A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-12-22 / 51. szám
„KÉT DOLOG VAN, AMI FOLYTON MEGÚJULÓ CSODÁLATTAL TÖLT EL: AZ EGYIK A BENNEM ÉLŐ ERKÖLCSI TÖRVÉNY, A MÁSIK A CSILLA«“ “•W M U)- A kabin hívja a pályamestert... A rövidhullámú adóvevő készülék néma, legföljebb itt-ott reccsen egyet. — Halló, a kabin a pályamestert hívja . . . Kissé ijesztő némaság. A tátrai drótkötélpálya fülkéje ott függ tehetetlenül a magasban. Várunk, pedig már csupán alig néhány méternyire vagyunk a Kőpataki tótól. De a vaskötélen lógó kabint úgy himbálja a hirtelen kerekedett szél, akár valami bölcsőt. Csönd. Alattunk mélység, fölöttünk a Lomnici-csúcs sziklatűi. öt perc, tíz perc, talán negyed óra is elmúlik így. Még mindig várakozunk. Aztán végre ránt egyet a kötél, a fülke csigalassúsággal elindul. Föllélegzünk. Elhagyjuk az utolsó tartóoszlopot; keskeny, lécekkel burkolt sikátorba érünk. Megérkeztünk! Szemben a drótkötélpálya megállójával a kőpataki csillagvizsgáló. Kavargó hófelhőt kergető, süvítő szélben oda tartunk. — Az arcukat már kicsípte a vihar, de a szemükben még most is ott az ijedtség — fogad barátságosan az ajtóban az intézet csillagászai kö?ül dr. J. Tremko. No, kerüljenek beljebb, főzök egy teát. A kőpataki csillagvizsgáló 1765 méteres tengerszint feletti magasságban, a Magas-Tátra második legnagyobb hegyóriásának nyergében, a lomnici csúcsi obszervatórium pedig a sziklaoromzat legtetején, további kilencszáz méterrel följebb működik. Jó időjárás esetén mindkét intézet akár egy-egy elvarázsolt kastély: körös-körül romantika, nyugalom és csend, a csillagászok, fizikusok s meteorológusok eszményi környezetben dolgozhatnak. Csakhogy az ilyen időjárás, itt, a fellegek között is úgymond az ég áldásának számít. Mert a hegyek általában éppen fordítva: szigorú rendre, fegyelemre és alkalmazkodásra tanítják az embert. Nyaranta záporeső, száguldó vihar; télen jégeső meg hófúvás nyargal a hegyek hátán s közben mínusz tizenöt-húsz fokra süllyed a hőmérő higanyszála. Ilyenkor aztán — főképp fönn a csúcson- a csillagászok magukra maradnak, az obszervatórium szinte megközelíthetetlen. A külvilággal csak a telefon és az URH-adó jelent kapcsolatot, a féltve őrzött vastartalékból főzött koszt jelenti az egyetlen táplálékot. És a vihar néha napokig, néha hetekig dúl. Vajon miért érdemes vállalni ezt a különleges tudományos szolgálatot, egyáltalában mi dolgunk a csillagokkal? * * * — A csillagos ég megfigyelése és titkainak fürkészése tulajdonképpen egyidős az emberiséggel, a csillagászat így a legősibb és legalapvetőbb természettudomány - magyarázza Tremko doktor.- Az egyiptomi papok például tudományos megfigyelések alapján határozták meg a Nílus évenként ismétlődő áradásának időpontját. Az óra, perc, másodperc hatvanas váltószáma babiloni örökség. Régen a hajósemberek minden műszer nélkül, pusztán a csillagok „járásához" igazodva is képesek voltak megközelítő pontossággal tájékozódni térben és időben; a kínaiak pedig a mi időszámításunk szerint 1054-ben már szabad szemmel is észleltek például szupernóva robbanást... A szupernóva - latin nevével ellentétben — igen öreg óriáscsillag. Fényessége egyik napról a másikra sokmilliószorosára növekszik, és ez a hirtelen kitörés a csillag katasztrófájának bekövetkeztét jelzi. Ilyenkor ugyanis az égés, az anyagok átalakulása és a felszabaduló energiák révén a külső burka szétfröccsen, a csillag összeroppan. Maradék anyaga a földi anyaghoz képest elképzelhetetlen sűrűségbe tömörül s többé nem bocsát ki magából energiát. Látszólag rendkívül egyszerű a szupernóva kutatás. Lényege, hogy műszerek segítségével összehasonlítják a galaxisokról készült felvételeket, s ha egy éjszaka új csillag jelenik meg a képen, akkor előfordulhat, hogy a csillagász óriáscsillagra bukkant. Ha meggyőződik feltevése helyességéről, akkor minél előbb jelenti felfedezését a Nemzetközi Csillagászati Uniónak. Amennyiben a jelentés bebizonyosodik, az általa fölfedezett „nova" az ő nevét fogja viselni... Természetesen, a szupernóvák keresése csupán szerény részterülete a csillagászati kutatómunkának. Egy csillagász a matematikából és fizikából él, de éppen olyan jól kell értenie különböző bonyolult műszerekhez is. Általában alapkutatással foglalkozik, vagyis a kozmoszban végbemenő jelenségek törvényeit deríti föl, de munkája egyre több tudományággal kerül kapcsolatba. A legrégibb rokonság a filozófiához fűzi, hiszen a csillagkutatásnak mindig nagy szerepe volt az ember világképének és világnézetének kialakításában. Ma már viszont a kémiai, sőt, a biológiai tudományokra is hatással van a csillagászat. Eléggé köztudott, hogy a napkitörések befolyásolnak különféle fizikai és légköri folyamatokat s nem hatástalanok az emberi szervezetre sem. Az északi égbolton körülbelül öt-hatezer csillag látható szabad szemmel, a csillagászok ebből mintegy háromszázat — a csillagképek fő csillagait — ismernek név szerint. A katalógusokban (az úgynevezett változó csillagok jegyzékében) nagyjából húszezer csillag szerepel, persze, nem éppen költői neveken. A legtöbb olyasféle „rendszámot" kap, akár az autók. — A romantika a költők meg a fiatalok dolga — mondja mosolyogva a kőpataki obszervatórium csoport
