A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1979-11-17 / 46. szám

VERMUTOS SERTÉSHÚS Hozzávalók: 60 dkg sertéscomb, 6 kanál olaj, 1 fej vöröshagyma, 1 db citrom, 1 kávéskanál vaj, 1 kávéskanál szegfűbors, 1 del vermut, 1,5 del tej­szín, 5 kanál simaliszt, 1 db tojás, V2 del tej, só, törött bors, 20 dkg házi kolbász, 3 db paradicsom. Készítése: A húsból igyekszünk egy nagy szeletet készíteni, húsverővel kiveregetjük, megsózzuk, bor­­sozzuk. A lisztből, tojásból, tejből tésztát készítünk, belemártjuk a kolbászt és forró olajban kisütjük. Majd a kolbászt a húsba tekerjük, cérnával átköt­jük, olajban hirtelen kb. 2-3 percig sütjük, utána kivesszük. Az olajhoz, melyben a húst sütöttük, hozzáadjuk a vajat, az apróra vágott vöröshagymát, kb. 10-15 percig pirítjuk, felöntjük 1 del vízzel, vermuttal, a fél citrom levével, beletesszük a borsot és a liszttel elkevert tejszínt is hozzáöntjük. 3 per­cig főzzük állandó keverés mellett. A húst tűzálló tálba tesszük, ráöntjük az elkészített mártást és sütőben kb. 1 órát sütjük, végén sült paradicsom­mal és a citrom másik felével díszítjük. Csőtésztát vagy spagettit adunk hozzá. SZÍNES TÉRÍTŐK A hetényi (Chotín) kézimunka már a századforduló idején is nagy hírnévnek, sikernek örvendett. Az ott élő asszo­nyok kezén fennmaradt a ma is élő népművészet. Ezt a két térítőt Pintér Anna készítette. Kihasználta a színes lenvászon nyújtotta lehetőséget. A drapphoz fehér, a barnához drapp és barna színű fonalat használva a hím­zéshez. Az anyag széléhez pár centi széles segédtextiliát, ahogy ott mondják „dobruhát" fércelünk. Centiméterrel kimérjük, milyen széles szegélyt aka­runk készíteni. Ezután kihúzzuk a szá­lakat. Dobra feszítjük a kelmét és tű­vel dolgozunk tovább. Először cérnával besodorjuk a csillagot, azután körül­szegjük a mintát. Utoljára mulinéval beszőjük. Amikor a csillagos hálósze­mes szélt (o barna) készítjük, 8-10 szálú kockákat hagyunk. Négy szállal följövünk, néggyel visszajövünk. Ami­kor a második sorral megyünk, minden második lyukba hálószemet öltünk. FISTER MAGDA CSAK 1 PERCRE...- A szinházkedvelö közönség évekkel ezelőtt gyakran találkozhatott Gálán Géza nevével a MATESZ előadásain. Az utóbbi időben legfeljebb a rádió­ban halljuk a hangodat. Mi ennek az oka?- Tíz éve annak, hogy a prágai Filmművészeti Akadémiának dramaturg­rendezőszakos hallgatója lettem. Befe­jezvén tanulmányaimat a bratislavai televízióban volt két kísérletem, amikor szerződést kínált fel a budapesti Hu­szonötödik Színház. Nem haboztam. Azóta megszakítás nélkül oda, illetve most már a Népszínházhoz szólít szer­ződésem.- Hogyan illeszkedtél be annak idején a 25. Színház társulatába?- Nehezen. Budapesten idegen vol­tam. Ez annál borzasztóbb volt, mert mindenki az anyanyelvemen beszélt. Tudathasadásos állapot. Ráadásul — több mint 17 éve van színészdiplomám, de a mai napig nem tanultam meg a kulisszák mögötti színészmesterséget: alkalmatlan vagyok a magakelletésre. Tizenhét napos próbaidőszak után kellett egy zenés-akrobatikus főszerep­ben a budapesti „nagyérdemű" színe elé kerülnöm. Kiváló kritikákat kaptam, mégsem „illeszkedtem be". De ma már barátaim is vannak.- Milyen munkát végzet most a Nép­színházban?- A Várszínházban Gábor Miklós irányítása mellett próbáljuk Füst Milán IV. Henrik király című drámáját. Ebben három kisebb szerep jutott nekem.- Mennyiben változott színészi arcu­latod? Milyen tapasztalatokat szereztél Budapesten?- Tovább érlelődött bennem egy színház-eszmény. Ezt az említett alkal­matlanságom miatt egyszemélyes elő­adásokban csiszolgatom. Ezért meg­fogalmaztam a Mindennapi Fohászom Színházért című műsoromat. Szeretném, ha erre a kérdésre a világot jelentő deszkákon válaszolhatnék igazán.- Szívesen jársz-e haza?- Haza!... Nagyon. Ha csak lehet rohanok. Lányaimhoz Bratislavába, szü­léimhez Nagyölvedre, testvéreimhez Párkányba, Érsekújvárra, Lévára . . .- Ha időd engedné szívesen talál­koznál-e az itthoni közönséggel?- örülnék neki. Én mindig is vártam ezt a lehetőséget. Többször rendeztem is az Egyetemi Színpadon, meghívókat küldözgettem, de erről a vidékről senki sem volt kíváncsi az előadásokra. Takács Ernőd volt az első, aki a MA­TESZ igazgatójaként felismerte, hogy Budapest nincs messzebb Komáromtól, mint Budapesttől Komárom. Az elmúlt évad végén Pesten felkeresett. Kije­lenthetem: nem rajtam múlik majd, ha beszélgetésünk eredménytelen marad. Beszélgetett: DUSÍK ÉVA 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom