A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-07-28 / 30. szám
TUDOMÁNYTECHNIKAI wmmmmMB&samM» rem), a trópusokon ez az idő az előbbihez képest csak röpke pillanat. A megművelt területből (a szárazföldek tíz százaléka) percenként (1)44 hektár semmisül meg, válik holt talajjá. Ez évente majdnem Csehszlovákia területének a dupláját jelenti! Mindamellett a termőföld nagysága növekszik. Az erdőpusztítós üteme olyan nagy, hogy a talaj tönkremenését (csak a Szahara egy kilométerrel kerül délebbre évente) és a szintén jelentős utak, repülőterek, házak stb. építését is közömbösíti, sőt a megművelt terület nagyságát tovább bővíti. Jelenleg minden két másodpercben öt emberrel van több a Földön. Míg 1959-ben egy főre fél hektár megművelt terület jutott, addig ma már keNE FOJTSD MEG AZ UNOKÁD! A Föld négy és féhniUiárd éves, az élet három és fél. Az oxigén a légkörben csupán másfélmilliárd éve van jelen számottevően, koncentrációja akkor kezdett növekedni annyira, hogy elérje — vagy félmilliárd évvel ezelőtt — a mai 21 térfogatszázalékot. Ez a folyamat a természet nagy csodája, a fotoszintézis hatására történt. Az ember csupán egy—két millió éves, s a természetformóló ereje pedig csak néhány ezer éve van (milyen pillanatok ezek a Föld korához képest!). Ez ugyanis csak akkor vált jelentőssé, amikor vadászatból megélni nem tudván, áttért a földművelésre. Ezt szinte mindig az erdő kiirtása, majd egy idő után a termőföld pusztulása követte. Nem segített erdő híján az öntözés sem. Sőt rendszerint csak rontott a helyzeten. A Föld belsejéből a víz felszivárgósa az öntözött területen meggyorsul, mert a felszínen nagy az elpárolgás. A kőzetekből kioldódó vegyületek nagyon gyorsan tönkretehetik a talajt. így múlt ki pl. Mezopotámia civilizációja, de ilyesmire ma is akad hasonló példa jócskán. Az erdőirtóst sose jellemezte ésszerűség, ma sem. Pedig nyilvánvaló, hogy ez csak úgy folytatható, hogy a termőföld kimerülése után újra erdősíthető legyen a terület. Ha csak fáért folyik az irtás, ez még nyilvánvalóbb. Elég, ha a négy mediterrán félszigetet nézzük (Ibéria, Appenin, Bőikén, Kis-Ázsia), hogy elrettentő példát találjunk. Ma már a fotoszintézis „szívénél”, az egyenlítői őserdőknél folyik a tarolás. Eddig a dzsungel 40 szószalékát sikerült „termőfölddé" átalakítani. Az idézőjel jogos. Míg az „erdőlesöprés” és a talajkimerülés között mérsékelt égövben néhány száj év is eltelhet (az Arpódhóziok idején letarolt Kárpát-medence még ma is tevesebb, hiába a nagy földfoglalás. Az éhségtől eddig a nagyobb hektárhozom mentett meg. Meddig még? Az igazságosabb élelem-elosztás egyideig segítene, dehát ez amúgy is hiú remény. Ma kb. minden negyedik európai károsan elhízik, míg kb. minden negyedik ember a Földön kimondottan éhezik és évente minden kétszázadik közülünk éhenhal. A tenger sem segít! A nagyobb halászzsókmóny kifogása már a tenger biológiai egyensúlyának megbomlásához vezetne, ami lényegében a világóceán halálát jelenthetné. Sőt valószínűleg a halászatot csökkenteni kell, mert a tenger nagyfokú szennyezése miatt a plankton és az ezen élősködő halvilág száma csökkenni fog. Még a mesterséges étel se sokat segítene! Ez csupán akkor jelentene megoldást, ha kiindulási anyagként vizet és széndioxidot használnánk, ahogy a természet teszi. A nem maximálisan oxidált szénvegyületek kiindulási anyagként valófefhasználósa esetében az étel elfogyasztása utón több széndioxid kerülne a levegőbe mint oxigén. Hogy ez mire vezetne, arról még szó lesz az alábbiakban. Az egész folyamat azonban rendkívül energiaigényes, és a „miért egyszerűen, amikor komplikáltan is lebet"-re emlékeztet. Az ember a fenyegető éhséget egyelőre a Föld „sivatogosrtásóval” próbálja megelőzni. Ez azonban csak ideig-óráig sikerülhet. Csökken a szárazföldi zöldterület. Az erdőket ma mór nemcsak fejszével, hanem a gyárak mérgező füstjével is taroljuk. Az óceán fokozódó elszennyeződése miatt a tengeri plankton is csökken, s ez érzékenyen érinti o Föld fotoszintetizófó képeségét, ugyanis egyes becslések szerint a légköri oxigén egyharmadát a tenger planktonja produkálja. Mindehhez jön még az ember oxigénfogyasztásának óriási mérvű növekedése. Szédítő iramban oxidáljuk a százmillió évek alatt a felszín alá került redukált szénvegyületeket (autó, fűtés, gyárak stb...). Egy amerikai átlagpolgár ezerszer(i) több oxigént fogyaszt, mint amennyit tulajdonképpen belélegez. Meg is fulladna, ha nem kopna a tenger felől utánpótlást! Az utóbbi száz évben a levegő széndioxidtartalma 15 százalékkal nőtt, és az ezredfordulóig legalább további huszonöttel nő majd. A fotoszintézis ma már „nem győzi” az oxigénutánpótlást. Amennyiben nem sikerül megállítani a széndioxid-koncentráció növekedését a levegőben, menthetett nül megfulladunk. De már előbb esőstől jönne a boj. Érdekes, hogy a fenyegető veszélyről megoszlik a tudásvilág véleménye. (Nem arról, hogy lesz-e baj hanem arról, hogy mi lesz a baj!) Egyesek szerint 5 több széndioxid a levegőben általános hőemelkedéshez vezethet, mások szerint éppen fordítva: lehűléshez. 1880 és 1940 között az átlaghőmérséklet 0,4 fokkal emelkedett, de azóta süllyed. Valószínűleg tehát a második jóslat a helytálló. Ha az első előrejelzés lenne jó, már régen megvolna minden okunk a pánikra. Elég csak két fokos hőemelkedés, és az antarktiszi jéghegyek elolvadása folytán kb. 40 méterrel megemelkedne a tengerek szintje. A fokozatos lehűlés követkerményei sem éppen megnyugtatóak persze: lassabban nőnének a fák, az apró termetű növények és állatok kerülnek előtérbe. stb. Mi lesz húsz év múlva? És száz év múlva? Nem kizárt, hogy a fotoszintézis „halálos döfést kap” az embertől. Ez esetben a legprimitívebb baktériumok kivételével mindennemű élet kipusztulna a Földön! Tehát megfulladunk? A friss Nobel-díjas Kapica szerint nem. öt tényezőt ad meg, amelyek exponenciálisan növekednek (hasonlóan pl. a kamatok kamatjaihoz), s amelyek semmi esetre se növekedhetnek egy bizonyos határon túl: a Föld népessége, a mezőgazdasági termelés, nyersanyagok bányászata, az ipari termelés, környezetszennyezés. A mai iram mellett legkésőbb száz év múlva az emberek száma drasztikus mértékben csökkenni fog az éhség, a környezetszennyeződés, ételmérgezések, elsatnyulós, a betegségekkel szembeni ellenóllóképesség fokozatos csökkenése és az általános degeneráció miatt. Ha a növekedés lassúbb, a katasztrófa később jön el. Egyetlen lehetőség van, a káros tényezők növekedésének megállítása, mégpedig minél előbb. Ha jobban belegondolunk, az első és a negyedik tényező a döntő. Míg az elsőnél a fő ok az emberi tudatlanság, a negyediknél szerepet játszik az önzés is, ami persze lényegében az emberi butaság egy válfaja. A népességrobbanáshoz: A családonkénti két gyerek reprodukálja a szülőket, s ezt a fejlődő világ képtelen megtanulni. Nálunk Európában viszont az undorító „minek a gyerek?” illetve a sznob „egykézés” miatt a „három a magyar igazság” jelszót kellene terjeszteni. A harmadik gyerek közömbösíti a pártában maradt lányok, agglegények, gyermektelen házaspárok demográfiai szempontból eredménytelen, illetve a fele hasznot hajtó egykézők táborát. Az ideális két-három gyerek nem—vállalásakor az önzés vádja alól csak valamilyen egészségi ok adhat felmentést. A létszámstop után már nem volna probléma a mezőgazdasági termelést is limitálni. Az elmondottak alapján azt is tudjuk, hogy ez nem elég. Az erdők területét sem szabad csökkenteni, sőt, ha a légköri széndioxid természetes szintre való visszaállítása úgy kívánja, növelni is kell. Az ipari termelés szintjének állandósítása csak a tönkrement gépek helyettesítését engedi meg. Ma egy átlag európai polgár olyan kényelemmel rendelkezik, amilyet egy római patríciusnak csak száznál több rabszolga tudott volna biztosítani. Ezt a gépeknek köszönheti. S a géprabszolgák száma tovább nő, miközben Európa (okossága lényegében nem (persze a demográfiai robbanáson ez nem segít, hiszen három nap alatt lesz annyival több ember a Földön, amenynyi a csehszlovákiai magyarság, s kb. nyolc év alatt annyival, amennyi Európa népessége). Az ipari termelés korlátozása a nagyobb kényelemről való lemondást, a további luxus elűzését, stb... egyszóval az önző és harácsoló életmód megfékezését jelenti. Az a legkevesebb, hogy ellenkező esetben az ember a gépek rabszolgájává válna. Kézenfekvő a római analógia. A zuhanás azonban sokkal borzalmasabb lenne. S mit tehet a megdöbbentő tények ellen egy átlagolvasó? Naivitás lenne azt állítani, hogy sokat. Bolygónkon csak a népek összefogásával, közös szándékkal, tiszta és józan fejjel lehet a problémát megoldani. Persze azért a semmitől többet tehet bárki. Óvnunk kell a talajt, vizet, levegőt. Meg kell ismernünk a Földet és annak minden mai .nyavalyáját”! Százszor meg kell gondolnunk, amíg kivágunk egy fát! Nő helyette egy másik? Lehet, hogy épp az a néhány fejszecsapás fojtja meg az unokánkat! MÉSZÁROS ATTILA fizikus LÉGTORNÁSZ DINNYÉK A házi zöldség- és gyümölcstermesztők nagy örömére a Matsushita cég új terméke lehetővé teszi az igényes vízkultúrás növények termesztését — a lakásban. A nagy közös kádba vezetett tápoldatból a dinnyék gyökereikkel merítenek friss erőt, s az e célra készített .mászókájukon" felkapaszkodva a veranda, lakószoba díszévé válhatnak. SÖTÉTBEN „LÁTÓ" SZEM Az új angol tévé-kamera akár a sötétség birodalmában, a tenger mélyén is jól „lát”, mert nem a fényt, hanem a hangot érzékeli. 200 soros letapogató rendszere a hagyományos televízió működési elvére emlékeztet. A kamera lencséi körül elhelyezett adókból kisugárzott ultrahanghullámok visszaverődnek a tárgyakról és a képátalakító csőben képpé alakulnak. A látótávolság tíz méter, és a kamera 300 méteres mélységig használható az iszapbo, üledékbe süllyedt tórgyok felderítésére. Minthogy az információ — kábelen - a hajóra, illetve az úszó szigetre továbbítható, az 1000 x250 milliméter méretű, mindössze 20 kilogramm súlyú kamerát könnyűbúvárok is magukkal vihetik. VILÁGREKORDER-JELOLT A világ .legtemperamentumosabb" motorcsónakját két turbófeltöltős Dieselmotor repíti a hullámok hátán, 130 kilométeres maximális óránkénti sebességgel. A szédületes teljesítménynek, és mégis “takarékos" üzemanyagfelhasználásnak az a titka, hogy a turbófeltöltők a kipufogógáz energiáját hasznosítva többletlevegőt juttatnok a motorokba, amelyek így több üzemanyagot égethetnek el. A tíz méter hosszú alumínium testű hullámlovas versenyeken már bizonyított, s újabb világcsúcsokat remélnek tőle a Dieselhajtású motorcsónakok kategóriájában. IS
