A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-07-21 / 29. szám
3© CSEMADOK ■ Ezerkilencszáznegyvenöt szeptember elsején alkalmazott itt Párkányban (Štúrovo) a Tatra Építőipari Vállalat a vasútépítésnél, majd ennek befejezése után felkerültem Bratislavába, ott dolgoztam a vállalatnál 1950 végéig. Csak a hétvégeket tudtam családom körében tölteni. 1951. január elsejével aztán végre sikerült itthon elhelyezkednem. Két párkányi, Kovács Flórián és Sipka Béla, 1949 tavaszán részt vett a CSEMADOK alakuló közgyűlésén Bratislavában. Utána megkezdték itthon a tagtoborzást, majd megszervezték, összehívták az alakuló AHOGY EN EMLEKEZEM ■ Községünkben, Baracskán (Bardoňovo) 1949 tavaszán alakult meg a CSEMADOK helyi szervezete. Azaz csak alakult volna. Sajnos abban az időben a község vezetői rossz szemmel nézték a CSEMADOK-szervezet megalakítására tett javaslatot. Ennek ellenére 45-en kitöltötték a belépési nyilatkozatot, de az illetékes helyi szervek vezetői az íróasztalfiókba süllyesztették a belépési nyilatkozatokat. Gutrai István néhányadmagával Bratislavába utazott, hogy panaszt tegyen Fellegi elvtársnál. Kijött községünkbe Pathó Károly, a CSEMADOK KB munkatársa és megmagyarázta a helyi szervek vezetőinek a CSEMADOK küldetését, s így már semmi akadálya sem volt a helyi szervezet megalakításának. Abban az időben (1949-ben) sokan úgy gondolták, hogy a CSEMADOK valamiféle magyar érdekvédelmi szervezet, amolyan „nemzeti párt” lesz, s amikor látták, hogy ez nem így van, lassan hátat fordítottak szövetségünknek. Ennek ellenére a megmaradt CSEMADOK-tagok lelkes munkához láttak. Már 1949 decemberében a maroknyi lelkes gárda bemutatta a Fehér tyúk című színművet. Óriási sikere volt. 1945 óta először hangzott el magyar szó a színpadról a faluban. Az akkori kultúrház zsúfolásig megtelt. Senki sem gondolt arra, hogy előtte milyen nehézségekkel kellett megküzdeni. A helyi szervezetnek nem volt saját helyisége. A szereplők Bagócsi Ernő nyárikonyhájában tanultak be. Maguk gondoskodtak tüzelőről és ugyanígy a kuliszszákat is maguk készítették. A függönyt, ruhákat az asszonyok varrták. Abban az időben községünkben még nem volt magyar iskola. Csak 1950. szeptember 30-án nyílt meg. Ezután már minden CSEMADOK- rendezvényt a magyar iskolában tartottunk meg. A harminc év alatt számos darabot mutatott be nagy sikerrel itthon és a környező falvakban a lelkes színjátszógárda. Ilyenek voltak: Duda Gyuri, Varga Ábris, I/idas Matyi, Sári bíró. Pacsirtaszó, Figaró házassága, Nem élhetek muzsikaszó nélkül, A Noszty-fiú este Tóth Marival, Fény a faluban, Húsz év után, Senki fia, Dódi, Baj van a szerelemmel, Bort, búzát, békességet — hogy hogy a jelentősebbeket említsem. A Különös házasság című darab bemutatása nagy port vert fel a községben. A CSEMADOK Központi Bizottságától abban az időben a jó teljesítményért elismerő oklevelet kaptunk. A helyi szervezet tevékenysége azonban nem korlátozódott csak színdarabok bemutatására. A népművelés területén is tevékeny munka folyt. Különböző honismereti, népszerű tudományos, politikainépnevelési előadásokat tartottunk, irodalmi és népdalesteket rendeztünk. Többször szerepeltünk sikeresen a járási és körzeti dal- és táncünnepélyeken, s kétszer a kerületi CSEMADOK-napon. Tánccsoportunk, vers- és prózamondóink, népdalénekeseink a környező falvakban is bemutatták műsorukat. Az ötvenes évek derekán mint az egyik legjobban működő CSEMADOK helyi szervezet 60 kötet könyvet kaptunk a Magyar Népköztársaságtól. Ezt kiegészítve a színdarabok bevételéből CSEMADOK-könyvtárat létesítettünk. Később a 300 kötetnyi könyvállományt átadtuk a hnb és az efsz által alapított helyi népkönyvtárnak. Ezen az ünnepi eseményen, mely könyvkiállítással volt egybekötve, jelen volt Szabó Béla író is. A CSEMADOK-tagok a földművesszövetkezet segítségével 400 személyt befogadó szabadtéri színpadot építettek. A helyi szervezetnek jelenleg 167 tagja van. Sajnos a régi lendület, tenniakarás idők folyamán alábbhagyott. Az alapító tagok közül sokan — jómagam is — megfáradtunk, megöregedtünk. Harminc év óta vagyok a CSEMADOK baracskai helyi szervezetének titkára, mondhatni mindenese. A CSEMADOK Központi Bizottságának is hosszú évekig tagja voltam. Jelenleg tagja vagyok az érsekújvári (Nové Zámky) járási bizottságnak. CZIRIA SÁNDOR gyűlést, amely megválasztotta a helyi szervezet vezetőségét. A CSEMADOK megalakulásának előkészületeiről még Bratislavában hallottam első ízben egy magyar tanítótól (a nevét már elfelejtettem), aki akkor munkásként dolgozott egyik építkezésünkön. Nem sokkal ezután a feleségem számolt be a párkányi helyi csoport megalakulásáról. Jóleső érzéssel vettem tudomásul a lázas, örömteli tevékenységet. Mindjárt a kezdet kezdetén megszerveztek egy hatvantagú vegyeskart. Ezt Tóth Kálmán tanító vezette nagy hozzáértéssel az ötvenes évek végéig, amikor Kelet- Szlovákiába költözött. Hetenként próbáltak rendszeresen háromszor. Kétszer volt szólampróba a nők és külön a férfiak részére, egyszer pedig összpróba. Nagy akarással, lelkesedéssel folytak az előkészületek. Még 1949 tavaszán megrendezték Párkányban az első Petőfi-estet, amelyen az énekkar is bemutatkozott egy népdalösszeállítással. A mozihelyiség zsúfolásig megtelt a hálás közönséggel. Az énekkar nagy sikerrel szerepelt 1950-ben a nyitrai kerületi találkozón. Emlékezetes marad az 1951-es vendégszereplés Esztergomban, ahol az ének- és a zenekar önálló műsort adott. Sipka Béla 1949- ben, rögtön az alakulás után megszervezte a színjátszó csoportot, és 1950-ben előadták a Mélyek a gyökerek és több más darabot. Hazatérésem után, 1951-ben kapcsolódtam be a közös munkába. Tagja voltam és vagyok a vezetőségnek. Aktívan részt vettem a színjátszó csoport és az énekkar munkájában. SZALÖ ENDRE ■ Amikor harminc évvel ezelőtt Rohovcében (Nagyszarván) beszélni kezdtek a CSEMADOK-ról, a falu lakossága csak annyit tudott róla, hogy a csehszlovákiai magyarság kulturális szervezete van megalakulóban. A szarvai fiatalok szemében felcsillant a lelkesedés: végre valami nekik való; s néhány lelkes fiatal azonnal hozzálátott a helyi szervezeti élet kialakításához. Járni kellett a házakat, beszélgetni kellett az emberekkel, meg kellett győzni őket, hogy tagjai legyenek a mindaddig ismeretlen szervezetnek. Szinte hihetetlen, hogy mindez már harminc esztendeje történt, mondják áz alapító tagok. A jubileumok mindig visszatekintésre és elgondolkodásra késztetik az embert. Harminc év nemcsak egy ember, hanem egy szervezet életében is nagy idő, s ha erre a harminc évre visszatekintünk, megállapíthatjuk, hogy a kezdeti nehézségeket legyűrve a CSEMADOK nagyszarvai helyi szervezete is szép, komoly munkát végzett. A tagok felépítették az első színpadot ahol jelentős számú színdarab került bemutatásra. A lakosság rokonszenvét már az első előadásokkal sikerült elnyerni. Jól esett az elismerés, jól esett az emberek támogatása, s ez ismét csak újabb munkára serkentette a lelkes fiatalokat. Az előadások végén felcsattanó taps feledtette a hosszú téli estéket betöltő fáradságos munkát, a fűtetlen helyiségben tartott próbálgat. Olyan egész estét betöltő színdarabok kerültek bemutatásra, mint például a Figaró házassága, a Szívtelen anya, a Fösvény, a Becsületes juhászlegény, a Botcsinálta doktor, a Vén bakancsos, a Bort, búzát, békességet, a Mi is emberek vagyunk, az Aranyhajú herceg, a Bolondóra, a Csikós stb. A szabadtéri színpad 1963-ban, társadalmi munkában épült fel. Ezután már arra is lehetőség nyílt, hogy a helyi szervezet vendégszereplőket hivjon meg a lakosság szórakoztatására. A festői környezetben álló színpad több alkalommal látta vendégül a MATESZ-t, sőt, budapesti énekesek js szerepeltek itt, s bemutatkoztak rajta a környező falvak színjátszó csoportjai is. Jelentős eredménynek mondható, hogy a 6
