A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-11-03 / 44. szám
ANATOLIJ LEPIHOV Emberemlékezet óta vannak olyan feltevések, hogy a Földön kialakult értelmes élet nem egyedülálló a világmindenségben. Milétoszi Thalész görög bölcselő már az i. e. VII. százodban úgy gondolta, hogy a csillagok más világok, és ugyanabból az anyagból vannak, mint a mi Földünk. Miként sok más nagy eszme, ez is túlságosan megelőzte korát ahhoz, hogy elfogadják és elismerjék, ezért hosszú évszázadokra feledésbe merült. Kopernikusz, Brahe, Golilei és Newton titáni munkássága lehetővé tette a bolygók mozgástörvényeinek felfedezését és megmagyarázását, a döntő lépést a természeti törvények egyetemességének bebizonyításához. Am ez is kevésnek bizonyult a feledésbe merült elmélet újjáéledéséhez. Hosszú ideig csak a tudományos-fantasztikus irodalom művelői foglalkoztak a más égitesteken lehetséges élet témájával. Csak nemrégiben vált lehetővé, hogy ezt a- hipotézist a tudósok is megvitassák. ÉRVEK ÉS ELLENÉRVEK Mint ismeretes, az átmenet az élet legegyszerűbb formáitól a magasan szervezett értelemig, hihetetlenül hoszszú időt igényel. Ezért csak o régebbi csillagok körül keringő bolygóról tételezhetjük fel a civilizáció valamilyen nyomát. Igaz, még a mai csillagászati ismereteink alapján is csak annyit mondhatunk, hogy hasonló bolygórendszereknek létezniük kell - viszont még nincsenek egyértelmű bizonyítékaink létezésükre. Annak a bolygónak, amelyen kialakulhat az élet, meghatározott méretűnek kell lennie. Nagyon fontos a bolygó légkörének vegyi összetétele. Valószínűleg az is elengedhetetlen, hogy e bolygó felszínén folyékony hidroszféraburok képződjön. Hiszen az élet kezdetleges formái mindenekelőtt a vízben keletkezhettek, amely minden egyéb mellett biztosította a primitív organizmusok védelmét a minden élőre halóit hozó kozmikus sugárzással szemben. Ezzel »a szükséges és elegendő feltételek listája" még korántsem merült ki. Am van egy körülmény, amely derűlátásra jogosít fel bennünket. Mivel a modern csillagószoti felfogás szerint a csillagok körül bolygórendszerek létezhetnek, a Galaktikában pedig sok milliárd csillag van, az is kétségtelen, hogy a bolygók száma is rengeteg. Ha pedig ez így van, okkor néhány bolygón meglehetnek a szerves élet kialakulásához kedvező feltételek. És ha a bolygón vannak ilyen feltételek, egyik-másik esetben kialakulhattak az élet magasabbrendű formái is. Ez a gondolatmenet nem annyira hipotetikus, mint első pillantásra látszik. Ennek ellenére I. Sklovszkij szovjet asztrofizikus az utóbbi években bírálta ezt, a tudósok kőiében általánosan elfogadott álláspontot. Sklovszkij következtetései kategorikusak: a Földön kívüli civilizációk keresése minden jel szerint reménytelen vállalkozás, a földi civilizáció valószínűleg az egyetlen a világmindenségben. Valóban, a Földön kívüli civilizációk kutatásával foglalkozó legutóbbi tudományos munkák eredményei, mint mór említettem, negatívak voltak. Am ez elegendő alapul szolgálhat-e a kategorikus következtetésekhez? Igaz, a mai napig már körülbelül 600 közeli csillagot „szemrevételeztek", és az életnek semmiféle jelét nem fedezték fel. Ne feledjük el azonban, hogy az említett csillagokat mindössze néhány percig tanulmányozták. Következésképpen elenyészően csekély volt annak a valószínűsége, hogy a vizsgált bolygórendszerben épp ezekben a percekben kapcsolták be az adókat, és irányították antennáikat a Föld felé. A Földön kívüli c:'ilizáciák jelenlegi kutatásának legnagyobb fogyatékossága azonban az, hogy abból hiányzik a következetes, és logikai ellentmondósoktól mentes stratégia. Azt viszont nemcsak a tudósok elméleti számításai, hanem a csillagok közvetlen megfigyelései is bizonyítják, hogy rengeteg bolygórendszer létezik. Például a Barnard-csillag helyzetének 1950 és 1974 között végzett pontos mérései megerősítik, hogy a csillag körül legalább két bolygó kering. Ugyanezt mondhatjuk az Epszilon Eridani és a Cincinnati-2354 csillagokról: minden jel szerint bolygók keringenek körülöttük. V. Troickij neves szovjet tudós, a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagja mondja: „Szerintem az a tény, hogy a Barnard-csillagnak van bolygórendszere, még nem bizonyítja a bolygórendszerek elterjedtségét, miként az utóbbiak rendkívüli ritkaságát sem bizonyítja az, ha esetleg mégsincsenek bolygók e csillag körül (I. Sklovszkij véleménye szerint a Barnard bolygórendszerének felfedezése asztronómiai tévedés). Csak a legközelebbi csillagok százainak a mai csillagászati eszközökkel el nem érhető pontosságú vizsgálata, és egzakt bizonyítása, hogy körülöttünk egyetlen bolygó sem kering — jogosíthatja fel a tudóst a kijelentésre: a csillagok körül a bolygórendszerek rendkívül ritka jelenség." A Földön kívüli civilizációk létezésének bizonyításánál a következő lépés: meg kell vizsgálni a csillagok körüli bolygórendszerekben az élet keletkezésének problémáját. Napjainkban - mondja egy másik neves szovjet tudós, N. Kardasov, a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagja - a rádiócsillagászati módszerek azt bizonyítják, hogy az intersztelláris közegben csaknem mindenütt jelen vannak a szerves vegyületek. Évről évre újabb és újabb bonyolult molekuláris vegyületeket fedezünk fel. Ezek a bolygók felszínére kerülhetnek vagy a bolygók evolúciója során alakulhatnak ki. Tehát egyáltalán semmi okunk sincs kételkedni abban, hogy nincs elegendő „kiindulási" építőanyag az élet keletkezéséhez. Ugyanúgy teljesen törvényszerűnek látszik az élet keletkezése utáni fejlődési folyamat: a civilizáció megszületése és átalakulása technikaikig fejlett társadalommá, habár még ezen a téren is messze vagyunk a szigorúan tudományos elmélettől, amely részletesen leírná az emberiség fejlődésének valamennyi szakaszát. MEGÉRTENI EGYMÁST... Hogyan keressük a Földön kívüli civilizációkat? Hiszen bármiféle kapcsolat két szubjektum - az átadó és az átvevő - létét tételezi fel. Egészen természetes, hogy a jelzéseket adó fél azt akarja, hogy vegyék és megértsék jelzéseit, a vevő fél pedig, ennek tudatában, ugyanarra törekszik. Az egymáshoz „igazodás" óhaja - az értelem jele. De hogyan használjuk fel a továbbítandó jel „ésszerűségének", sajátosságát? Ehhez az az egyetlen lehetőség, mondja V. Troickij, hogy megtanuljuk megérteni a világmindenség „súgásait". Mindkét félnek — az adónak és a vevőnek — a materialista módon gondolkodó partner véleményének figyelembevételével kell megválasztania a hírvonal paramétereit. Ez pedig elkerülhetetlenül oda vezet, hogy mindkét fél felfigyel a semleges hidrogén kisugárzásának frekvenciájára, amely a leginkább észrevehető, s ugyanakkor a legkevésbé „zajos" frekvenciasávban helyezkedik el. Igaz, ma már számos más sugárzást is ismerünk, , úgyhogy elvben ezek rezgésszáma is felhasználható a kapcsolatteremtésre mós bolygók értelmes lényeivel. A hidrogén hírvonal mégis kiválik közülük — intenzitásával, a világmindenségben való elterjedtségével, otomjánck egyszerűségével és az elemek periódusos rendszerében elfoglalt helyével. A keresést pedig célszerű úgy időzíteni, hogy egybeessen valamilyen jól látható kozmikus eseménnyel. Ilyen esemény lehet például egy szupernóva vagy egy új csillag fellobbanása. Az előbbi az egész Galaxisban látható, az utóbbi pedig a Galaxis jelentős részében. Mi, földiek, például 1975. augusztus 19-én egy új csillag fellobbanásót figyeltük meg a Hattyú csillagképben, tőlünk ötezer fényévnyi távolságban. Tételezzük fel, hogy egy Földön kívüli civilizáció, amely egy bizonyos csillagnál helyezkedik el, a fellobbanós megfigyelésének pillanatában bekapcsolta a minden irányba hívójeleket sugárzó adóját. Mivel ismerjük mind az új csillag, mind az adott csillag koordinátáit, kiszámíthatjuk, hogy a jelzés mikor érkezik a Földre. A jelzés 1975. augusztus 19-hez képest annál többet fog késni, minél inkább eltér az „új csillag — Földön kívüli civilizáció - Föld" törtvonal az „új csillag - Föld" egyenestől. És ha például 1987. január 15-én a TanKitról jelzés érkezik a Földre, ezt nagy valószínűséggel egy értelmes civilizáció hívójeleként értelmezhetjük. A speciális hívójelek, amelyek a világmindenség mindenki számára közös objektív valóságára, a kapcsolat kölcsönös óhajára, az optimális felfedezés elméletére és a csillagászat adataira támaszkodnak, lehetővé teszik, hogy megoldják a Földön kívüli civilizációk felfedezésének, s következésképpen létezésének a problémáját. És ha bebizonyítjuk létezésüket, semmi kétségünk sem marad, hogy a földön kívüli civilizációk megismerhetők. S megismerésük a földi tudományok összességének közös feladota lesz — szerephez jut itt az asztrofizika, a biológia és a szociológia éppúgy, mint a hírközlés elmélete, a nyelvészet és a filozófia. És okkor az a roppant információmennyiség, amely a nálunk idősebb értelmes lények fejlődésének évmilliárdjai alatt halmozódott fel a világmindenségben, az emberiség számára is, hozzáférhetővé válik. 22
