A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-07-28 / 30. szám
GOMBASZÖG 79 Azt mondják, hogy a köszvén^es ember megérzi az időjárás változását. Sajog, hasogat a vállában, derekában, de néha az egész testében is a fájdalom. Én másból következtetek az időjárásváltozásra. Egyre aggasztóbb szorongásaimból. Közeleg a csehszlovákiai magyar dolgozók legnagyobb, mert tízezreket érintő kulturális ünnepe, amely úgy hozzátartozik már az életünkhöz, akárcsak a pirosbetűs ünnepnap. Korán jött a nyár, a naptár szerinti, egész májusban hőség tombolt az áztató, termésnövesztő esők helyett. S mikor már nem bírták a földek a szomjúságot, az emberek sem a tűző napot, én azzal vigasztaltam őket: már csupán néhány nap és változik az ég, esni fog hamarosan. Honnan tudom? Hamarosan megkezdődik a gombaszögi kulturális ünnep, amikor a szenei (Senec) általános iskola Ifjú Gárda színjátszó csoportja a rozsnyói (Rožňava) városháza nagytermében bemutatja Vadnay Dezső: A táncos csizma című mesejátékát, a múzeumban megnyílik a népművészeti kiállítás, s Gombaszög előestéjén a bratislavai Népművelési Intézet nemzetiségi osztálya is megrendezi a bányászvárosban országos szemináriumát Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulója alkalmából s Rácz Olivér, Lovicsek Béla, Duba Gyula, Szabó Bela és jómagam is részt veszünk a szokásos, ünnepet megelőző író-olvasó találkozókon. Jön Gombaszög, jön az eső, mint ahogy meg is érkezett valójában. Nagy szárazság idején az illetékeseknek a CSEMADOK KB ajtaján kellene kopogtatniuk: nem lehetne-e előbbre hozni a kulturális ünnep időpontját. Hogy boruljon az ég, jöjjön az eső, teremjének a földek! Persze, ez sem olyan egyszerű, mégha valóban esett is az ünnep hetében, mert az országos ünnepet roppant munka előzi meg a CSEMADOK helyi szervezetek erre érdemes csoportjaiban, egyszóval Gombaszögön terített asztalhoz ülünk, mindent készen kapunk gyakran az esőt is a nyakunkba Lehet hozzánk akármilyen mostoha is az időjárás, az amatőr csoportok egész éves munkáját nem moshatja el az eső. Ha az időjárás dacol, mi se teszünk másképp. Viszszük magunkkal az esőkabátot vagy az esernyőt. Mert a gombaszögi ünnepen jelen kell lennünk, tízezrek társaságában nézünk bele a tükrünkbe, s ha már a saját ünnepünk sem érdekel bennünket, akkor dörögjön és csapkodjon a villám Gombaszög fölött. Szerencsére nem így áll a dolog. Az idén már mintha az időjárás is beletörődött volna évenként ismétlődő ünnepünkbe, a nap is kíváncsi lett végre, mi történik e kies, erdőtől, hegyektől szegélyezett tájon, a gombaszögi tisztáson az esztendő két napján. Körös-körül a rengeteg ember mintha éppen akkor jött volna ki az erdőből a műsor megcsodálására. Mert a műsor jó volt, színvonalas volt, valóban érdekelte az embereket. Az első napon a legjobb gyermek és felnőtt népi tánccsoportok és szólisták léptek színpadra. Hagyománymerítésük ugyanolyan tiszta volt, mint az ég. S ez már a szakvezetők egyre igényesebb, elmélyültebb munkáját dicséri. A színpadról megcsapott a dél-szlovákiai tájak levegője, s ez nemcsak az én lelkemet frissítette, az ezrekét is. Mindjárt nem voltunk bágyadtak, s a tűző nap sem számított! Az említett Köszöntő című műsorban nemcsak a témaválasztás, a megkomponálás, de a kivitelezés is meggyőzően bizonyította amatőr csoportjaink érését. A folklórműsor teljességéből én mégis a zsarnói 1—5 osztályos általános iskola tizennyolc tagú és a szepsi (Moldava nad Bodvou) Fehér liliomszál ötvenháromtagú Weiszer Eszter, illetve Nagy Jánosné vezette - gyermek-tánccsoportját emelném ki, a zselizi (Želiezovce) országos népművészeti fesztivál győzteseit. Számomra a két lelkes pedagógus gigászi küzdelme a csodálatra méltó, amelyet szinte naponta tanúsítanak az iskolán kívüli munkában. Ha rajtam állna, én az ilyen nagytürelmű, a gyermekekért mindenre kész tanítókat a legmegtisztelőbb székre ültetném tantestületeinkben, s ezzel nem is tennék sokat. A gyerekek műsora 6
