A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-07-14 / 28. szám
A régi stílusú népdalok az egész népdalkincsünk alig egyötödét képezik. Ennek ellenére mégis ez a stilus a legősibb. Kapcsolatait a rokon népek népzenéjével már Bartók és Kodály bizonyították. Az ötfokúság és a kvintváltó-szerkezet az, ami a legfeltűnőbben bizonyítja ennek a stílusnak a rokon népek népzenéjével való kapcsolatát. Nemcsak egy hagyományőrző tájegység sajátossága ez. Az egész magyar nyelvterületen, kisebb vagy nagyobb számban, előfordul a régi stílus. Bartók Béla szerint: „Ezek egy régies színezetű zenei stílusnak a mai korba szerencsésen átmentett maradványai, melyek napjainkban már-már veszendőbe mennek." (Bartók Béla: A magyar népdal XII. old) Kodály Zoltán szerint: „... a magyar népzene minden olyan jelenségnél, aminek sem az európai, sem a körüllakó népek zenéjével kapcsolata nincs, keleti eredetűnek, vagy régi gyökerekből itt támadt újabb fejleménynek kell tartanunk." (Kodály Zoltán: A magyar népzene 24. old.) Mai számunkban közölt naszvadi (Nesvady) népdal, egy kristálytiszta, és egyúttal jellemző példája a régi stílusnak. A dallam hangrendszere ötfokú. Egyetlen egy hang sem szerepel benne, amely ne tartozna az ötfokú hangrendszerbe, amennyiben a dallamot kétrendszerű pentatóniának értelmezzük, mert annak kell értelmeznünk. Ugyanis, ha megfigyeljük a dallamot, észre vesszük, hogy a dallam első két sorának hangkészlete, a mi ré dó Iá, pontosan egyezik a harmadik és negyedik sor hangkészletével, csak az utóbbi öt hanggal lejjebb szólal meg. Ez az a kvintváltó szerkezet, amely nyelvrokonaink, a cseremiszek népzenéjére is jellemző. Nem minden régi stílusú népdalunkban találjuk meg az ötfokúságot és a kvintvóltást ilyen tiszta formában. Sok esetben, a századok folyamán vagy az egyik, vagy a másik jellegzetesség homályosuk el. Naszvadi népdalunknak közeli változatát az eddig megjelent kiadványokban nem találtuk meg. A mai gyűjtő elsősorban a régi stílusú népdalok után kutat, ámbár nem mindig jár szerencsével. Sok esetben a puszta véletlenen múlik, hogy egy-egy ilyen értékes változat feljegyzésre kerülhet-e vagy pedig feledésbe merül. Naszvadon sokszor gyűjtöttünk, mégis aránylag nagyon kevés régi dallamot sikerült rögzítenünk, s ezek is nagyobbrészt általában ismertek, sok esetben kopott és romlott változatok voltak. 1970 őszén egy hagyományos naszvadi lakodalomra voltunk hivatalosak, ahol egy jókedvű idősebb férfi - aki még a nevét sem árulta el - énekelt. A lakodalmi hangulat, a környezet, a derűs jókedv hozta emlékezetébe ezt a dalt, amit egyébként, otthon talán sohasem énekelt volna el. AG TIBOR \ AMÁTYUSFŰLD í NÉPZENÉJE vi. /.
