A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1979-11-17 / 46. szám

A német fasiszták által meggyilkolt cseh diákok temetése 1939 novemberében

tást nyert, hogy az ellenállási akció kezdeményezői főleg a cseh egyetemeken és főiskolákon működnek. Miután október 28-án és november 15-én ezek az elemek odáig mentek, hogy erőszakos támadásokat hajtottak végre német személyek ellen, intézkedés történt a cseh egyetemek és főiskolák három évre való bezárásáról, a zavargások kilenc résztvevőjének kivégzéséről és többek őrizetbe vételéről."

A nácik már hosszabb idő óta szigorítani akarták a terrort és csők a megfelelő alkalomra vártak. Végre eljött ennek az ideje. A diákság túlévfcrdulójáról, az Ady-évfordulóról, hírösszefoglaló a Vietnamot ért kínai agresszióról, megemlékezés a februári győzelem 21. évfordulójáról, könyvhónapi műsor, megemlékezés a Magyar és a. Szlovák Tanácsköztársaságról, Albert Einstein születésének 100. évfordulójáról, ünnepi műsor _ a pedagógusnap alkalmából, áprilisi évfordulónaptár, rendkívüli adás az Egységes Földművesszövelkezetek IX. kongresszusa alkalmából, megemlékezés V. I. Lenin 109. és Janko Kráľ születési évfordulójáról, ünnepi műsor május 1. és 9. alkalmából, búcsú a negyedik osztályosoktól, gyermeknapi megemlékezés.

Arra a kérdésre, van-e valomiféle „ közönségvisszhangja " az elhangzott műsoroknak, Viola így válaszolt:

— Igen, van. Minden osztályban szívesen hallgatják műsorainkat, mert sokat tanulnak belőlük a hallgatók, megszerezhetik a szükséges információkat. Ez is tulajdonképpen az elsődleges célunk, ezért szórakoztató műsorokat nemigen közvetítünk, zenés csak az ünnepi műsorok aláfestésére. Bár be kell vallanom, hogy például a rádiókör pedagógusnapi műsorának, amikor is zenével (Kodály- és Liszt-művekkel, a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának számaival és néhány könnyűzenei számmal) köszöntöttük tanárainkat, oly nagy volt a sikere, hogy a hallgatók, tehát diáktársaink kérték a műsor megismétlését. Erre — sajnos — nem volt időnk és lehetőségünk. De nagyon tetszett diáktársainknak két előadássorozat is. Az egyiket 1977 novemberében, a Nagy

nyomó része a történelem folyamán mindig a haladást képviselte. Az 1939. november 17-i rendelet nemcsak a diákok, hanem az egész cseh nép ellen irányult. Londonban, Moszkvában, Belgrádban, Párizsban és New Yorkban, de másutt is a közvélemény felháborodottan reagált a prágai eseményekre. Mindenütt jól tudták, hogy ott nemcsak a csehszlovák diákokról van szó, hanem az emberi jogok megsértéséről, a szabadságról. 1939. november 17-én a világ vezető lapjai részletesen ismertették az eseményeket. Az emberek kezdték megérteni a fasizmus igazi lényegét.

A fasizmus bűneit, embertelenségét és az emberi helytállás, a hősök pél-Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója alkalmából közvetítettük: négy héten keresztül egy-egy előadássorozat is. Az egyiket 1977 novemberében, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója alkalmából közvetítettük: négy héten keresztül egy-egy adásban ismertettük az 1917-es eseményeket. Tavaly, a februári győzelem 30. évfordulója alkalmából sugároztunk hasonló előadássorozatot; ezúttal az 1948. február 25. előtti eseményeket elevenítettük fel. Mindkét előadássorozatot a tanári kar tagjai írták és olvasták fel a mikrofon előtt.

Az 1S79/80-as tanév nevezetesebb műsorairól Viola ezeket mondotta:

— Az idei tanévben is több olyan műsort tervezünk, amelyekről tudjuk, hagy diáktársaink nagy érdeklődésére tarthatnak számot. Egyik legérdekesebb műsorunk egy Zenés összeállítás lesz, ezt Ipolyság felszabadulásának 35. évfordulója alkalmából közvetítjük. Ipolyságot — első településként a mai nyugat-szlovákiai kerületben — 1944. december 12-án szabadították fel a II. Ukrán Front csapatai. A felszabadulási évfordulóra verses-zenés összeállítást készítünk, ebben iskolánk népszerű eresz éneklő csoportja, a Veszjolije qyevuski együttes is szerepelni fag. A lányok már többször szerepeltek a rádiókor műsoraiban, mégpedig mindig „egyenes adásban", tehát sohasem hangfelvételről. összeszokottságuknak, jól begyakorolt számaiknak köszönhető. hogy eddig valamennyi „rádiószereplésük” kifogástalan volt.

Itt kapcsolódott be a beszélgetésbe

dóját idézi 1939. november 17-e;.az emberi . bizakodást, az újrakezdést, a békevágyat, a fiatalok igazságos világot teremtő akaratát.

A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség alapító okmányában foglaltak lényege ma is helytálló: a világszervezet az ifjúság érdekeit képviseli, a békét, a barátságot erősíti. A Londonban megfogalmazott alapeszmékhez híven mindenkor a haladás, a béke, a barátság, a függetlenség ügyét pártolva hallatja szavát a szövetség. Volt jelmondata, harci kiáltása, hogy „El a kezekkel Koreától!“, hirdette, hogy „Veled vagyunk Vietnam", és megtanította a világgal a tavalyi havannai Világifjúsági Találkozó jelszavát: „Béke, barátság, antiimperialista szolidaritás".

Két dátumra emlékezünk. A két dátum így egymás közelségében óhatatlanul felidézi a háborút és mindazt a változást, ami azóta ment végbe a világban; az emberiség nagy részének kitartó harcát a békéért, a szociális igazságosságért. Ha csak a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség fontosabb akcióit vesszük sorra, elmondhatjuk velük a világ legújabbkori történelmét. Kezdve például a világifjúsági és diáktalálkozókkal. Immár tizenegyszer találkoztak mind több országot és szervezetet képviselve a tizen-huszonéves küldöttek. Az idő múlását érzékelteti, hogy lassacskán az első VIT delegátusainak gyermekéi is kiöregedtek az ifjúsági korból. Az idő múlását s vele a haladó gondolat erősödését olvashatjuk ki az egyszerű statisztikai mutatókból: a DÍVSZ megalakulásakor 64 nemzet fiataljait fogta össze, ma több mint 110 ország 280 szervezetét tömöríti.

A hagyomány, melyet november 17-e képvisel, még mielőtt ez nemzetközi diáknap lett, túllépte az akkori Cseh- Morva Protektorátus határait, és a terror, az igazságtalanság, az elnyomatás elleni harc jelképe lett. Az emberek öregszenek, de az eszmék örökké fiatalok maradnak. November 17-e öröké és a nemzetközi diáknap hagyománya sem évül el, ma, 40 év múltán is időszerű marad számunkra és az elkövetkező nemzedékek számára is.

CSIKMÁK IMRE (Foto: archív)

Ivanics Yvette a Veszjolije gyevuski éneklő csoport ifjúsági vezetője:

— Nagycn szeretünk szerepelni az iskola szovjetbarát szervezete rádiókörének műsoraiban. A felszabadulási évforduló alkalmából közvetítésre kerülő műsorban a Nagy Honvédő Háború dalaiból készített összeállítással szerepelünk, a jövő évi pedagógusnap alkalmából pedig repertoárunk legszebb dalaiból összeállított dalcsokorral köszöntjük tanárainkat a Barátság Rádión keresztül.

Ismét Viola vette át a szót:

— Az Yvette által említett pedagógusnapi műsor lesz az idei tanévre kitűzött munkatervünk egyik további kimagasló pontja. A Veszjolije gyevuski számain kívül hanglemezről is közvetítünk majd zenés üdvözleteket a tanári kar tagjainak.

Beszélgetésünk során kerénk sereglett az egész rádiókör: Menyhár Ilonka IV. osztályos tanuló, kellemes alt hangja miatt az egyik legkedveltebb bemondó és műsorvezető, és a többiek, szerkesztők és bemondók: Szarka Erika, Krizsan Ilonka, Ondrusz Anni, Kovács Henriett, Kovács Kati, Cserba Regina és Híves Jutka, csupa lelkes, kedves diáklány. Szeretik, amit csinálnak, és ezért nem véletlen, hogy a rádiós szakkör az iskola egyik legeredményesebben működő és leghasznosabb szokköre.

Mi mással is vehettünk volna búcsút tőlük, rr.int egy jókívánsággal: További eredményes munkát, jó műsorokat kívánunk a Barátság Rádiónak.

SÁGI TÓTH TIBOR (A szerző felvétele)

Az idei gabonatermés, mint tudjuk, nem volt éppen jó. Kenyérgabonából Így is sikerült teljesíteni az állami felvásárlási tervet, de takarmánygabonának szűkében vagyunk. Van még remény, hogy a jónak látszó kukoricaterméssel fel tudjuk tölteni a takarmányalapot.

A kukoricánál álljunk meg egy percre. Végigmenve a Csallóközt átszelő műúton, itt is, ott is kis, sebtében összetákolt kunyhókat látunk a kukoricatáblák mellett. Hát szükség van erre? Idáig jutottunk? Lopunk?

Csöszkunyhó csak akkor kell, ha to)vaj is van. Van bizony, de még menynyi!

Még zöld volt a kukorica, amikor az alábbi eset lejátszódott: A Slovnaftban végzett kemény munka után friss levegőre, a szabad természetbe vágyva János bácsi vadászni indult. Erdő szélén, kukoricás mellett vezetett el az útja. Kanyargós volt az ösvény, itt is, ott is féknyomot látott: ,,No már megérkeztek" — gondolta. S nem is tévedett. Az egyik fordulóban fehér Ladát pillantott meg. A nyitott motor fölé konyákig felgyűrkőzött férfi hajolt. „Hát ez is éppen itt romlott el?" — hitetlenkedett János bácsi. A kutyája előreszaladt, s nagy csaholással belegázolt a kukoricásba. „Szóval mégsem motorhiba“ — a szárak közül elövillant a piros szoknya.

— Apucikám, hozzál hamar papirt — kiált a szende asszonyka.

— Te szégyentelen! — kiált Jánosbácsi — Azt hiszed nem látom a rakás kukoricát ott melletted? — Az asszonyka szende arca lángvörösbe vált.

Olyan ember is akad, aki el sem pirul, ha rajtakapják a lopáson. Sőt, még neki áll feljebb!

A kukoricakombájn nem végez tökéletes munkát. Ha a sorban haladva nem is, de a fordulóknál el-elhagy egy-egy csövet. Ezt használják ki a „böngészők". Eddig rendjén is lenne. Amit a föld megterem, nem szabad veszni hagyni! Ha a szövetkezet megengedte, hadd szedje, akinek szüksége van rá. De a rossz értelemben vett emberi leleményességet tükrözi az aiábbi példa:

A tábla egyik végén még arat a kombájn, a másikon — bár tudják, tilosbon járnak — már ott a „böngészők" csapata. ■ Ki hinné, hogy ilyen gyorsan terjed a hir: ott meg ott már törik a kukoricát. Hisz még csak két órája fogtak hozzá. A közeli városból máris megjelentek a „böngészők". Szervezetten dolgoznak: egyikük beáll a sorban álló szárak közé, onnan dobálja a csöveket kifelé. A másik a tarlón zsákba szedi. Ha megkérdezik, milyen jogon töri a kukoricát a kombájn előtt, hetykén visszakérdez: „Mi köze hozzá? A magáé talán?"

Nem az enyém, nem a másé, mindannyiunké az a kukorica. A szövetkezeté vagy az állami gazdaságé, egyre megy. Közös vagyon. Az enyém is, a ■tiéd is, az övé is. Egyikünknek sem szabad a közös vagyont megdézsmálni!

3