A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1979-07-28 / 30. szám

az úgy van - körülpillant, halkabbra fogja a szót - nálunk mindig kevés volt a pénz és sok az éhes száj. Csak megdorgált, csak megdorgált a párom, hogy sokat költők. Mindig a pénz, vagyis a pénzhiány miatt volt a nézeteltérés. Mígnem kialakult az a szokás, hogy ő veszi meg a konyhára valót. Ma már kisebb a szükségletünk, elköltöztek a gyerekek, de a szokás megmaradt.- A század legnehezebb éveiben szülte és nevelte a gyerekeket. Hogyan fogadták a gyermekáldást?- Mindig tiszta szívből örültünk. Még a tizediknek is. Eszembe se jutott megakadályozni, hogy megszülessenek. Ma is csak örömem telik bennük. Olyan jó érzés, hogy annyi helyről gondolnak rám szeretettel. Huszonhat unokánk, két dédunokánk van. Alig győzöm észben tartani a nevüket. Csak legalább valamelyikük tovább vinné a takácsmesterséget!

A kívánság pusztába kiáltott szó. Az árva gyerekből lett takácsmester a nehéz időkben is oly erős és mély gyökeret eresztett, hogy családja terebélyes nagy fává erősödhetett. Ma már akár munka nélkül is lehetne. De ő nem Csak lenni, hanem élni akar. Dolgozni és alkotni. Nyomni a lábítókat, szőni a hímeket. Végre olyan korban él, hogy munkája gyümölcsét élvezheti is.

Napjainkban reneszánszukat élik a régi mesterségek. így a takácskodás is. Keresett cikk a szőttes abrosz, a különböző térítők, drapériák, s divatos a szőttesből készített blúz is. Ennek köszönhetően jól jövedelmez Csuport József mestersége. Elégedettek munkájával a Népművészeti és Háziipari Bolt Vállalatnál (ÚĽUV). Tökéletes technikával dolgozik, szép abroszai egykettőre vevőre találnak.

PR AN DL SÁNDOR felvételei

13