A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-12-22 / 51. szám
Tempo giuato J HK Kéménd (Kamenín) Énekelte: Horváth Istvánná (66) Ügy mini má—ra, víg <J—rá —ra gyor-san föl—ké — szült. Mennyi hajszál, fejeden áll, annyi áldások, Találjanak, rád szánjanak, víg áldomások, Ügy mint tenger csepjei, sík mezőnek füvei, Találjanak, rád szánjanak, egek kincsei. A GARAM MENTE NÉPZENÉJE IV. A naptári szokásaink kutatása során gyakran tapasztaltuk, hogy egyikmásik sokásnak, amelyre az egyik faluban még emlékeznek, a másik faluban már nyomát sem találtuk. Századunkban a paraszti életforma változásaival a népszokások is egyre jobban megkoptak, vagy teljesen eltűntek. Ami az idősebb nemzedék emlékezetében még él, már csak halvány emléke annak, ami valamikor szorosan hozzátartozott a faluközösség életéhez. Kodály Zoltán a század elején Nyitracsehiben jegyezte fel a gergelyjárásnak azt a dallamát, amelyet azonos című, remekszép gyermekkarra írt kórusművében is felhasznált. Suba Imre nyitracsehi (Nitrany) lakos 19’76- ban kijelentette, hogy soha sem hallott erről a szokásról, holott 1903-ban született. Amikor iskolaköteles lett a szokást már nem folytatták. A karácsonyi ünnepkör színjátékszerű vagy énekkel kapcsolódó szokásai még a kevésbé hagyományőrző vidékeken is aránylag tovább megmaradtak. A Csallóközben 15—20 évvel ezelőtt a gyerekek még jártak betlehemezni. Falvainkban élénken élt a népi vallásosságnak az a formája, amelyben az egyház tanításának elemei elvegyültek a nép misztikus-mágikus tudatvilágával. Ugyanakkor olyan formák, szokások is létrejöttek, amelyeket bár az egyházi ünnep inspirált, de a nép utánzó és parodizáló készsége, játékos ösztöne elevenedett meg bennük. (Ilyen például a betlehemes játékokban szereplő „öreg“ figurája, vagy a lakodalmakban és más társas összejöveteleken előadott halottas játék,-illetve temetési paródia.) A karácsonyi ünnepek énekléssel járó szokásai közül a betlehemezés, a mendika, kántálás mellett, szép és vidám szokás volt az Istvánok és Jánosok köszöntése. Karácsony másodnapján (december 26-án) gyerekek, legények, sőt több helyen házas emberek is, csoportosan jártak köszönteni. Egyes vidékeken, mint pl. Bodrogközben és tőle keletre eső vidéken, a névnapi köszöntőkben színjátékszerű elemeket is találtunk. Itt még a regölés zenei motívumai is fellelhetők. Mai számunkban közölt Jánosköszöntő dallama idegen eredetű, de nagyon elterjedt, hármasütemű dallam, amely főleg a nyugati tájegységekben volt közkedvelt. Változatai a Csallóköztől egész a Garam mentéig ismertck» AG TIBOR
