A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-12-22 / 51. szám
egészséges voltam, o nyarat vidéken töltöttem. A seriff segédje voltam, fontos személyiség. New Yorkban csak egy gazdag pali, akinek nincs foglalkozása. Bizony... én voltam a seriff'segédje. A felszerelést még ma is őrzöm. A legszebb emlék a múltból. A fegyverre sohasem volt szükségem, mert egyetlenegy banditával sem hozott össze a sors. Semmi izgalom... Ezeket az ócskaságokat - itt őrzöm egy ládában az ágy alatt — mégis megőriztem. Bilincsek, a jelvény. Talán az utolsó pillanatban mégis történik valami... Hangulatban nincs hiba. Az öreg felnyitotta a ladikot. "Ott volt valóban a jelvény, a hatágú csillag, övék, egy pár acélból készült bilincs és a széles karimájú cowboykalap. Bármikor kinyithatta a ladikot és hozzáférhetett a colthoz. Csak egy lövés és vége? Nem, nem. Hiszen lehunyt szemmel is az életéért küzdött. Micsoda meggondolatlanság... lövés?! Schilinger természetes halállal távozik az órnyékvilágból. Az orvos eltávozott, nincs itthon a macska, az egér megeheti a sajtot. Az a másik orvos „bemondja” a halált és THE END. A méreg biztos szer. Jose felvilágosította, hogy hol szerezhető be a legalkalmasabb. Beteheti a beteg orvosságába, amelyet minden négy órában kénytelen bevenni. Tíz perf elmúltával halott lesz. Nem fenyegeti semmiféle veszély, hiszen a beteg hetek óta haldoklik. Ilyenkor nem boncolják fel o holttestet. Szépen kivakarja a páncélszekrényből a pénzt. Senki sem tudja, hogy az öreg pénzt őriz a feje felett. A falióra négyet ütött. Patricia fürgén felállt. A beteg megkérdezte: — Mi történt? — Négy óra. Be kell vennie az orvosságot, Schilinger úr. — Melyiket? — kérdezte a beteg gyenge hangon. — A digitalis oldatot. — Ó, igen. Schilinger érdeklődve nézte Patríciát, oki az éjjeliszekrény körül sündörgött, s aztán nyolc csepp orvosságot a kanálra csöpögtetett. Hátat fordított a betegnek és úgy keverte meg az „italt". Ugyanakkor kiszedte zsebéből a kapszulát. Tartalmát gyorsan beleszórta az orvosságba. Az üres kapszula visszavándorolt eredeti helyére. Patricia szeretett volna tapsolni saját magának, hiszen halálos nyugalommal végezte el azt, amitől annyira rettegett. Óvatosan felsegítette Schilingert az ágyban, hogy megihassa az orvosságot. Az öreg kézbe vette a poharat, s aztán letette maga mellé az asztalkára. Ivott a tartalmából, persze hogy ivott. — üljön le, Patricia — mondta gyengéden. Patricia leült a székére az ágy mellett. Schilinger félrehúzta a száját és a pohárra nézett. Csak a felét itta meg a méregnek, de nem nagyon „ízlett" neki. Amikor megszólalt, a hangja változatlanul gyengéd volt. — Nagyon fáj majd? Patricia megdermedt. Alig lélegzett. Végül kinyögte : — Ez az orvosság ... ivott mindig ... Hiszen tudja, hogy nem okoz fájdalmat. Csak nem beszél félre az öreg? Már nem élhet sokáig. Talán Patricia „segítsége" nélkül is meghalt volna? Mindegy, az idő sürgőt. Jose kiszabadul és a beteg még él! Nem, ezt a kockázatot nem vállalhatta. — Nem a digitálisra gondolok - motyogta a beteg. - Valamit beszórt a vízbe, drágám. A kapszulát pedig a zsebébe tette. Láttam ... Patricia úgy érezte, hogy minden tagja megbénul. — Mindezt a pénz miatt tette, igaz? Minden mozdulatát láttam. Megtudta, hogy a pénzt a páncélszekrényben őrzöm, ugye? Elegem van ebből a nyavalygásból. Laine doktor nem teszi meg, de maga...?! A pénz megrészegítette, kísértésbe esett, s ez jó. Megmérgezett, köszönöm. Mégis... a törvény az törvény. Egy bűnöző nem szökhet meg a bűn színhelyéről büntetlenül, mert az első siker után... vérszemet kap. Schilinger összeszedte minden erejét. Gyorsan és biztosan mozogtak a kezei. Még a poharat is visszatette eredeti helyére, s aztán visszazuhant a párnára. Csütörtökön délután — miután hiába csöngetett az ajtón - doktor Laine szinte betört a lakásba. A betegszobában megmerevedett. Schilinger nyitott szemmel, de mozdulatlanul feküdt az ágyban. Az asztalkán ott a pohár, az asztalka mellett a ládikó. A seriff-felszereléssel. Az ágy másik oldalán, a felfordított szék mellett Patricia csücsült. Haja összegubancolva, az egyenruha diribdarabokra tépdesve. Jobb csuklója merő vér. Alvadt vér. Az orvos az ágyhoz lépett és felemelte a lecsúszott takarót. Patricia felnyitotta a szemét. Az orvosnak szinte megremegett a szíve, amikor az ápolónő őrülten felkacagott. Jobb csuklóját ugyanis a lelkiismeretes seriff odaláncolta a karjához. Halott karjához .. . Doktor Laine az ápolónőhöz fordult. Utasításokat' adott.- Csütörtökön érkezem vissza a hivatalos útról, tehát csütörtökön ismét benézek a beteghez. Három nap leforgása alatt reméljük nem történik semmi. Ha a beteg állapota rosszabbra fordul, akkor hívja fel a kollégámat, doktor Mohrle-t. Nem szívesen hagyom magára ilyen állapotban Schilingert, de egyetlen leányom esküvőjére vagyok hivatalos. Ez tehát az a hivatalos út. Értjük egymást? Az orvos a beteg felé fordult.- A viszontlátásra, öreg fiú! Csütörtökig Patricia kisasszony gondjaira bízlak. Kibírod nélkülem ezt a három napot, nem igaz? A beteg bólintott és megpróbált mosolyogni A kisasszony is bólintott és tekintetét a padlóra szegezte. Nem mert az orvosra nézni, nehogy felfedezze szemében az öröm lángjait.- Csütörtökig — mondta az orvos és távozott. Micsoda szerencse. Patricia Howellson megremegeti az izgaiomtál. Tervezgetései közben sohasem gondolt arra, hogy az orvost akár egy napig is nélkülözheti a beteg. Most pedig három nap és három éjszaka ÓH a rendelkezésére. Leült a betegágy szélére és azt a képet nézte, amely a falon lógott. Schilinger felesége ... A kép mögött azonban a titkos páncélszekrérryecske a falban. Ismerte ä zár kombinációját. Schilinger akkor ismertette vele, amikor szüksége volt a biztosítási okmányokra. Schilinger ugyanis tudta, hogy nincsenek csodák, meg kell halnia, betegsége gyógyíthatatlan. Éjjel aztán - Schilinger mélyen aludt - ismét felnyitotta a páncélszekrényt. Értékpapírok, igen, ezekkel veszélyes manipulálni, de ott hevert százezer dollár — készpénzben. Elhatározta tehát, hogy ezt az összeget megkaparintja magának. Miért? Az idő gyorsan múlik, egyre ritkábban hívják a betegekhez, s neki nincs egy vasa sem a bankban. S aztán itt volt Jose. Természetesen összeházasodnak. Jose pedig abbahagyja eddigi „munkásságát". Ehhez Patríciának pénzre volt szüksége, mert azt tervezte, hogy azonnal elutaznak és új életet kezdenek. Mindezt elmesélte Jósénak a börtön beszélgetőfülkéjében. Schilingernek orra a pénzre már nincs szüksége. A felesége jobblétre szenderült, gyerekei nem voltak, se kutyája, se macskójo. Minden lépése kiismerhetetlen típusról árulkodott. Egyedül bitorolta a hatalmas házat, vendéglőben étkezett és sohasem tartott személyzetet. Patríciát — minden héten egy alkalommal látogatta meg — jól megfizette. Az öreg a világ minden kincséért sem feküdt volna be a kórházba. Pedig állapota rosszabbra fordult. Jóbarátja — doktor Laine — ekkor a segítségére sietett. Az íróasztal fiókjában csőre töltött revolvert őrzött, de ahhoz túlságosan gyenge volt, hogy valakire felemelje. Patricia a kezdet kezdetén öngyilkosságra gondolt, de az ötletet elvetette. Sablonos, áttetsző, gyermekmesével nem lehet elaltatni a rendőröket.- Szeretnék kapcsolatban maradni a világgal — mogyarázta Schilinger Patriciának. - Amikor még Burt Wiseman SZÁZEZER DOLLÁRÉRT 22
