A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-12-22 / 51. szám
KÉPZŐMŰVÉSZET Szíj Rezső könyve Tallós-Prohászka Istvánról Régen hiányzó, igen kiváló' könyvnek örülhetek. Ha nagy késéssel is, de végre akadt valaki, aki megírta Tallós-Prohászka István monográf iáját. Szeretettel, hozzáértéssel, kellő alázattal és tudományossággal Íródott e könyv, melynek szerzője dehogy feledkezett meg arról a nagyon fontos tényről, hogy Tallós-Prohászka István a Csallóköz festője volt. Életének nagyobbik felét élte le a Csallóközben s ráadásul mindig a bal oldalon. Nem ő tehetett róla, hogy kényszerűségből 1947-ben hazát kellett cserélnie, mert a jogfosztottság megalázó körülményeit ez az igazán humanista művész, az egykori vöröskatona, — nem tudta elviselni. Nem ment messzire a szeretett Somorjától. Mosonmagyaróvárra költözött, mert ez a város hasonlított leginkább Somorjóhoz, és környéke, a Szigetköz pedig a Csallóközhöz. S hiába fogadta oly szívesen új lakóhelye, — életében, művészetében kitörölhetetlen maradt a törés nyoma. Olyan csehszlovákiai magyar festő vált, akire mindenkinél jobban illett az a jelző, mely szülőföldjének vérbeli festőjeként jelölte őt. De szomorú is vagyok e könyv miatt. Több okból. A könyv kolofonjából és zárófejezetének sorközeiböl kiderül, hogy sajnos nem akadt arra hivatott könyvkiadó, aki ezt a könyvet világra segítette volna. De szerencsére ott volt a Mosonmagyaróvári Városi Tanács, melynek kiadásában végül is a monográfia megjelent - szép kiállításban, krétapapíron, félszáz műmelléklettel, csaköát szerény példányszámban, s ráadásul nem is a közös cse hs zl ovák -ma g ya r könyvkiadási egyezmény keretében. Márpedig ez nagy mulasztás, amiről sokan tehetnek, csak éppen nem a könyv szerzője és kiadója, akiknek végül is e monográfia létrejöttéért kijár az igazi köszönet. Ha valaha is lett volna elegendő önbizalmaim és szakmai felkészültségem egy Tallós-Prohászkáról szóló monográfia megírásához, s azt mégse írtam volna meg, most pironkodnék, hogy Szíj Rezső tette meg helyettem. Alkalmasságát és ügybuzgalmát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a monográfia végül mégis csak elkészült és megjelent. Ha viszont kiadó lennék, most mentségek nélkül kéne pironkodnom. Remélem, hogy a mulasztást fölismerve a Madách-kiadó igyekszik majd gyorsan kiadni ezt a könyvet. Azért, hogy mielőbb eljuthasson azokhoz, akiknek igazán íródott. Mert ismétlem: a mosonmagyaróvári kiadás példányszáma szerény s a könyv a hazai bolti forgalomban egyetlen példányban sem fordult elő. (keszeli) FILM Egy erkölcsös éjszaka Tudja-e a doktor úr édesanyja, amikor elbúcsúzik a fiától, hol, milyen körülmények, kik között lakik, él gyermeke? - kérdezte valaki a moziban, vetítés után a szomszédjától. Azt hiszem, ezt a kérdést Makk Károly filmjének megtekintése után nem szabad és nincs is értelme föltenni. Nem lényeges. Sokkal inkább fontos az írónak, Hunyady Sándornak az adott helyzetről tett idill-képe. (A Vöröslámpás ház című Hunyady-novellát toldotta meg, egészítette ki a rendező Bacsó Péter és Örkény István munkáival.) És azt a kérdést sem szabad föltenni, hogy mit akart ez a film? Nem vállalkozott arra, hogy dokumentarista eszközökkel bemutasson egy század eleji bordélyházat, arra sem, hogy a „Mutter"-! és „leányait" sors-szerűen megismertesse a nézővel; még pornofilm sem akart lenni. Egyszerűen csak szép, kerek, idillikus történet, amelyben a színészek élhetnek, játszhatnak. Inkább iskola-filmnek nevezhetném; hogyan kell gördülékenyen, örömmel szórakoztató filmet csinálni. Ragyogó lehetőségeket adni a színészjátékra. Mert nem volt a filmben művész, akinek a játékát bírálat érhetné. Psota Irén, Tarján Györgyi, Cserhalmi György, Carla Romanélli, Halász Gyula, Makay Margit, de még a bárzongorista játéka is találó volt. Már-már közönségfilmnek lehetne nevezni Makk Károly munkáját. Hoav valójában mégsem lett az, az talán annak tulajdonítható, hogy — sajnos! - mozilátogató közönségünk elszokott a kerek, bájos, kedves, szép történetektől; a drasztikum, a krimi, a szörnyűségek, az Állkapcsok meg efélék érdeklik a tömegeket. Nem is annyira szórakozni akar, mint rettegni, félni, izgulni a nézőtéren. ízlések és pofonok, csakhogy olyan mű, film, amelynek nincs varázsa, számomra érdektelen látnivaló. Az Egy erkölcsös éjszakának pedig nemcsak bája, de varázsa is volt.-zolczer-SZÍNPAD Minden megoldás érdekel Nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy szocialista társadalmi rendszerünkben milyen fontos szerepe van a harmonikus családi életnek, az egészséges emberi kapcsolataiknak. Arról is sokat beszélünk, hogy a mai kor embere egyre inkább közösségi lénnyé, valamilyen kollektíva tagjává válik. De beszélhetünk-e igazi emberi és társadalmi kapcsolatokról ott, ahol napról napra romlik a nagycsaládok közti viszony? Beszélhetünk-e közeledésről akkor, amikor a családtagok is elhidegülnek egymástól? Amikor fő öslegessé válnak a szülők, teherkén' nehezednek ránk a gyerekek? A fenti kérdésekre keresi a választ Minden megoldás érdekel című vígjátékában Valentyin Azernyikov kortárs szovjet író is. Az író művét Magyarországon Somhelyi György alkalmazta színpadra. A vígjátékot az ő rendezésében mutatta be nemrégiben Ipolyságon a budapesti Radnóti Színpad. Kohut Magda, Rab Edit, Thirring Viola és Somhelyi György színművészek hatásosan jelenítették meg Azernyikov hőseit: napjaink vívódó-problematizáló emberkéit. A színpadon szinte egyetlen kellék nélkül is megfelelő légkört tudtak teremteni. Kitűnően tolmácsolták az író gondolatait, s az előadás így elérte célját. A humoros játékon meg a mosolyraderítésen túl a színészeknek sikerült felvillantaniuk az adott helyzetek hátterét, a problémák okait is. Mert művében Azernyikov sem egyszerű komikus helyzeteket sorakoztat fel csupán, hanem érzékelteti az emberi kapcsolat- és magatartásformák, valamint a társadalmi normák bonyolultabb öszszetevőit is. A Radnóti Színpad Ipolysági előadásának értékét csak növelte Biró András rövid bevezetője, melynek keretében Azernyikov munkásságáról, illetve az írónak a mai szovjet irodalomban elfoglalt helyéről beszélt. Csáky Károly KÖNYV Johan Huizinga: A középkor alkonya A középkornak mindig is kicsit meghatározatlan szerepe volt a köztudatban. Sötétség, rettegés, butaság, boszorkányperek, lovagok, pestjsjárvány... Valójában nagyon keveset tudunk róla. Több oka is van annak, hogy a középkorról szóló jelzéseink hamisak és rosszul értelmezettek. Bővebb kifejtésükre itt nincs helyünk. Alaposabb feltárása jórészt csak a mai kor emberének adatott meg, amikor a történelem kutatás egy-egy kort többféle aspektusból helyez vizsgálat alá; jórészt csak századunk történetírása kezdte az objektivitás teljességével vizsgálni a történelem rejtelmeit. így igaz, mondanánk, ha épp a középkort illetően nem rejtene buktatókat a mindent észokokra vonatkoztató módszer. A pozitivista történetírás hajlamos egy-egy kor vizsgálatát a ga'zdasági mozgatóerők tükrében szemlélni, mert minden mozgást és változást anyagi eredetűnek tart. Johan Huizinga művének megjelenése (1919) ezért is számított szentségtörésnek; a neves kultúrtörténész olyan szellemi, művészeti értékeket sorol a haldokló középkor csúcsteljesítményei közé, amelyeket a reneszánsz vívmányai között tartottak számon. A szerző kritikus szemmel értékeli át a középkorról alkotott képet, ellentétben azokkal, akik a kort csak reneszánsz előjátékának tartották. Kimutatja és példákkal illusztrálja, hogy a középkor elmerülésével olyan emberi értékek mentek veszendőbe, amelyeket mai világképünkkel és életérzésünkkel srinte elképzelni sem tudunk. Mintha egy elveszett dimenzióba, a balgaság, hiszékenység, a vak hit és gasztronómiai hitetlenség birodalmába vezetné sokhelyütt az olvasót. Vizsgálatainak tárgya a XIV-XV. század francia-németalföldi társadalma, ahol a reneszánsz kialakulásának körülményei korántsem voltak olyan egyértelműek, mint például Olaszországban. Munkáját rengeteg idézettel, példával tarkítja, nyelve érzékletes és plasztikus, helyenként már-már költői képei (harangok zúgása a középkori csöndben; a halál víziója) nem mindennapi olvasmánnyá avatják A középkor alkonyát. A hollandiai megjelenés után tizenkilenc évvel ajándékozta meg a magyar olvasót ezzel a kiváló munkával Szerb Antal. Azóta is rengeteg angol, francia, holland, német kiadást ért meg, ami bizonyítja, hogy nemcsak korának tudatát, s a húszas-harmincas évek történelmi gondolkozását alakította Huizinga, de ma is eleven hatású, hasznos és izgalmas olvasmánya a legszélesebb olvasóközönségnek. Kövesdi Károly om George Nicholopolous doktort, Elvis Presley orvosát Memphisben őrizetbe vették, mivel éveken át hihetetlen mennyiségű kábítószert irt elő Presleynek ... íme, oz első női rendörkomisszár Franciaországban: Anna Maria Jannuzzinak hívják. • Bármilyen furcsán hangzik, Prágában is lehet vadászni. Az 1,2 millió lakosú főváros területén ugyanis két nagy kiterjedésű erdő van, gazdag vadállománnyal. 8
