A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-11-10 / 45. szám
A JÓ BORNAK IS KELL CÉGÉR VALACSAY ISTVÁN igyekszik segíteni, sok ötletet od a tánchoz, a műsor összeállításához ... A csoportson kialakult jó kollektív szellem eredménye, hogy ha szórakozni — mondjuk színházba — akarunk menni, nem kell aggódnunk a gyerekek miatt, mert a kislányok (vagyis a CSALLÖ-ban táncoló diáklányok) szívesen eljönnek vigyázni rájuk. Persze, ha fellépésünk van és nincs kire hagyni a gyerekeket, a feleségnek kell otthon maradni. Elismerem, nem lehet kellemes neki... — És mit szólnak mindehhez a diáklányok szülei? — Amíg meg nem volt az első fellépésünk, sokunk szülei nemigen hitték, hogy nem csavarogni járunk — vallja be Miklós Zsuzsa. — Azóta mór rájöttek, hogy nincs miért félteniük bennünket. Sikerült elérnünk, hogy sok felnőttnek megváltozott a véleménye a fiatalokról . .. A CSALLÓ egyébként saját utánpótlásáról is gondoskodik. Erről tanúskodik az „apró CSALLÓ”, vagyis a „Csali" nevű gyermekcsoport, amely a közelmúltban nagy sikerrel mutatkozott be a somorjai közönségnek. — Véleményünk szerint semmilyen műkedvelő együttes nem létezhet szervezett utánpótlás nélkül — mondja Czingel László. — Ezért akartuk mindjárt a kezdet kezdetén „megfogni" a lehetőséget. Egyelőre úgy látszik, sikerrel. A szünetben azonban még megkérdezhetjük Nagy /sfvóntól: — Nem féltékeny a felesége? — Miért? — Hát amiért ennyi fiatal lánnyal táncol. — Ez normális. . . Különben a nagyobb akciókra a feleségemet is magammal viszem. És abban is megegyeztünk már az esküvő előtt, hogy nem hagyom abba a táncot. Czingel Gyula Nagylégről (Lehnice) jár be a próbákra; s mert Bratislavábon, a Slovnaft nemzeti vállalatnál dolgozik, bizony, nem keveset kell autóbuszoznia. Az ő felesége mit szól ehhez az örökös „rohangáláshoz”? — Annak idején mi is megegyeztünk, hogy nős emberként is táncolni fogok, s ha néha vita van, ezt eszébe juttatom a feleségemnek. Ha sikerül Somorján lakást kapnunk, kevesebb lesz a problémánk . .. A kérdezősködést még órákon át folytathatnánk, borúlátóbb válaszokat azonban a csoport többi tagjától sem kapnánk. A próbán arról is meggyőződtünk, hogy a CSALLÓ tagjai egytőUegyig jókedvvel, szeretettel, lelkesen táncolnak. Egyáltalán nem csodálkozhatunk hát azon, hogy munkájukat a szakemberek is pozitívan értékelik. Reméljük, lelkesedésük a jövőben sem lanyhul, és sokszor, nagyon sokszor tapsolhatunk még nekik . . . VARGA ERZSÉBET (Prandl Sándor felvételei) A tűznek nem szabad kialudni! Ez a huszonöt betűből álló felhívás ragadta meg o figyelmemet s indított arra, hogy a tudósítást tüzetesen elolvassam. Utazó ember vagyok, eléggé sokféle emberrel kerülök kapcsolatba, mind a sajtó terén, mind pedig hivatalos ügyek intézése során. Ismerőseim feltették a kérdést; Mit szólsz a Hét 39. számában megjelent íráshoz? Nem lepődtem meg, hiszen indulása óta rendszeres olvasója vagyok a Hétnek. Véleményünk azonos volt a szerző, Gömöri Kovács István által ébresztett gondolatokkal. Talán nem árt, ha a Hétnek egyik egyszerű olvasója is közli gondolatait, hiszen — több szem, többet lát, közösen tudunk segíteni a mindanyiunkat érintő probléma megoldásában. Az utóbbi időben több írás jelent meg a lapokban a tízéves Szőttesről. Úgy gondolom, csak elolvastuk ezeket a cikkeket, méltatásokat, de a tartolmuk csak úgy elsiklott, nem maradt meg emlékezetünkben, azon pedig, hogy „ápolni kell sajátos kultúránkat, amit őseinktől, a parasztságtól hagyatékul örököltünk" alighanem kevesen gondolkoztak el mélyebben. Nem vésődött agyunkba, nem ivódott húsunkba és vérünkbe az a tudat, hogy a Szőttes a miénk, sajátunk, ezért támogatnunk, népszerűsí-Nyitracsehi (Nitrany) a járás kisebb falvai közé tartozik. Ennek ellenére, a CSEMADOK helyi szervezete számos tagot tort nyilván. S a tagság tizenöthúsz százaléka aktívan bekapcsolódik a kulturális munkába. Igen eredményes tevékenységet fejt ki a férfi éneklő csoport. A tizennégy tagú kórus megalakítója, szervezője és irányítója az általános iskolában tanító Charizopulosz házaspár. A vezető Charizopulosz Mária tanítónő, aki fáradságot nem ismerve télen-nyáron eljár nagyobb „tanítványoi" közé. A cél egyértelműen világos: szépen tolmácsolni ősi kincsünket, a magyar népdalt. A nyitracsehi férfi kórus a „Tavaszi szél vizet áraszt..." országos népdalverseny 1978-as országos döntőjében sikerrel szerepelt. Az előkelő második helyen végzett. 1977-ben a férfi kórus fenünk kell, hogy minél többen lássák, hallják, élvezzék az együttes produkcióit. Sok embert megkérdeztem, s kiderült, hogy kevesen vannak, akik látták. Vágfarkasdi bemutatójukon én is ott voltam, élveztem az előadást s együtt tapsoltam a többi százfőnyi közönséggel a szemet gyönyörködtető, élményeket nyújtó műsor láttán az együttesnek. De nincs mindenütt ekkora közönsége a Szőttes előadásainak, s nem is hívják meg őket mindenhova. Megértjük, hogy a Szőttesnek nincsenek saját közönségszervezői, akik a propagációs munkát végeznék. Márpedig régi igazság, hogy a jó bornak is kell cégér. Az együttes maga azonban nem építhet ki saját közönségszervező szolgálatot, így az emberek zöme nem jut hozzá, hogy találkozzék az együttessel, ott lehessen rendezvényein. Talán nem ártana, ha a CSEMADOK járási bizottságai jobban szerveznék, propagálnák a Szőttes fellépéseit, nemcsak a járási székhelyeken, de a községekben is, ahol együttműködhetnének a helybeli egységes földművesszövetkezetek vezetőségével, a szövetkezeti klubokkal és a művelődési otthonokkal. A Szőttes fellépései ösztönző hatással lehetnének a helybeli kulturális létesítményekre, pedagógusokra, hogy maguk is álljanak a magyarországi móri ÁFÉSZ harminctagú női énekkarával kötött barátságot. Már közös fellépéseket is terveztek együtt. A Móri Népművelési Otthon kulturális csoportja már kétszer járt Nyitracsehin. A női énekkor Lédecen (Ladice) is népszerűségnek örvend. A zséri (Zirany) és a lédeci csoporttal közös fellépésen tapasztalhatták, hogy milyen hálás a közönség a szép, tartalmas műsorért. A nyitracsehi férfi kórus ugyanezt tapasztalhatta magyarországi vendégszereplésekor. Az 1978-as móri Bornapokon hozzáértő, fegyelmezett és hálás közönség előtt lépett föl a csoport. A hagyományos Zobor-vidék népdalfeldolgozások nagy sikert arattak. A csoport és Charizopulosz Mária elismerésben részesültek, s ajándékot kaptak. A baráti kapcsolat Mór és be az önkéntes néprajzi gyűjtők sorába és igyekezzenek megmenteni, átörökíteni a mai s a következő nemzedékek számára ősi népművészetünk kallódó kincseit. Az érsekújvári (Nové Zámky) járásban tizenkét olyan nagyközség van, ahol összevont, tcfrsult szövetkezeteknek van központi székhelye, s mindegyikhez legalább három község tartozik, melynek lakói biztosan szívesen megnéznék a Szőttes minden új műsorát. Az öszszevorvt szövetkezetek vezetősége a kulturális alapból bizonyára venne jegyeket a tagok számára, hogy megnézhessék a Szőttes előadását. Nem ártana azonban a saját házunk táján is jobban körülnézni. Nemcsak a szövetkezetek, de a helyi szervezetek közül is többen rendelkeznek anyagi eszközökkel ahhoz, hogy évente bel- és külföldi kirándulásokat, társasutazásokat szervezzenek. Talán arra is jutna pénzük, ha akarnák, hogy meghívják a Szőttest egy-egy szereplésre. Ennek nemcsak az a 30—90 ember látná a hasznát, aki részt vesz a kiránduláson, hanem a falu apraja-nagyja, egész lakossága is kielégíthetné a kultúra, a népművészet iránti érdeklődését. Vagyis rajtunk, mi magunkon múlik, hogy a tűz ne aludjon ki. BÚKOR JÓZSEF Nyitracsehi között máig sem szűnt meg. S a kétéves jó kapcsolat segíti a nyitracsehi férfi kórust fejlődésében. Több közös vitára, tapasztalatcserére került már sor a két együttes tagjai és vezetői között. Elismerően kell szólni Csámpai Balázsról, oki egyik kezdeményezője volt a kapcsolatteremtésnek. A CSEMADOK helyi szervezet elnöke áldozatos munkával teljesíteni tudta a móri énekkar számára a feltételeket, gondoskodott arról, hogy több helyen szerepeljenek. Feltétlenül hasznosnak, eredményesnek tekinthető ez a fajta CSEMADOK-munka is, ha mindenki szívvel-lélekkel a barátság ápolására törekedik. A CSEMADOK nyitracsehi helyi szervezetének klubhelyiségében elismerő oklevél, emléklapok, ajándékok tanúskodnak a kétéves eredményes kapcsolatról. PATAY PÉTER ŐSI KINCSÜNK TOLMÁCSOLÓI
