A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1979-12-29 / 52. szám

Ez a kastély vastag, fehér falaival, sötét ablakszemekkel és fekete zsindelytetejével úgy áll a falu feletti domboldalon, mint a mesebeli kőbedermedi idő. Sudár, óriási fenyők csoportja testőrként fogja körül. Őrzik a múitat, az emlékeket. Amikor századokkal ezelőtt a régi vár helyén a kastélyt felépítették, jelképesen az időt, a naptári évet is megörökítették benne. Ennek a kastélynak négy bejárata, hét árkádja, tizenkét kéménye, ötvenkét szobája és háromszázhatvanöt ablaka volt. Tehát az évszakok, hetek, hónapok és napok jelképét sűrítették a fehér falak közé. A kastély homlokzatán allegorikus freskók között napóra ércrúdja mutatta a gyorsan múló időt.

A Selmecbányától (Banská Štiavnica) mintegy négy kilométerre levő Antol községben (hajdanában Szentantalnak hívták) áll ez a kastély, mely ma az erdészeti és vadászati múzeumnak nyújt méltó hajlékot és a fennmaradó szobákban a korabeli bútorokat, szobaberendezéseket láthatjuk, majdnem az eredeti állapotban. A falu és a többször átépített várszerű kastély a csábrág-szitnyai uradalomhoz tartozott, melynek urai a XV.—

XVI. században gyakran változtak, Krusich bárótól kezdve az lllésházyakon át egészen a Koháry családig, akik az energikus, szívós természetű Balassa Borbála harmadik házasságával (Koháry Péterhez ment feleségül) jutottak a birtokhoz és a kastélyhoz. A Habsburg császári házhoz hű Koháryak, akik jelentős szerepet játszottak a Thököly és a Rákóczi felkelés leverésében, jutalmul hatalmas birtokrészeket kaptak a pártütő főurak és a protestáns középnemesek vagyonából. Koháry Istvánt, akit a magyar irodalom úgy tart számon, mint Balassaepigont, Thököly záratja Munkács várába és kiszabadulása után ily címmel ad ki egy verskötetet: „Sok óhaltás közben, Ínség viselésben éhségszenvej désben keserves rabságban Munkács I kővárában szerzett versek" (1720). E ! versek azonban kevés művészi igénnyel | íródtak és csak a barokk ízlés saját- I ságos jegyeit viselik magukon. Talán a költő Koháry bohém legendáját őrzi az egyik úgynevezett cigányszoba. A vezetőnk elbeszélése szerint ide rejtette Koháry a szeretőjét, egy szépséges feketeszemű cigánylányt. Itt élt évekig, míg egy szép tavaszi napon eltűnt. A legenda egyik prózai változata szerint a család kergette el, hogy ne vessen szégyenfoltot a főúri becsületre. A másik verzió romantikusabb. Cigánykaraván haladt el a kastély alatti úton és az unatkozó szép cigányleány megpillantotta az ablakból a sátoros szekeret, elfogta a vágy a szabad élet után, tdlán egy tüzesszemű, borzas ifjú cigánylegény is lehetett a dologban. Tény az, hogy másnap, mikor az öregedő költő belépett a piros selyemmel kitapétázott szobába, hűlt helyét találta csak a leánynak. A nyitott ablakon át a tavaszi szellő lebegtette vígan a földig érő függönyöket.

A XIX. század elején Mária Antónia Gabriella, a Koháry család leányági sarja férjhez ment Coburg Ferdinánd herceghez és ezzel a kastély és a birtok a Coburgoké lett. II. Coburg Ferdinánd bolgár exkirály 1944 novemberéig lakott a kastélyban. És innen nyolcvannégy éves korában Svájcba menekült a változó idő elől. Szenvedélyes vadász és természetrajongó volt. A parkban számos különleges fát, cserjét honosított meg.

A felszabadulás után a park és a

kastély állami tulajdonba került. 1962- ben helyezek át ide a zólyomi várból (Zvolen) az erdészeti és vadászati múzeumot, mely megfelelő, szép környezetbe került, a bratislavai múzeum vadászati anyagával és az itteni értékes vadásztrófeókkal gyarapodott. A fakitermelési részleget csak később rendezték be, mintegy kiegészítésül az erdészeti részleghez.

Július Folťán mérnök, a múzeum igazgatója szívélyesen fogad. Röviden tájékoztat a múzeum problémáiról, terveiről. A kastélynak öt hektár szé-12