A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-12-15 / 50. szám
NÉPZENÉJE III. A falusi emberéletben a jeles napokhoz, szertartásszeri! cselekmények kapcsolódtak, amelynek gyökereit a népi hiedelemvilágban kell keresni. December 13-a, Luca napja, ugyan nem ünnepnap, de a vele kapcsolatos szokások, babonák, — amelyek a mai napig is elevenen élnek az emberek emlékezetében - a jeles napok közé emelik. Ma már többnyire csak tréfásan emlegetik a Luca napjával kapcsolatos babonákat, de az idősebb asszonyok között még akadnak olyanok, akik nyíltan vagy titokban igyekeznek megtartani a régi szokásokat, sokszor még akkor is, ha az eredeti értelmüket, céljukat, már nem is ismerik. A gyűjtések alapján a Luca napjához, illetve estéjéhez fűződő hiedelmet vagy cselekményeket nagyjából öt csoportra oszthatjuk. Ezek: a lucaszékkel és a boszorkányokkal kapcsolatos hiedelmek, bizonyos munkák, mint pl. fonás, mosás, kenyérsütés stb. tiltása, házasságjóslósók, köszöntők és jókívánságok és az alakoskodások. Ezek közül énekléssel kapcsolatosak, az alakoskodások (nem a „Lucák" énekeltek, hanem a ház népe, amelyre a Lucáknak táncolni kellett) és a köszöntők. Luca napkor a gyerekek jártak köszönteni, mégpedig jókor reggel, mert minél korábban mentek, annál nagyobb jutalomra számíthattak. Ugyanis az volt a hiedelem, hogy ha Luca napján elsőnek asszony jön a házhoz, az szerencsétlenséget jelent. Ezért fogadták szívesen már kora reggel a lucázó gyerekeket. A köszöntőt általában a legtöbb helyen, minden dallam nélkül, csak úgy elmondták. Ezért különösen értékes a százdi énekelt köszöntő. Százd (Sazdice) 1976 Énekelte: Pénz Antal (1912) Gyűjtő: Ág Tibor J = 118-120 Lu—cat hor—tam ken-tek— nek, ka—nal —juk le—gyen an vas le gyen ti— nyer— juk, ad—jón is—ten go2—dq — nők bort bili—zát, ga2d-asz— szonynak tyú-----kot, egy la—ba—son ma—la-----cot, égy kas gye-ré----két. így heverjenek a tyiltkjaik! A dallam szerkezete, a gyermekdalokhoz hasonlóan, ütempárokból áll. Hangkészlete csupán három hang, (mi, ré, dó), tehát1 egy dúr trichord. Az énekes szerint — aki gyermekkorában még járt lucózni -, a köszöntő eléreklése után, leheveredtek a földre és akkor mondták, hogy „így heverjenek a tyúkjaik”. ÁG TIBOR m m
