A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-12-15 / 50. szám
Paul Klee, a modern képzőművészet egyik megteremtője és jeles képviselője, 1879. december 18-án született Svájcban, a Bern melletti Münch enbuchseeban. Egyaránt vonzódott a zenéhez és a képzőművészethez, s bár végül a festészeti tanulmányok mellett döntött, . zeneszeretete nagyban hozzájárult formaérzékének és kompozíciós biztonságának kikristályosodásához. Tanulmányait Münchenben, Knirr mester szabadiskolájában kezdte 1898- ban. A századfordulón és a huszadik század első évtizedében München művészeti élete jelentős átalakuláson ment át. Ekkorra tehető a német avantgarde, az expresszionizmus kialakulása, ami az elkövetkező években háttérbe szorította az eddig szinte egyeduralkodó stílusirányzatot, a szecessziót. A forrongó gondolatok, a változó szemlélet Klee kialakulófélben levő művészetét sem hagyta nyom nélkül. Klee elégedetlenül eddigi mestere akadémikus felfogásával, tanulmányait az Akadémián, Franz Stuck tanítványaként folytatta. Olaszországban megismerkedett a reneszánsz művészettel, majd PAUL KLEE tanulmányútja befejeztével visszatért szülőföldjére. Münchenben Paul Klee 1906-ban telepedett le. Itt bekapcsolódott a „Die Brücke" (Híd), majd az 1911-ben megalakult legjelentősebb müncheni művészcsoport, a ' „Der blaue Reiter" (A kék lovas) tevékenységébe. Klee 1906—1914-ig főként grafikusként működött. Grafikai lapjai humoros, sőt néhol groteszk hangvételéhez tudatosan a gyermekrajzok egyszerű, laza szerkezetű vonalvezetését használta. Festői tevékenysége teljes egészében csak 1914 után, tuniszi utazása során bontakozott ki. Trópusi élményei, a természet szín- és formagazdagsága ihlette harsány színezésű festményeit, amelyek motívumai kizárólag ebből a környezetből táplálkoznak. Az első világháború kitörése a művész életében is változást hozott, 1916- ban behívták, s katonáskodásának csak a háború befejezése vetett véget. Németország leverése után lázas igyekezettel látott újra munkához. Visszatért Münchenbe, műtermét bérelt, s élete egy időre rendeződött. Paul Klee művészetének alakulására talán a legnagyobb jelentőséggel az volt, hogy 1920-ban meghívták a Bauhausba. Ezt az intézményt az igazgató, Gropius a 20. századi modern törekvések összehangolására és főként azok társadalmi hasznosításának kidolgozására hívta életre. Paul Klee kifejezőeszközei két forrás szintéziseként, ötvözeteként jöttek létre. Merít a természeti népek formakincséből, a népművészet ornamentikájából, de mindezt annak a logikai fejlődésnek az eredményeivel vegyíti, amit valamennyien átélünk a gyermekből felnőtté válás útján. Természetesen kiemelve, önmagunkban ezek az elemek semmiképp sem állnak meg helyüket a 20. század festészeti törekvéseiben, de Klee művészetébén új tartalommal és formával felruházva egyetemes érvényű szimbólumokká válnak. Képeinek ornamentális-geometrikus alapját általában egy meghatározott^ ismerős forma köré építi fel, így válik a festmény felismerhetővé, könnyebben értelmezhetővé. S bár a kép továbbra is az elgondolt részletek és az álomképek keveréke marad, képeinek racionális alapját a bennük felmerülő asszociációs képzetek, folyamatok adják. Megváltozott témaköre is. Klee egyre inkább elfordul az emberi, társadalmi problémák ábrázolásától, érdeklődése a természet összefüggéseinek feltárása felé fordul. A Bauhaus új igazgatói, Hannes Meyer és Mies van der Rohe, az intézmény vezetését más elvekhez igazították, mint elődjük, Gropius, így Klee 1931-ben megvált a Bauhaustól és o düsseldorfi Akadémián folytatta munkáját. A fasizmus teljes hatalomra jutása után, 1933-ban hazatért Svájcba és Bernben telepedett le. A harmincas évektől haláláig művészetén egyre inkább a tragikus hangvétel uralkodik el, kifejezve Európa és a világ megpecsételődött sorsát. A tragikus motívumokat Paul Klee művészetében szintén az árnyalt, feszültséget teremtő lélektani megfigyeléseken alapuló kifejezésmód jellemzi. A második világháború közeledése és kitörése egybeesett egészségének rohamos romlásával. Európa tragédiáját és saját kilátástalan sorsát halálfélelemmel teli képekben örökítette meg, démonikus erők harcát szemléltetve alkotásain. 1940. június 24-én halt meg. Paul Klee életművében a gondolati világ meghódítására és annak a festészetben adekvát megjelenítésére törekedett. Érdeme, hogy a felhasznált archaikus formákat vagy népművészeti elemeket, ornamenseket, képes volt új, szimbolikus jelentésű tartalommal felruházni, s egyben megőrizni derűs harmóniájukat. NAGY KORNÉLIA 1. Paul Klee 2. Sarkköri olvadás (1920) 3. Sárga madarak (1923) 4
