A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-07-28 / 30. szám
TALPIG FÉRFIAK A páncélozott járműből kiugrálnak a katonák, aknakereső detektorokkal. Gyorsan kijelölik a szabad utat a folyóhoz, ahol majd a híd fog állni. Jelentik az alegység parancsnokának, hogy elvégezték feladatukat. A parancsnok utasítást ad a körvédelem feloldására, s gyorsan megindul a felvonulás a folyóhoz. Egyik jármű a másik után bocsátja vízre a kinyitható hídrészeket, éspedig két helyen egyszerre. A munkának pontosnak, jól szervezettnek kell lennie, nem szabad kapkodni, mert akkor fölösleges időveszteség állna elő. A helyzet világos: az első egységek átkeltek a folyón, hogy segítsenek minél gyorsabban felépíteni a hidat. A hidászok hosszú rudak végén elhelyezett horoggal tartják a kötelet. A nehéz pontonok engednek az ember erejének, s kisvártatva mint a kígyó húzódnak a másik part felé. Következik a pontonok összekapcsolása. Más csoportok már a híd lehorgonyzását végzik, és a motoros vontató is üzembe lép: középső tagként beálló két parttál lerakott pontonoK koze. Most már csak ezeket kell megfelelőképpen rögzíteni, ez is megvan, s mór ott állnak a hidászok sorban a lerövidített határidőre felépített hídon. Jó munka volt... „Hidat elhagyni!” — jelzi a gyakorlatot vezető parancsnok felfelé mulatott zászlókkal. A hídra felgördül az első jármű, kezdődik a terhelési próba. A parancsnok értékeli a 'katonák teljesítményét. Elhangzanak dicsérő szavak, de bírálat is, mert helyenként vannak még tartalékok. Példaként Lőrincz István szakaszvezetőt említi: mindenütt első volt, elsőként adta ki a parancsot a vízben, s elsőnek hajtotta végre. A legfontosabb a jó felkészülés, a gyakorlat és az állandó ismétlés - mondja a parancsnok, majd hozzáteszi: - A parancsnoknak nemcsak parancsolnia kell, de ott is kell lennie mindenütt, ahol szükség van rá. Tegnop pontonhidat építettünk. Igaz, nem sikerült úgy teljesítenünk a feladatot, ahogy szerettük volna, kicsit túlléptük a megszabott időt, de aztán együttesen kerestük az okokat, hogy hol vannak még tartalékok. Fontos, hogy mindenki pontosan tudja, hogy hol a helye és alaposan ismerje a feladatát. Csak így lehet rájönni, hogy hol vannak még tartalékok, hol min kell még javítani. Megbeszéltük, hol mutatkoznak még hibák, hogy lehet ezeket kiküszöbölni. A mai eredmények aztán megmutatták, hogy jó úton járunk. A jó eredmények a katonák érdeme. Kedvvel láttak hozzá a munkához, s ez a siker alapja. Odamegyűnk egy másik csoporthoz.- Elég időt veszítettünk a pontonok vízre bocsátásánál — elégedetlenkedik Szántó László közkatona. — Két ponton megrekedt a parton, s aztán gépkocsikkal kellett tovább tolni őket. Ha nem is volt sok, de azért, gondolom, • úgy jó két percet veszítettünk. Minden időveszteség hátráltatja az egység összmunkáját. Itt mindennek úgy kell egymáshoz kapcsolódnia, mint a fogaskerekeknek egy jól működő gépezetben.- Mindennek az a titka, hogy tökéletesen kell tudni bánni a technikával - mondja mosolyogva az egyik parancsnok. - A fiúk ma csinálták ezt első ízben, nem mehet még minden úgy. mint az óramű, de hát majd belejönnek. Akkor aztán maguk is meggyőződnek róla, hogy nem volt hiábavaló a tanteremben elméleti oktatással meg a laktanya udvarán gyakorlati foglalkozással eltöltött sok-sok óra. Örömmel tölti el majd őket saját munkájuk eredménye és az egész egység sikere. Egy másik folyamszakaszhoz újabb megrakott tehergépkocsik közelednek s máris kezdik lebocsátani a vízre a pontonokat. Párhuzamosan több szakaszon folyik a gyakorlat: mindenütt nagy a nyüzsgés a parton és a vizen. Az agyag kirakásánál fontos a sorrend betartása, hogy ne kelljen fölöslegesen várakozni. Minden az előre meghatározott ütemterv szerint történik. Látszik, hogy sem a parancsnokok, sem a parancsokat végrehajtó katonák nem veszik félvállról a dolgot. Hiszen most vizsgáznak a fiúk abból, amit elméletben már jól megtanultak. A parton dolgozó szakasz katonáinák kezében csaik úgy villog a csákány meg a lapát. Fárasztó, izzasztó munka a terep elegyengetése, de nincs idő a fáradtságra gondolni, minél gyorsabban teljesíteni kell a feladatot. Könyörtelenül morzsolódnak le a percek, másodpercek a híd felépítésére megszabott időből. A pontonlerakó járművek személyzete mór türelmetlenül vár, hogy szintén megkezdhesse a munkát. Nem sok idő telik belé s az első nyolcszáztizenhármas legördül a vízhez... Minden úgy megy, mint a karikacsapós. A gyakorlat befejeztével a fiúk gyorsan szétszedik a hidat. Részeit kivontatják a partra, a hidraulikusan összecsukható pontonok ismét felkerülnek a tehergépkocsikra, s ezek kisvártatva indulnák a gyülekezőhelyre. Azt mondják, hogy ez a fegyvernem egész embereket, talpig férfiakat kíván. Meggyőződéssel állíthatom, hogy azok a hidászok, akiket ezen a gyakorlaton láttam, valóban ilyenek. Ez pedig elsősorban a saját, de nem utolsó sorban parancsnokaik, politikai tisztjeik, az alakulat pórtalapszervezetének és ifjúsági szervezetének is érdeme. Szöveg és képek: JOZEF KENIŽ 99
