A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-07-14 / 28. szám
gárda másokkal töltődött (el. Ez a hetvenes évek első két esztendeje. Ekkor hívták Gombaszögre, a magyar dolgozók országos kulturális ünnepére s a Bratislavai Rádió magyar főszerkesztősége is szerepelteti szilveszteri műsoraiban. De ez nem sok. Egy vérbeli művész számára kevés. Hetvenháromban anynyira elkedvetlenítette a mellőzöttség, hogy át akart települni Magyarországra. A budapesti Fővárosi Operéttszínháznál sikeres felvételit tett, s hogy mégsem kell őt Magyarországon keresnem, az csupán az áttelepülés adminisztratív nehézségeivel magyarázható. Meg az akkor még udvarló Štefan Janóival, a Szlovák Nemzeti Színház kiváló énekesével, akihez később férjhez ment. Végül a bratislavai operettszínnázhoz került, de itt sem kapott nagyobb lehetőséget a bemutatkozásra. Megunta a beugró szerepeket és felmondott. Ugyanis újabb meghívást kapott Finnországba. Ám nem Helsinki, hanem Bécs lett kővetkező külföldi útjának az állomása. Az osztrákok kerestek nálunk magyarnóta- és operetténekest. A Szlovákiai Hangversenyrendező Iroda nem habozott a döntéssel. Goda Marikát küldte Bécsbe. Ö sem ellenkezett, hiszen külföldi szereplésre legkiválóbb énekeseit küldi minden ország. Utazás, csomagolás, izgulás megint, ide közeire, mégis egy „távoli", teljesen ismeretlen világba. — Féltem Bécstől, Európa nagy zenevárosától. Hetvenöt februárjában utaztam nagyon szép időben. Nyitott kabátban 'ártok az emberek. Egyenesen az éjszakai Bécs kellős közepébe csöppentem. Fellépésem színhelyére, a Boszna jugoszláv étterembe. Feszélyezettnek éreztem magam. Sokan voltak. Ahogy hallottam, más helyek kongtak az ürességtől. Harmadik este a közönség orosz dalokat kért. Összeállítottam egy kis csokrot. Óriási siker. A közönség velem énekelt. Később a férjem, Janói is utánam jött énekelni. Öt már úgy reklámozták az osztrákok, mint orosz énekest. Aztán a Bosznából átmentem a Stadtpark kávéházba. A nagyzenekar műsora közben orosz és cigánydalokat, valamint operettrészleteket énekeltem. Kimondottan külföldiek jártak ide. Bécsinek drága volt ez a hely. Egy feketéért negyven schillinget kértek. Két és fél évig tartózkodtam Bécsben. A második városkerület (proletárnegyed) egyik aránylag olcsó albérleti szobájában laktam. A főváros legveszedelmesebb negyedében. Bántódásom azonban soha nem esett. Pedig éjszakánként gyalog jártam haza. Aztán gyönyörű helyen, a Stadtpark kastélyban laktam. A csábító, szemet kápráztató kirakatok közelében. A fények mögött az árnyakat még jobban láttam. Ismertem olyanokat, akik két évig nem aludtak ágyban, olyan drága az albérlet. Egy néni, aki kiolvasott újságokat árult, egyszer bejött utánam, éppen amikor nem volt étvágyam. Azt kérdeztem tőle: nem akarja-e megenni a vacsorámat? Sírva fakadt. Hogy az isten küldte utánam. Két napja nem evett. Ez is Nyugat. Bécsi szereplésem és reklámozásom? A Kronen Zeitung azt irta rólam: „Temperamentumos, Európában elismert cigánydal-énekesnö!" Svájciak is látták a műsoromat. írtak egy lapot, hogy nem tudnak elfelejteni és nagyon szeretnék, ha Svájcban is vendégszerepelnék. Bécs után ismét itthon él az esztrádművészetnek. Majka Šefčiková, a televízió Ezt muzsikáld című műsorának szerkesztője, szopránénekesként foglalkoztatja, mad Alojz Sokol zenekarával szerepéi ugyanebben a műsorban. A műsorból 1977-ben hanglemezt is készítettek. Ez volt az első lemeze. Körülbelül két évig tartózkodik itthon. Keresztül-kasul beutazza Szlovákiát. Vannak helyek, ahová őt hívja, várja a közönség. Például Komárom (Komárno), Garamkövesd (Kamenica n Hronom) és Gadóc. Rengeteg levelet kap szlovákiai magyar gyerekektől, fényképet és autogramot kérnek tőle. Közben az ausztriai Burgelandba kap meghívást. Nem tudja vállalni. Finnországon, Ausztrián kívül hosszabb-rövidebb ideig turnézett Svédországban, Romániában, Lengyelországban és Magyarországon. Mindenütt átütő sikert arat. Hazai és külföldi szereplése színhelyein kívül most már szülőfalujában is kereshető Goda Marika. Alig négy hónapja költözött be férjével, a komoly múzsa hódolójával, Štefan Janói operaénekessel Malom utcai egyemeletes, kívülbévül minden igényt családi házába. A könnyű múzsa és a komoly múzsa azóta békességben, megértésben él egy fedél alatt. Osszeismerkedésük után nyolc évig énekeltek hol külön, hol együtt, míg aztán „összeénekelték" a házasságot. Marika kitűnő háziasszony, valóságos konyhaművész. Barátok, a bratislavai művészvilág ismert képviselői gyakran nyitják rájuk az ajtót. — Fél közel van Bratislavához. Azért döntöttünk úgy, hogy ott építkezünk. Meg így otthon is vagyok. Elárulom, hátsó gondolatom is van. Egyszer majd .... ha nyugalomba vonulok, zeneiskolát nyitok. Tanítok. Zenélni, énekelni tanítom a gyerekeket. Gyermekkorom óta énekelek én is. Első „nagy sikereimet" az óvodában értem el. Azóta is mindig énekelek, örülök, ha másoknak örömet szerezhetek, ha tetszik a műsorom. Emlékalbumomban rengeteg kép, bejegyzés, újságcikkkivágás található. Féltve őrzött kincsem. Ha fellapozom, mindig új erőre kapok. Nemrégen Nyugat- Németországba, Hollandiába és Belgiumba hívtak. Nem fogadtam el a meghívást. Három év sok. Elvégre ötödik éve vagyok férjnél. Apám alapító tagja a CSEMADOK- nak. Én is másfél évtizede tartozom a szövetséghez. Tíz éve vagyok hivatásos művész, de csak kétszer szerepeltem Gombaszögön. Ez bizony egy kicsit fá:. Meg az is, hogy szülőfalumban szerepelek a legkevesebbet. Az én esetem sem kivétel, hogy senki sem próféta a saját hazájában . . . Jelenleg esténként - szerdától vasárnapig a Kondorosi Csárdában énekelek. Aki kíváncsi a műsoromra, itt megtekintheti. MACS JÓZSEF Prondl Sándor és arch, felvételek ZSÁKUTCA (Egy körzeti gyámügyi előadó feljegyzéseiből) Éva szép, karcsú lány volt. Munkahelyén tudták róla, hogy kétéves kisfiával együtt egy rokonánál él, mivel a szülei nem bocsátották meg neki, hogy a gyerek apja nem vette el feleségül, sőt, még a tartásdíjat is hatóságilag kellett behajtani rajta. A gyári barátnők közül néhányon még emlékeztek arra a gépkocsivezetőre, aki annak idején gyakran megvárta Évát az üzem bejárata előtt. A nőnapi ünnepség kötetlen, vidám hangulata sodorta össze Évát Lacival. A lány, pontosabban a fiatal mama halknak, zárkózottnak tűnt aznap. Ez megkönnyítette Laci dolgát, aki futólag ugyan ismerte Évát, de mert nem egy osztályon dolgoztak, hát keveset és főként csak pletykát tudott róla. Egy óvatlan pillanatban faggatóra fogta: miért olyan szomorú, elvégre mindenki vidám, mindenki igyekszik kikapcsolni .. . Éva lesütött szemmel rázta meg a fejét: valahogy nincs ínyére, ez a társaság, ráadásul reggel hőemelkedése volt a kisfiának; ez már az ő sorsa, hogy nemcsak a saját sorsát, de egy csöppség gondját is viselnie kell... Laci hazakisérte Évát, közben úgy érezte, mintha örök idők óta csak rá várt volna — és másnapra találkát kért tőle. Egy cukrászdában beszélték meg a randevút. Éva is, Laci is pontosak voltak. A fiú nyíltan megvallotta: beleszeretett Évába. Talán csak ötödször találkoztak még, de Laci máris azt ajánlotta Évának, hogy fogadja őt férjéül és gyermeke apjául. A lány nem akart hinni a fülének és csendben ingatta a fejét, mondván: kissé hirtelennek találja az ajánlatot, maradjanak továbbra is jóba, de házasságról egyelőre ne beszéljenek ... A fiatalember azonban hajthatatlan maradt. Ismeretségük még hat hete sem tartott, amikor megtartották az esküvőt. A lakodalom másnapján Laci a kétéves Tiborkára vonatkozóan örökbefogadási szerződésjavaslatot nyújtott be, és csak magabiztosan ingatta a fejét, amikor a gyámügyi előadó figyelmeztetni próbálta, hogy jól gondolja meg elhatározását, mert előfordulhat, hogy nem sikerül a házasságuk és örökbefogadás esetén neki akkor is viselnie kell majd az apai kötelezettségeket. Laci méltatlannak tartotta az efféle feltételezést és elsietett. Házasságuk első hónapjai szeretetben, összhangban teltek. Reggel együtt indultak. Délután Éva ment a kisfiúért, miközben Laci bevásárolt vagy túlórázott, esetleg saját ügyes-bajos dolgait intézte. Talán egy esztendei házasság után fordult elő először, hogy Éva váratlan elfoglaltságra hivatkozva arra kérte férjét, menjen ő a kis Tiborért; esetleg ha később jönne, úgy adjon neki vacsorát is. Ezek a délutáni elfoglaltságok nem tartottak sokáig, de általában alkoholillat lengte körül ilyenkor az asszonyt. Ha olykor-olykor megemlítette ezt Évának, az ápolt arcú, csinos nő csak annyit mondott, hogy ő is kortyintott egyet a többiekkel. De amikor már ez a „kortyintás" nyomot hagyott az asszony kedélyén, Laci szigorúbb igyekezett lenni, de Éva ilyenkor mindig erélyesen fölcsattant. A fiatal férj könnyen békülő természete egy ideig még megmentette a jó házasság látszatát, egyszer azonban furcsa kalandon kapta feleségét. . . Laci a kis Tiborért ment az óvodába, amikor a közeli utcák egyikében Évát pillantotta meg! Egyik kezével a kisfiút fogta, a másikkal egy magas, szőke férfibe kapaszkodott. Ezt a váratlan találkozást ő sem nyelte le szótlanul, de a fiatalasszony is volt olyan gyakorlatias, hogy kerekperec kimondta: a kis Tibor apjával sétáltok, aKinek joga van hozzá, hogy láthassa a kisfiát. Laci tudomásul vette a dolgot és helyreállt közöttük a béke. Sőt, úgy tűnt neki, hogy a vér szerinti apa egyre ritkábban érdeklődik a kisfia iránt. Egy szép naptól kezdve viszont újra szaporodni kezdtek az olyan esték, amikor alkoholillat lengte körül Évát, és nemegyszer fordult elő, hogy a munkatársnőinek kellett őt hazakísérniük. A férfi irtózott ugyan a hangoskodástól, de ilyen esetben azért felelősségre vonta csillogó szemmel mosolygó feleségét, aki azonban kíméletlenül fölcsattant: - Talán a rabszolgád vagyok, hogy kikössed mit szabad tennem és mit nem?! Két-három hónap telt ilyen puskaporos hangulatban, aztán — mintha misem történt volna — újra helyreállt közöttük a béke. Éva huszonötödik születésnapján viszont annál nagyobb „balhé" ütött ki. Elég nagy társaság volt náluk, pálinkát, bort ittak; később pezsgőt bontottak. Éjfél után egyik-másik vendég egy kis időre el-elaludt. Egy óra körül Lacit is elnyomta az álom. Amikor fölébredt, sehol sem látta Évát, és rövid keresés után a hálószobában bukkant rá — egy régi osztálytársának karjaiban. A társaság szétszéledt, Laci most sem csinált botrányt, hanem csak másnap, józan ésszel próbált beszélni Évával, aki azonban ráförmedt, hogy csak a gyereke miatt szánta rá magát erre a házasságra, különben semmi közük egymáshoz. De most már a ki. Tiborkára sem lesz tekintettel, még a héten beadja a válókeresetet. Laci még megpróbált a felesége lelkére beszélni, de amikor Éva ütlegelni kezdte őt, akkor belátta, hogy teljes zsákutcába jutott; hogy minden igyekezete hasztalan. Végleges elhatározásra jutott: nem könyörög többé, nem próbál kibékülni. Egyedül a kisfiút sajnálta, aki. valóban olyan volt számára, mintha a sajátja lenne. Néhány héttel később kimondták a válást. A Családi Törvénykönyv erre vonatkozó paragrafusai szerint: a vétkes megjelölése nélkül, kölcsönös egyezség alapján, a peres felek között kialakult helyrehozhatatlanul megromlott viszonyra volá tekintettel. A kis Tiborról is az örökbefogadási jegyzőkönyv alapján rendelkezett a bíróság. Laci számára rendszeres láthatást biztosított, de mert az örökbefogadó apára minden tekintetben ugyanazok a jogok és kötelességek vonatkoznak mint a vér szerinti szülőre, a bíróság a gyermektartásdíj összegét is megszabta. Zsákutcából — zsákutcába jutott. Mindaddig, amíg nem igényli kisfiát a tényleges apa; vagy egy esetleges következő férj nem kéri a nevére a Lacihoz rajongó szeretettel ragaszkodó Tiborkát. 17
