A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1979-12-08 / 49. szám

alőtt áll egy karcsú, fehér, főbb mint száz éves világítótorony, amely ma már csupán műemlék. Nem messze a fürdővároska köz­pontjától az ásatások során feltárt fellegvár romjai láthatók. Az ókori történész, Sztrabón Pithyosz néven em­líti a várost. A RICA-TÓ Meredek, éles kanyarokat vevő szerpentin vezet fel a Rica-tóhoz. Az út jobb oldalán hegyszoros húzódik, ebben hömpölyög a sáros vizű Bzib. Mint mondják, nem mindig ilyen za­varos a vize, de tegnap éjjel vihar tombolt a hegyeikben. Az út bal oldalát meredek szikla­fal szegélyezi. Ezen zuhog alá a Lány­könnyek nevű vízesés. Mint ahogyan a Kaukázus csaknem minden sziklájá­hoz, szorosához, patakához és hegy­csúcsához, a Lány-könnyek vízeséshez is legenda fűződik. Csak egy szerel­mesét elveszített leány tud naponta ennyi könnyet sírni, mint amennyi víz leosurog ezen a vízesésen. Sötét, fe­neketlen szakadékok, szurdokok men­tán vezet egyre magasabbra a szer­pentin. A távolban felhőkbe vesző, hó­fedte ormú hegyóriások. Úgy hírlik, hogy évezredekkel ezelőtt ezek a he­gyek visszhangozták a sziklához lán­colt Prométheusz panaszát. Már egy kilométer magasságban vagyunk a tenger szintje felett. A hegyek ölé­ben, sötét erdőkkel körülvéve, zöld színű tó vize villog a déli napsütés­ben. Ez a Rica. Valamikor régen a hegyek között élt egy óriás. Egyszer haragjában letört egy szikladarabot és elhajította. Ha hiszünk a legendának — egyébként a geológusok is hasonló véleményen vannak — a lezuhanó szikla éltorla­szolta a Lasipsze folyó útját, és így keletkezett a tó. A Ricát tápláló La­sipsze Jubsara néven hagyja el a tá­vért. Mielőtt visszatérnénk a tengerpart­ra, még megkóstoljuk az abházok nemzeti eledelét, a saslikot, amelyet itt a kényesebb turisták kedvéért nem birka-, hanem marhahúsból készítenek. A tőrszerű pálcikákra feltűzött nyár­son sült húsra, amelyet bőségesen megszórnak apróra vágott hagymával, petrezselyemzölddel és mindenhez még erősen fűszerezett paradicsommártást is kínálnak, jól csúszik a kubányf'vö­rösbor. SZUHUMI A tengerbe mélyen benyúló móló végében épült Amra-Napsugár étte­rem teraszáról fagylaltot fogyasztva csodáljuk az elénk táruló panorámát, a piszkos-szürkés vizű Szuhumí-öblöt, a ragyogó-fehér és zöld színű várost, háttérben a lankás hegyoldalaikkal és a szürke távolba vesző hegyóriások­kal. Találgatjuk, melyik lehet az El­­brusz, a Kaukázus legmagasabb hegy­csúcsa. Rálátunk az oleánderekkel szegélyezett Rusztaveli útra. Rusztavelinek a XII. századi költő­nek a nevével Grúziaszerte mindenütt találkozik az utazó. Grúz barátaink — a tbiliszi egyetemet látogató Boka és Tyópa — is emlegetik Rusztaveli nevét, és amikor válaszul A tigrísbőrös lova­got említjük, örömükben meginvitál­nak bennünket egy konyakra. A Nyugat-Kaukázus tengerpartján járva óhatatlanul is a görög mondók jutnak lépten-nyomon az eszünkbe. Szuhuminak, Abházia fővárosának he­lyén 2500 évvel ezelőtt a diosrkurok - az argonauták kalandjában részt vett Kasztor és Polüdeukész ikerpár — alapította a várost, Dioszkuriasz né­ven, mely Kolhisz virágzó fővárosa lett. A dioszkuriaszi fazekasok, tímá­rok, takácsok, aranyművesek portékái híresek voltak az egész antik világ­ban. Elbeszélések szerint még a múlt század végén is viharok után értékes műtárgyakra lehetett bukkanni a szu­­humi tengerparton. A történészek fel­tevése szerint természeti katasztrófa vetett veget Dioszkuriasznak, és ez - más ókori városokhoz hasonlóan - gazdaságával, hírnevével együtt az emlékezet és a tenger mélyére süly­­lyedt. Később a bizánciak Khumi néven alapítottak várost ezen a partvidéken. A XVI. században a törökök kezére került és a rabszolgakereskedelem központjává lett. A Sztambulba, majd onnan Egyitomba szállított kaukázusi ifjak közül , kerültek ki az egyiptomi khedive rettegett testőrei, a mamelu­­kok. A forradalmig Szuhumi jelentékte­len kisváros. Az abház partizánok se­gítségével a Vörös Hadsereg 1921. március 4-én elfoglalta a várost, és még aznap a ke vetkező jelentést küldték Moszkvába Leninek: „A nép akaratából egy új szocialista köztár­saság született - Abházia." Szuhumiban alakult 30 évvel ez­előtt az a méltán nagy népszerűség­nek örvendő népi együttes, amely a Budapesten 1973-ban megrendezett Repülj Páva nemzetközi népdalverse­nyen elnyerte az Aranypáva díjat. A Nartaa együttes legifjabb tagja is be­töltötte már 75. életévét. Az együttes átlagos életkora száz év körül mozog. Az Abház Filharmonikusok hófehér épületétől elindulva — itt lép fel a Nartaa együttes — himalájai cédru­sok, kámforfák, oleánderek, íegyezős pálmák alatt, keleti jellegű kirakatok előtt visz az utunk az Abház Nemzeti Múzeum felé. Hétfő lévén azonban a múzeum zárva, és nem sikerül megte­kintenünk a száz évve,[ ezelőtt a Nyu­­gat-Kaukázusban, Szocsi környékén élt ubihok egyedüli hagyatékát, a tőrt és kürtöt, amely egykor lakomára, sors­döntő tanácskozásokra hívta össze a vezetői által félrevezetett, később a nagyhatalmak malomkövei közt felőr­lődött kis népcsoportot. A Törökor­szágban meghalt Zuarkan Zolák, az utolsó ubih még hitte, hogy ott, ahol ő született, a Szocsi folyó környékén a fák, a madarak, a patakok, a ten­ger még ma is ubih nyelven beszél­nek. Szuhumiból hazafelé, Szocsihoz kö­zeledve, megpróbáltam besjédbe ele­gyedni a tengerrel. Bograt Sinkuba könyvéből megtanult ubih szavakat is­mételgettem, amidze - tűz, bzi—víz, akku - eső; de a tenger egykedvűen hallgatott. Archív felvételek B0TLÄS UTÁN A csavargástól a vádlottak padjáig IV. A DIAGNÓZIS ÉLETKOR: 15 év és négy hónap; a ne­vezett az általános iskola nyol­cadik osztályából maradt ki. CSALÁD1 VISZONYOK: négyen vannak testvérek, sorrendben ő a har­madik; a család különben ren­dezett viszonyok között él és anyagilag sincsenek gondjaik. ÉRTELMI SZINT: átlagon felüli, gyorsan és talpraesetten reagál a kül­világ hatására; tanulmányi elő­menetele gyönge; szüksége van sikerélményekre. AZ ISKOLA VÉLEMÉNYE: fürge, gyors felfogású, de rendetlen. A TANONCISKOLA VÉLEMÉNYE: gyön­ge tanulmányi előmenetel, csa­vargás, iskolakerülés, hazudozás; a szülői és iskolai fegyelém meg­tagadása. Farmernadrágba, pulóverbe öltözött legényke lép be az ajtón. Kissé tanács­talanul áll meg az íróasztal előtt, az arcán enyhe mosoly szalad át. Szökés haja göndörén omlik a homlokába, álián még nyoma sincs az első, bátor­talanul pelyhedző szakóllnak. Az inté­zetben az újoncok közé tartozik, hiszen mindössze három napja van itt. Három nap, az hetvenkét óra. Ennyi időt töltött „már" itt a szülei, a testvé­rei s főképpen a haverjai nélkül. Ami­kor bekísérte őt ide a rendőrség — állítólag — megszeppent arccal lépte át az intézet küszöbét. Azóta megnyu­godott, megbarátkozott a környezettel, a szeme most már huncut kíváncsisá­got tükröz. Nem érzi magát bűnösnek, elvégre még nem jutott a vádlottak padjára; tulajdonképpen egyszer még hős is lehetne belőle, ha . . . Ha nem érkezett volna vele az az árulkodó sze­mélyi lap is, amely minden vele kap­csolatos fontos személyi adatot feltál a nevelői előtt. Ez az irat a szomorú valóságot tük­rözi. Azt, hogy a kívántnál korábban ki­röppent a családi fészekből, hogy nem hallgatott a figyelmeztető szóra, hogy a jótanács helyett lődörgő barátai sza­vának engedett. Kik ezek a barátok? Miért hallgatott rájuk? Vajon van-e remény arra, hogy szakít a rossz társasággal és megpró­bál becsületes életét kezdeni? A lélek legrejtettebb bugyraiban vá­laszt keresni ezekre a kérdésekre vala­mi olyan vállalkozás, mint amikor egy szalmakazalban keres valaki egy tűt. . . Hosszadalmas, igényes, de nem remény­telen próbálkozás. Az asztal egyik végén a pszicholó­gus ül, vele szemben a tizenöt éves legényke. Kezdődhet a bizalmas pár­beszéd. Édesanyád mikor tartja a születés­napját? Nem tudom. Hát az édesapád? Azt sem tudom. Meg tudnád mondani: milyen ház­ban laktok? Igen. Hány szobátok van? Az előszobával együtt hat. Mikor szöktél meg először otthonról? ötödik elemiben. Életedben mikor voltál először ré­szeg? Tizenhárom éves koromban. Hol? Kirándulni voltam a barátaimmal. Mióta dohányzol? Szintén tizenhárom éves koromtól. Szereted a szüléidét? (Vállrándítás.) Miért lettél iskolakerülő? Nem érdekelt, amit tanultunk. Unatkoztál? Gyakran. A SZOCIALISTA TÖRVÉNYESSÉG VÉDELMÉBEN § EMBE1U SORSOK Kellemes emlékek nem lűznek az iskolához? Nemigen. Otthon voltak rendszeres kötelezett­ségeid? Rendszeresek nem. Legföljebb bevá­sárolni jártam. Szüleid közül kihez volt őszintébb viszonyod? Anyuval jöttem ki jobban. Szoktál verést is kapni? Néha. Az apámtól. A tanítóid is figyelmeztettek? Gyakran. De nem adtam sokat a szavukra. Otthonról miért szöktél meg? Untam már a sok szidást. Valahogy nem találtam ott a helyem. Gondolod, hogy a csavargás meg­oldás? Hosszú távon nem. De ideig-óráig szórakoztató. Ki az, akinek még örömet szeretnél okozni az életben? A szüleimnek. Főképpen anyunak. Példaképed van? Az ilyesmivel sohasem törődtem. Kiskorodban mi szeletté! volna lenni? Autószerelő. A tanonciskolában milyen szakmát tanultál? Marósnak készültem. Az autószere­léshez nem lett volna szabad kimarad­nom a nyolcadikból. Apa tanácsára döntöttem így. Nem akartam vitatkozni. Melyik tantárgyat szeretted az isko­lában? A történelmet. Eszedbe jutott már, hogy a jelenlegi helyzeted nem éppen irigylésre méltó? Most már késő ezen töprengeni. A „párbeszéd" most más formában folytatódik: az intézet új növendékének néhány jellegzetes dolgot le kell raj­zolnia, aztán különböző színű kockákat kell előírt alakzatba rendeznie; utána egy hetvenéves öregember helyzetébe kell beleélnie magát, aki írásos formá­ban vet számot az életével . . . Amikor a legényke pontot tesz e rendhagyó életrajz utolsó mondata után, a pszi­chológus behajtja irattartóját és barát­ságos kézfogással engedi útjára pá­ciensét. Másnap újabb kérdésekkel további játékos módszerekkel folytat­ják majd ezt a dialógust. §§§ Riportunk színhelye a Záhorská Bystrica-i Ifjúsági Diagnosztikai Intézet, a lejtő szélére sodródott fiatalkorúak lelki világát kutató pszichológus dolgo­zószobája. Ahány irat, megannyi kisiklott élet, zsákutcába jutott emberi sors. Notórius iskolakerülés, autófopás, fosztogatás, rendbontás, csövezés, fiatalkori iszákos­­ság, csavargás, tettleges bántalmazás szerepel az intézetbe zárás indoklása­ként. Az ide jutó kiskorúak általában csonka családokban vagy rendezetlen otthoni körülmények között nevelked­nek. Néha azonban (mint az következő történetünkből is kiderül) a túlzott szü­lői gondoskodás, a majomszeretet is tévútra, rossz társaságba tereli a tizen­éves fiatalokat. (Folytatjuk.) 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom