A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-10-27 / 43. szám
A tervezők egy kis csoportja. Nagy gond lesz a vállukon, az olimpiai játékok idején megsokszorozódik a forgalom egyik legnagyobb amerikai lap tudósítója alaposan körülszaglászta az épülő olimpiai falut, nyilván azért, hogy vatami kis hibát csak felfedez majd, de a 17 emeletes felhőkarcolókban nem talált semmi bírálni valót és végül — becsületére legyen mondva — nyíltan megírta, hogy eddig még egyetlen olimpiai játékon sem gondoskodtak olyan színvonalasan a versenyzők kényelméről, mint a moszkvaiak. Sport klinika épült az esetleges sérülést szenvedő versenyzők részére, hangversenyterem, mozi, színház és könyvtár — mindez csak úgy ráadásnak. Tornacsarnokok, medencék, edzőtermek, sajtóközpontok és még sok egyéb. De nemcsak az olimpia városa készül a nagy eseményre, világszere készülődnek a versenyzők is. Ennek a felkészülésnek az eredménye a sok csúcs és világcsúcs a legkülönbözőbb versenyszámokban. Új nevek bukkannak elő, az ébredő Afrika és Ázsia sportolói futószalagon szállítják a meglepetéseket. Mint minden eddigi olimpián, a moszkvain is lesznek örömkönnyek, de csalódások is, sikerek és kudarcok. Mi tagadás, nem teljesen érvényesül az olimpiai játékok hangzatos jelszava: Nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel. Készülnek és győzni szeretnének a fiatalok, de az öregek is. A szovjet versenyzők közül Szanyejev, Borzov, Lednyev és az új tehetségek.. — Nehéz lesz bekerülni a csapatba, de talán még sikerül — mondta Pavol Lednyev, a már veterán, de még mindig igen jó öttusázó. Az egykor szinte verhetetlen Szanyejevnek is nagy ellenfelei nőttek fel, nemcsak más országokban, hanem hazájában is. Sokan szeretnének ott lenni a versenypályákon, küzdeni a legszebben csillogó trófeákért, az olimpiai arany-, ezüst- és bronzéremért. Sokan nézőként szeretnének eljutni a nagy eseményre, érezni a nagy verseny különleges légkörét, izgalmát. Nagy esemény az olimpia. Hogyan is mondta Leonyid Brezsnyev, amikor annak idején üzenetet küldött a montreali olimpiai játékok résztvevőihez? „Az olimpiai játékok a nemzetközi sportélet legfontosabb eseménye, földünk sok millió Ickójának figyelmét lekötik, kifejezik az emberiség töretlen vágyát a béke és haladás iránt... A Szovjetunió mindig támogatta és támogatni fogja a modern olimpiai mozgalmat. A szovjet emberek most készítik elő az 1980. évi moszkvai nyári olimpiai játékokat és mindent megtesznek, hogy magas színovalúak legyenek, újabb alapkövei a barátság és béke nemes eszméinek." A béke vagy te, Sport, a népeket egymáshoz fűző szép szalag . . . mer! versenyed a béke versenye .. . A szalag egyik végét már bontogatják az olimpia városában. Mészáros József LÁNYKÉNT SZÉGYEN ■ „ELHAGYOTT, PEDIG SZERETTEM!.. ÁRTATLAN ÁLDOZATOK A csecsemőgyilkosság, mint önálló bűntény, a büntető törvénykönyvben nem szerepel. Régen gyermekölés volt a neve. Napjainkban ha olykor-olykor előfordul egy-egy ilyen szomorú eset, akkor emberölés bűntettének minősül. A kerületi bíróság olvasótermében végigböngésztem az utóbbi két-három év csecsemőgyilkossági ügyeinek periratait, áttanulmányoztam az ítéleteket. És elbeszélgettem a tanácsvezető bírókkal is, akiknek ilyen komoly ügyekben is az igazság, a minden részletében pontos igazság kiderítése a céljuk. Döntéseik csak így lehetnek pártatlanok és őszinték, hiszen óriási különbség, hogy valakit — a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján — felmentenek-e az ilyen lesújtó vád alól; vagy pedig az ügyészi „jelentés" minden pontjában bűnösnek találják s több évi szabadságvesztésre ítélik ... § § § A tárgyalásra megidézett törvényszéki orvosszakértő vallomása tömör volt és a rideg tények világában kevésbé jártas fül számára lesújtó. — Ismertetem a . .. (pontos dátum és helyszín) talált 51 centiméteres, három kiló tíz dekás halott fiúcsecsemő boncolási jegyzőkönyvét. A jól fejlett, minden tekintetben életképes magzat feltétlenül élve született. Erre utal, egyebek között az is, hogy a boncolási látlelet szerint a tüdejét többször teleszívta levegővel. A szakorvosi vizsgálat során arra a megállapításra jutottunk, hogy a világra jötte után néhányszor szabályosan lélegzetet vett, utána befogták az orrát meg a száját, összeszorították a torkát, mígnem megfulladt. Ezt a feltevést igazolják a halott csecsemő arcán és a gége körül kimutatható vérbeszűrődések, apró sésülések, amelyek egyértelműen a külső erőszak jeleit mutatják. § § § A csecsemőgyilkossági ügyek tulajdonképpen elszomorítóan egyformák. H. J. családtagként volt ugyan bejelentve, a valóságban azonban albérletben lakott két gyerekével. Egy textilgyárban dolgozott. Tizennyolc éves koráig vidéken élt nevelőszülőknél. Férjével vonaton ismerkedett meg, fél évvel később összeházasodtak. Házasságkötésük után rövid ideig munkásszállón laktak, utána másfélszobás lakást kaptak, de hét évi házasság után különváltak. Alkalmi futóismeretség nyomán esett harmadszor is teherbe, de terhességét titkolta, nem fordult orvoshoz, a gyerek fogadására sem tett megfelelő előkészületeket. A főtárgyaláson ezt terhelő odatként értékelte a bíróság, hiszen minden arra utalt, hogy az anya szülés utón meg akart szabadulni gyermekétől'. S. I. zárkózott, rejtélyes egyéniség. Vidékről járt be egy fővárosi gyárba. Ritkán beszélgetett, senkivel sem volt bizalmas. Néha-néha érte jött egy fiú. Éjszakai műszak alatt, a munkahelyén levő vécében szült. Érdekes, hogy a környezete is átvette tőle a zárkózott, rideg stílust. Szinte senki sem törődött állapotával, pedig a terhesség nehezen titkolható. A munkatársak, különösen a nők mór a harmadik-negyedik hónapban észreveszik. Vagy a hozzátartozók. De S. l.-t otthon ököllel fenyegette meg az apja: — Ide ne merészelj gyereket hozni!... És a „lovag", akitől teherbe esett, szintén gyámoltalan jellemnek bizonyult. — Fiatal vagyok még, nem akartam botrányt. A katonaévek is még előttem állnak — vallotta a tárgyalásra tanúként megidézett fiatalember. Z. J. a szüleivel él egy lakásban és van már egy házasságon kívüli gyermeke. Ez lett volna a második, de az „örömhírrel" nem is kereste föl az útban lévő csecsemő apját, mert tudta róla, hogy nős ember. Egy gyér erdőcskében, egyedül, segítség nélkül szült és a helyszínen magára hagyta az újszülöttet. Gyors nyomozás után fogta el a rendőrség. A bírósági tárgyaláson egyetlen érvet tudott csak felhozni mentségére: — Későn vettem észre, hogy terhes vagyok. Csak akkor bizonyosodtam meg róla, amikor a gyerek már megmozdult. Aligha hihető magyarázat, Z. J. inkább tanácstalanságában vagy szégyenében meg sem próbálkozott a nem kívánt terhesség megszakításával. Csak akkor eszmélt igazán, amikor mór moccant a gyerek, azaz késő volt minden orvosi beavatkozásra. Pedig az első gyereke — egy kislány - kórházban, orvosi felügyelettel, egészségesen jött világra. A csecsemőgyilkossági ügyek tulajdonképpen elszomorítóan egyformák. Egy dologban azonban rendre hasonlítanak egymásra: a gyermeköléssel vádolt leányanyák nem tagadják a terhűkre rótt bűncselekményt. Ha megkésve is, de megszólal bennük a lelkiismeret. § § § Tizenkilencedik évében járó, középtermetű, sovány nő ül a vádlottak padján. Arcán szüntelenül peregnek a könynyek. A pervezető bíró határozottan kérdez, a lány halk válaszait alig-alig érteni. — Neve?... Foglalkozása?... Munkahelye? .. . Családi állapota? ... Egy pillanatig csönd van, aztán a bíró szúrós szeme a lány tekintetét keresi:- Gyermeke van? A tárgyalóteremben döbbent csönd, a vádlottból aztán újból föltör a sírás és válasz helyett csak a fejét ingatja tagadólag. Részben a félszeg válaszokból, részben a tanúvallomásokból bontakozik ki L. Éva életútja, a szörnyű bűntett előzményei. Ezekből a vallomásokból lehet következtetni arra is, hogy sokáig nyitva maradtak előtte bizonyos megoldást ígérő ajtók. És ugyanezek a vallomásokból derül ki az is, hogyan zárultak be előtte fokozatosan ezek az ajtók. Végülis csak maga a bűntény, a gyanúsított és az áldozat marad „játékban", hiszen a tanúvallomások akár tanulságosak, akár mértéktartóak, minden esetben csupán a környezetet sejtetik. (Folytatjuk) 17
