A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1979-12-15 / 50. szám

KATÓNAK KARÁCSONYA _ II. I ■ - .1 ..TM ^ g——— ——————i———^ ^ ^ A (elderitök az ünnepek alatt is teljesítik Közeled'k a karácsony, a szeretet, a megértés, a béke ünnepe. Első ízben tölti a családi körön kívül az ünnepet számos kiskatona, néphadseregünk sok tagja is. S tudjuk, hogy sok kiskato­­nának hiányzik a családi otthon mele­ge, hogy szeretteik körében ünnepel­hessenek. Hogy az ünnep valóban békés és boldog legyen, arról határ­őreink gondoskodnak, hóban, fagyban vagy felázott talajon látva el szolgá­latukat négylábú segítőtársaikkal. A katonai pilóták és a földi személyzet légi biztonságát őrzik, parancsra vár­va, hogy bármikor a levegőbe emel­kedhessenek vadászgépeikkel, ha erre szükség lenne. A katonai őrségek tag­jai az ünnepek alatt is ott állnak majd a vártán, hogy illetéktelen személyek ne jussanak közel a katonai objektu­mokhoz. A harckocsizok gondosan ápolják acélparipáikat, hogy bármikor teljesíthessék a harci feladatokat. Sok katona marad az alakulatoknál, hogy tettekkel tegyenek eleget katonaeskü­jüknek, a szocialista haza internacio­nalista védelme feladatának, bizonyít­va szeretetüket a szülőföld, a haza iránt. x x x Sok embert hallottam mór a haza­szeretetről beszélni. Mint tizenkilenc éves őrvezetőnek, a katonai repülés­­technikai főiskola növendékének azon­ban az egyik idősebb író szavai vésőd­tek leginkább az emlékezetembe, aki ezt a következőképpen fejezte ki: „A világ számos országában megfordul­tam. Volt, ahol hosszabb ideig tartóz­kodtam. Láttam neonfényben ragyogó utcákat, hihetetlen fényűzést, gazdag­ságot s a másik oldalon elképzelhetet­len nyomort. Láttam csodálatos termé­szeti szépségeket és városokat, hogy szépségük láttán elállt az ember léleg­zete. S látják, mindennek ellenére is elfogott a honvágy. Amikor visszotér­harci feladataikat A légelhárítók figyelmének egy pilla­natra sem szabad lankadnia tem Prágába, sokáig jártam a várost, végigmentem a Moldva-parton, átmen­tem a Kisoldafra, fel a Hrodzsinba és d Petrin hegyre. Voltam Bratislavában is, sétáltam a Duna-parton, elnéztem a folyam vizét szántó hajókat, és szem­léltem az emberek békés munkáját. És sehol sem éreztem olyan jól maga­mat, sehol sem tetszett annyira, mint itthon . . ." x\x Van kitől tanulni a hazaszeretetet. Bőségesen rendelkezésünkre állnak a Nagy Honvédő Háború hőseinek, kato­náinak s mai utódainak is gazdag tapasztalatai, akiktől a hadvezetés és a harc művészetét tanuljuk. A szovjet emberek hősiességéről hadd említsek itt meg legalább egy példát. Amikor 1942-ben Leningrád vé­delmében elesett Kajum Rahmanov, özbégisztán szülötte, bajtórsai egy noteszlapot találtak nála, amit még sikerült teleírnia, mielőtt eltávozott be­lőle az élet. Ezt olvasták a lapon: „Az élet — az a hozo. A haza — családom, falum, a szovjetek egész országa. Amikor az ellenség elfoglal egy talpalatnyi földet, a testemből is kihasít egy darabot. Olyan tájról jöt­tem, ahol sok a napfény, sok a termő­föld, a gyapot, a szőlő, a juhnyáj, ahol boldog élet folyik. Amikor a fasiszták betörtek a Szovjetunió területére, érez­tem, hogyan reszketett meg a Fergana­­medence. S mindenki, akiben becsü­letes üzbég szív dobogott, azt mondta: Menj előre, állítsd meg az ellenséget, védd otthonodat, családodat! És el­jöttem Leningródba. Moszkva, Lenin­grad, Szovjet-Oroszország nélkül nincs szabad özbégisztán.“ A szocialista hazafiság gyönyörű példája, megnyilvánulása ez. Noha békében élünk, kötelesek va­gyunk felkészülni a harcra. Megkövete­lik ezt a mai osztálymegosztottsógú világban uralkodó viszonyok, az impe­rializmus vilóguralmi szándékai. xxx Mivel feltartóztathatatlanul közeledik a karácsony, s az ünnepek hangulata óhatatlanul a laktanyákba is „belopa­kodik“, ellátogattunk az egyik alaku­lathoz, azok közé, akik az ünnepek alatt is szolgálatot teljesítenek. S mi­lyen lesz a karácsony a többiek szá­mára? Nem kevésbé ünnepi, mint azoké, akik a családjuk körében töltik. A feldíszített karácsonyfáról és a gazdagon megterített korácsonyesti asztalról talán nem is kell beszélni. S a karácsonyfa alatt ott vár kato­náinkra a hagyományos ajándék: egy­­egy jó könyv, amivel a szülők ajóndé kozzák meg fiukat, a vállalattól, föld művesszövetkezettől, ahol dolgoztak munkatársaik, az iskolától, ahol tanul­tak, diáktársaik emlékeznek meg róluk.- Azért tesszük ezt, hogy valameny­­nyi kiskatona otthonosan érezze magát — mondja az alakulat SZISZ-szerveze­­tének egyik tisztségviselője. — Mór gazdag kulturális programot állítottunk össze, többféle rendezvényre készülünk. Valamennyi alegységet bevontunk az előkészületekbe. Az ünnepek alatt lesznek filmelőadások, s egyes filmek mór a Vörös Vándorzászló elnyeréséért folyó verseny feladataival kapcsolato­sak. A kulturális és a nevelőmunkát irá­nyító instruktoroknak mindkét keze tele van munkávol, hogy biztosítsák a ren­dezvényekre a művészegyütteseket. <:\x- Az ünnepi vacsora után össze­ülünk a parancsnokokkal a politikai nevelés céljaira berendezett szobák­ban — mondja egy másik alegység instruktora. - Gazdag lesz a kulturális program. Több művészegyüttest várunk az alakulathoz, olyanokat is, amelyek vidám varietéműsorral szórakoztatják majd a katonákat. Alakulatunknál mór hagyományosan „a század szórakoztatja a századot" és „a szakasz szórakoztatja a szakaszt” elnevezésű műsoroknak van a legna­gyobb sikere. Ebben az alakulat tag­jain kívül a patronáló iskola diákjai, SZISZ-tagjai is szerepelnek. Rendezünk komoly és kevésbé komoly sportverse­nyeket, például kötélhúzást, asztali­­tenisz- és sakkvetélkedőt... Meglepe­tésként tréfás versenyt rendezünk. Ennek az a lényege — s ez bizonyára sok nevetésre ad majd okot —, hogy különböző apró ajándéktárgyakat akasztunk fel vékony cérnával egy víz­szintes rúdra, jóval fejmagassógon felül, s a versenyzőknek felugrálva a fogukkal kell ezeket a tárgyakat le­szakítaniuk. x < x Egy másik alegységnél a SZISZ- tisztségviselők elmondták, hogy már december eleje óta készülnek a kará­csonyi rendezvényekre: ezek „forgató­­könyvének" megírását és a rendezői munkát az egyik tiszt vállalta. A mű­sorokban többnyire az ifjúsági szövet­ség tagjai szerepelnek, vannak, akik a műsorok zenei részének, mások a sza­való számoknak vagy a tréfás betétek­nek az összeállításáról gondoskodnak.- A részletes műsor egyelőre titok, meglepetésnek szánjuk, reméljük, hogy mindenki jól fog szórakozni — mond­ják. -x \ A parancsnokokon és a politikai tiszteken kívül a SZISZ-tisztségviselők, a patronáló üzemek és iskolák is min­dent megtesznek azért, hogy a lehető legjobban érezzék magukat azok a kiskatonák, okik első ízben kénytelenek a meghitt családi otthonon kívül töl­teni a karácsonyi ünnepeket, s hogy kellemes emlékeik maradjanak vissza erről a katonai karácsonyról. JOZEF KENÍ2 22

Next

/
Oldalképek
Tartalom