A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-12-29 / 52. szám
ozwrdogbibijaSa A kártyajáték eredetét homály fedi. Annyi biztos, hogy nagyon régi. Egyesek szerint Kínában bukkant fel először a Song dinasztia idejében. Egy brit kutató viszont úgy véli, hogy a kártyajáték Hindusztánból származik, ahol időtlen idők óta ismerik a naib nevű játékkártyákat. Tézisét azzal támasztja alá, hogy az első európai kártyajáték neve Olaszországban naibi volt, Spanyolországban naype. Hogyan került a játékkártya a aiv. században Európába? Némelyek szelint az arabok révén. Csakhogy a Korán tiltja a hívőknek a szerencsejátékokat, és nincs is rá semmi bizonyíték, hogy a muzulmánok akkoriban ismerték volna a kártyát. Mások úgy vélik, hogy a kártyát Távol-Keletről hozták az utazók és felfedezők - például Marco Polo —, vagy a velencei kereskedők, akik a XIII. század óta kereskedtek Kinával. Valószínűleg Velencében, a kereskedelem és az ipar világközpontjában jelent meg először Európában a kártya. De Németországban maradt fenn az első dokumentum, amely a kártyázást említi. A würzburgi püspök pásztorlevele 1329-ben megtiltja az egyházmegye szerzeteseinek a kártyázást. Eszerint a kártyajáték akkor már népszerű volt. Egy másik német dokumentum, amelyet 1377-ben hagyott ránk bizonyos Johannes barát, arról tanúskodik, hogy a püspöki dörgedelem feledésbe merült. A szerzetes ugyanis megállapítja, hogy a kártyajáték „felüdülés az elmének és kellemes pihenés a munka után". A spanyolok azt állítják, hogy náluk tűnt fel először a kártya, és tőlük vitték a katonák Franciaországba és Olaszországba. Valószínű, hogy több Itáliában készült ez a tarokk-kártya, amely egy iddogáló nemest ábrázol ^ Az indiai kártyák minden korban köralakúak voltak. A képen látható kártyák elefántcsontból készültek A huszadik századi ember kártyája - ^ ahogy Louis Marcoussis festő elképzelte századunk elején
