A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-05 / 1. szám
Következő számunk tartalmából: * ------Neumann János interjúja JÚLIUS PÁNTIKKAL Zs. Nagy Lajos: TÁTRAI NAPLÓ KORTÁRSAINK Kolozsvári Grandpierre Emil Mács József: FALUKÉP AZ ÉV 335. NAPJÁN Dusek Imre: A „GRÚZIÁVAL“ A FÖLDKÖZITENGEREN Mészáros Attila: AZ ÉVTIZED REJTÉLYE Címlapunkon F. Rakovský, a 24. oldalon Prandl Sándor felvétele A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 893 36 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 3341-34, főszerkesztőhelyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 3328-64. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Telefon: 3328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS - Ústredná expedícia tlače, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne, n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,- Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk viszsza. Index: 49 211, Nyilvántartási szám: SÜTI 6/46. HALADÓ HAGYOMÁN ÉS ÖSSZEFÜGGÉSEK Az elmúlt év decemberében volt 55 éve annak, hogy megjelent a két világháború közötti szlovák kommunista értelmiség lapjának, a DAV-nak első száma. A Prágában tanuló, a szlovák konzervatív polgári befolyás alól kikerülő és a kommunista mozgalommal kapcsolatot teremtő fiatal szlovák értelmiség által alapított, irodalmi avantgárd jellegű lap első számának beköszöntője nem hagyott kétséget a folyóirat küldetése felől: „Azzal a szándékkal hallatjuk hangunkat, hogy az értelmiség többi részét is emlékeztessük a dolgozó proletariátussal szembeni kötelességére". S ebből magától értetődően adódott az a szerepvállalás, amit Ladislav Novomeský, aki Vladimír Ctementissel együtt a DAV legaktívabb munkatársai közé tartozott, 1965- ben úgy fogalmazott meg, hogy „híd kívánt lenni a szlovák értelmiség és a munkásosztály s annak élcsapata, a kommunista párt között". E program jegyében az 1929-ben társadalmi-kultúrpolitikai folyóirattá váló DAV nemcsak a haladó értelmiséget foglalkoztató problémák feszegetésével vonzotta a baloldali intelligenciát a kommunista párt felé, hanem az értelmiségnek a kommunista párt vezette osztályharcban való legteljesebb részvételét szorgalmazta. S ebből következett, hogy mind a társadalomtudományi vizsgálódások marxista megalapozásával, mind pedig a társadalmi, politikai és kulturális életnek a kapitalista rendszer osztályjellegéből fakadó visszásságai elleni harccal a kommunista mozgalom egészét érintő hatást fejtett ki. A DAV körül csoportosult értelmiségiek a kommunista párt szerves részét alkották, részt vállaltak a pórt sokirányú tömegpolitikai munkájából. Így a DAV bizonyos fokig tükörképe, de csupán egyik eszköze a davisták forradalmi tevékenységének, amit a mindenkori pártpolitikai szükségletekkel és igényekkel összhangban álló sokrétű törekvések vezéreltek. Az osztólyharc bázisának kiszélesítésére irányuló tudatos feladatvállalás hatotta át a DAV-nak a szlovákiai magyar forradalmi értelmiséggel való internacionalista együttműködést szolgáló igyekezetét is. A DAV-nak a csehszlovákiai magyar baloldali értelmiséggel foglalkozó közleményei az internacionalista együttműködés konkrét, eleven, kölcsönhatásokon alapuló folyamatát tükrözik. E folyamatnak a történeti meghatározottságot és beágyazottságot szem előtt tartó megragadása természetesen nem korlátozódhat az együttműködés és a közvetlen egymásra hatás fényeinek, megnyilvánulásainak puszta felvonultatására. Az osztályharc arcvonalába felsorakozó értelmiség nemzetiségi különbségeken felülemelkedő összefogását kifejezésre juttató és elmélyítő kölcsönösségben ugyanis a közös eszmei alapokon, az együtthaladás természetszerű követelményén túlmenően eltérések és sajátosságok, de rokon vonások és párhuzamos jelenségek is közrejátszottak. Csak ezek szerepének, konkrét összefüggésekben jelentkező hatásának felismerése és érzékeltetése teszi lehetővé az egymást gazdagító kapcsolatok mibenlétének, fejlődésmenetének és dimenzióinak kidomborítását. E kapcsolatok kibontakozása a gazdasági válság időszakában vett határozott lendületet, amikor az intelligencia körében is erőteljessé váló radikalizmus felkarolása, az egész kapitalista rendszerrel szembeforduló értelmiségi ellenállás frontjának kialakítása, a kommunista mozgalom oldalára állítható baloldali értelmiség egységbe szervezése terén jelentős kezdeményezések történtek. A kommunista pórt befolyásának kiterjesztésére irónvuló törekvéseket a csehszlovákiai magyar értelmiség körében a CSKP Fábry Zoltán által szerkesztett „Az Út" című kultúrpolitikai folyóiratának a megjelenése jelezte. A DAV nevében Vladimír dementis és Ladislav Novomeský a célok azonosságából fakadó együttműködés reményében köszöntötte az 1931- ben induló lapot. „Kedves bajtársak — olvashatjuk Az Üt első számának címlapján közölt levélben —■ kimondhatatlan örömmel tölt el bennünket, hogy üdvözölhet az első kultúrpolitikai magyar folyóiratot, mely Szlovenszkón megjelenik. Kimondhatatlan örömmel tölt el, hogy új harcos áll be mellénk a frontba. Mi, kik vállaltuk, hogy aláássuk a felázott talajt a lélek nélküli tehetetlen, de annál őrjöngőbben tomboló kapitalizmus törmelékélete alatt, itt Szlovenszkón, mi éreztük legjobban oly magyar szócső hiányát, mely körül a maavar munkás és kisgazda ifiúság az életképes fiatal magyar intelligenciával csoportosulna. Az út. melvre ráléptek, betölti ezt az űrt. ödvözöljük utatokat, melv véqül is a DAV útja is. S reméliük, hogy együttes munkában foaunk ezen az úton haladni .. .” A DAV, 1931. évi negyedik évfolyamának első számában, az összetartozást demonstráló segitőkészséq jeqvében arra szólította fel olvasóit, hogy anyagilag és előfizetők toborzásával is támogassák az új testvérlapot. A szerkesztőségi felhívás a,„Magyar kulturális frontok Szlovákiában" című, aláírás nélküli, de Az Út csoporthoz tartozó szerző tollából származó íráshoz kapcsolódva jelent meg. A szlovákiai magyar polgári kulturális törekvéseknek a forradalmi értelmiség platformjával élesen szembeállított osztálymeghatározottságát hangsúlyozó cikkben figyelemreméltó a fiatal haladó magyar értelmiség csoportjával, o Sarlóval szembeni állásfoglalás. A cikkíró a Sarló eszmei arculatát bírálva annak a meggyőződésnek adott hangot, hogy a Sarló megtalálja a forradalmi értelmiség táborába vezető utat. A Sarló progresszív fejlődésére hangsúlyt helyező, rokonszenvet tükröző hangvétel a DAV hasábjain nem volt véletlenszerű. A nemzetiségi létproblémákat mélyen ótérző, főként népi származású csehszlovákiai magyar diákságnak a húszas évek végén a cserkészet keretei közül, a falujáró mozgalomból kinőtt értelmiségi népszolgálata — mely egyaránt hadat .üzent az irredentizmusnak, a negativista politikában kifejezésre jutó nacionalizmusnak, de a polgári demokrácia leple alatt gyakorolt nemzetiségi elnyomásnak is — az eszmei érlelődés dinamikus folyamatát jelentette. A társadalmi valóság, a mélyre ható szociális ellentétek empirikus megismeréséből táplálkozó öneszmélési folyamat a Sarlósok egyre magasabb szinten elmélyülő népi kötődésének fokozatain kelesztül vezetett a marxista-leninista eszmék elfogadásához s az azok jegyében vállalt politikai elkötelezettséghez. A marxista eszméket valló davisták már a húszas évek végén kapcsolatba kerültek az eszmei kristályosodás útján haladó Sarlóval. Az érintkezés megindulása a csehszlovákiai baloldali és kommunista értelmiség országos szervezetének, a Baloldali front (Levá Fronta) létrehozásához fűződik, amiben Szlovákia területén a kezdeményezően fellépő davisták mellett jelentős szerepet játszott a Fábry Zoltán és Az Út körül tömörülő értelmiség, s a Sarló is. A Sarló szoros kapcsolatban állt a DAV által irányított szlovák főiskolás szervezettel, a Szocialista Akadémikusok Egyesületével. A Sarló helyiségében tartott közös összejöveteleken, a Baloldali Front kiemelkedő képviselőinek részvételével lezajlott vitaesteken szövődtek az együttműködés szálai. S így érthető a Sarló eszmei tisztulása iránti figyelem a DAV hasábjain. A biztatást árasztó bizalom hangjának felcsendülése mögött azonban mélyebb összefüggések is felsejlenek. A gazdasági válság éveiben érvényesülő, a szövetkezés platformjaként a szocialista forradalom közvetlen, demokratikus átmenet nélküli megvalósítását kitűző kommunista szövetségi politika meglehetős korlátok közé szorította az értelmiség kommunista szellemű befolyásolását és aktivizálását, akadályozta a még csak a demokratikus* átalakulás támogatására érett rétegek megnyerését. E korlátoknak a lenini forradalomelmélettel összhangban álló áttörése csak az antifasiszta népfrontpolitika kibontakozásával, a közvetlen célként a fasizmus térhódításának gátat vető, a demokratikus átalakulást szorgalmazó program 2