk, hogyan készültünk fel a télen a tavaszi és nyári mezőgazdasági munkákra. A felkészülés egyik legfontosabb része a gépek jó előkészítése. Úgy, hogy a tavaszi munkáknál minden traktor, eke, borona, tárcsa és vetőgép csatasorba tudjon állni. A fő hangsúlyt tehát mindenütt a meghibásodott alkatrészek javítására, illetve pótlására kell helyezni, hogy a gépeket folyamatosan ki lehessen majd használni a mezőgazdasági munka minden területén. Persze, nemcsak arról van szó, hogy kijavítsuk a meghibásodott alkatrészeket, hanem arról is, hogy a helyi viszonyokat és lehetőségeket kihasználva új pótalkatrészeket gyártsunk. És ennek érdekében használjuk ki a szocialista munkaverseny mozgósító erejét, valamint az ésszerűsítés minden formáját, tehát a dolgozók kezdeményezését. Évek hosszú során át ugyanis ismétlődő jelenség, hogy a pótalkatrészek hiánya sokszor nagyban akadályozza a mezőgazdasági munkák gyors elvégzését, s ez a hiány mindig akkor lép föl, amikor a mezőgazdasági gépek aktívan részt vesznek az új termés biztosításának munkájában. Tehát amikor a legnagyobb szükség van rájuk. Éz logikus is, hiszen az alkatrész meghibásodása rendszerint akkor következik be, amikor a gépek mozgásban vannak. Ilyenkor következik be aztán az az áldatlan helyzet, hogy a megbízott beszerzők országszerte pótalkatrészeket keresnek több-kevesebb sikerrel, és ezeket meg is szerzik földművesszövetkezeteink. A helyzeten mit sem változtat az a tény, hogy a gépek napokra vagy hetekre kiesnek a termelésből. Mindez persze nagy részben elkerülhető lenne, ha a javítóműhelyekben megpróbálnánk új alkatrészeket gyártani. Ilyen példákkal már eddig is találkoztunk egyes efsz-ekben és gépállomásokon, azonban ezek a példák még távolról sem általánosak. Pedig hoszszú évek tapasztalatai alapján csaknem pontosan tudjuk, hogy melyek a gyakran meghibásodó alkatrészek. A fő feladat tehát az lenne, hogy az ilyen alkatrészek legyártására fektessék a fő hangsúlyt a mezőgazdasági gépjavító műhelyek. Az alkatrészhiány kiküszöböléséhez való ilyen hozzáállásnak óriási nemzetgazdasági jelentősége van. Egyrészt biztosítja a mezőgazdasági gépek gyors kijavítását és ezzel párhuzamosan a gépek folyamatos kihasználását, másrészt tehermentesíti a pótalkatrészeket gyártó üzemeket és nem utolsósorban a saját műhelyben kisebb ráfordítással lehet előállítani egyes pótalkatrészeket, mint amennyibe az üzemektől vásároltak kerülnek. A lényeg természetesen az, hogy biztosítani tudjuk a gépek folyamatos kihasználását azokban az időszakokban, amikor minden óra és minden perc döntő lehet az új termésért vívott harcban. Ennek a döntő feladatnak érdekében szükséges kihasználni a javítóműhelyekben a még hátralevő másfél hónapot, biztosítva, hogy mezőgazdasági dolgozóinkat ne érje semmilyen meglepetés a munka folyamatos végzése során. Ma már ez nem lehetetlen. Hisz efsz-eink és gépállomásaink jól felszerelt javítóműhelyekkel és nem utolsósorban képzett szakmunkásokkal rendelkeznek; akik meg tudnak oldani új feladatokat is, ha ehhez kellő ösztönzést kapnak, és ha a kellő szervezési és szakmai irányítási feltételeket is biztosítjuk a számukra. A tavaszi és nyári mezőgazdasági munkák gyors elvégzésének most teremtjük meg az előfeltételeit. Amit ma nem végzünk el, arról holnap esetleg már lekésünk. Mert az agrotechnikai határidők betartása könyörtelen törvényszerűség. A természetet nem lehet becsapni, a munkák gyors és időbeni elvégzéséhez pedig gépekre, jó minőségű gépi munkára van szükség, mert a gépek az ember legfőbb segítőtársai a nagyobb terméshozam eléréséért vívott harcban. 3 JOBBAN?
