A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1979-07-14 / 28. szám

Közönséges hétköznap.

Az úton folyamatos forgalom mind két irányban. Letérünk egy keskeny útra. Sorompóhoz érkezünk. Megállí tanak a határőrök. Egy lépést sem to vább. Az őrszem telefonon érdeklődik az alegység parancsnokánál, tovább engedhet-e.

Megjelenik egy rokonszenves tiszt, vele megyünk az alegység szálláskor letébe.- Tudják, a legénység most éppen politikai tanfolyamon van. Várniuk kel' egy kicsit.

Addig körülnézünk a század körle tében. Megállunk a dicsőségtáblánál Ott látjuk másoké mellett Vladimír Lo renc nevét - példás rajparancsnok

„Ezzel a fiúval beszélnem kell!" határozom el.

Mivel a politikai nevelési óra ve géig von még idő jócskán, betérek a parancsnok irodájába. Érdekel, miért választotta éppen ért a fegy vernemet.

— Tulajdonképpen azért is lettem ha tárőr, mert gyermekkorom óta a hn tárvidéken éltem. S hát azóta meg szerettem ezt a szolgálatot - mondja mosolyogva Zdenék Koutný tiszt, majd rövid gondolkozás után folytatja: Számomra sem volt könnyű kezdet ben a katonaélet. Tényleges katona szolgálatom alatt választottak ki tv szólítottak fel, hogy jelentkezzem ha tárőrnek. Noha technikumot végez tem, úgy döntöttem, hogy itt mara dók a katonaságnál. Szeretem a tér mészetet, szeretek kinn járni a sza badban, így hát kedvemre van ez a szolgálat. Meg aztán itt olyan embe rekre van szükség, akik villámgyorsan tudnak dönteni, mert bizony sokszor teljesen magukra vannak utalva. S meg kell tanulniuk helyesen, felelős ségteljesen dönteni.

Idővel elsajátítottam a határőrszo! gálát minden csinját-bínját, mondhat ni minden fortélyát, hiszen különböze beosztásokban teljesítettem szolgála tot a határon.

Biztosan érdekli, volt-e már eset, hogy határsértőt tartóztattam fel. Igen, egyszer már megtörtént. Még katonai pályafutásom kezdetén. A műszaki zár. a szögesdrót-sövény ellenőrzését vé qeztem Kučera őrvezetővel. Egyszerre csak egy kuporgó alakot veszünk ész re a drótakadály alatt. Felszólítottuk hogy hagyja el a rejtekhelyét, meg bilincseltük és kihívtuk a járőrt, hogs kísérje be az őrsre. Mint kiderült, katonaszökevény volt az illető, ak megpróbálkozott a tiltott határátle péssel. Őrizetbe vételéért Kučera is, én is rendkívüli szabadságot kaptunk

Voltam szolgálatvezető tiszthelyet tes, aztán politikai tiszt az alegység nél. A határőrtiszti iskola elvégzése után kineveztek parancsnokká. Most o fiatal határőrök nevelésével, kiképzé sével foglalkozom, átadom nekik ta pasztalataimat.

Közben véget ért a politikai neve lési óra. A tanteremből kifelé jövő fiúk között megkeresem a már koráb ban kiválasztott fiatal kommunistát, Lorenc szakaszvezetőt.

Még a folyosón felteszem neki az első kérdést:

— Milyennek kell lennie a jó határ őrnek?

Lassan, megfontoltan válaszol:- Elsősorban is káderszempontbo kifogástalannak kell lennie, politikai lag érettnek, erkölcsileg szilárdnak és fizikailag rátermettnek.

A határőrszolgálat nem éppen mé'z nyalás. Mindjárt bevonulásuk után megkezdődik a fiatal határőrök köny nyűnek éppen nem mondható specie lis kiképzése. Mindegyikük meg kei hogy feleljen a harci, politikai és ha tárőr-kiképzés tervében kitűzött igényes feladatoknak.

Alegységünk jelenleg csak jó és'kitűnő eredményeket ér el a feladatok teljesítésében. Ez elsősorban a pa

rancsnokok, a politikai tisztek, a pártós ifjúsági szervezetek érdeme. Természetes, hogy a fiúk is mindent megtesznek ennek érdekében.

Nyilvánvaló, hogy a fiatal határőr nem készülhet fel mindenre az iskolában. Különböző speciális oktatásokban részesül, de igazi tapasztalatokat a határőrszolgálat teljesítése közben szerez.

Ez a szolgálat megköveteli a feladatok egyre jobb és hatékonyabb teljesítését. Ezért széles körben kibontakoztattuk a szocialista versenyt, ennek keretében nagy súlyt helyezünk a példás alegység és kollektíva, a példás határőr stb. címek megszerzésére. Ebben jelentős szerepet játszanak a kommunisták és a SZISZ-tisztség viselők. Személyes példával mozgósítják az alakulat többi tagját a belügyminiszter parancsainak teljesítésére.

Megtudom, hogy alegységük már hosszú évek óta azok közé tartozik, amelyek nem emlékeznek rá, hogy büntetlenül megpróbálkozhatott volna valaki határszakaszukon a tiltott ha- i rá tlépéssel.

Sok fiatal napjaink hőseit látja a határőrökben, akik naponta találkoznak ellenséges ügynökök bandáival. A határőrszolgálatban valamiféle romantikát látnak. Hát ez bizony nincs így.- Képzeljen csak el valaki 10-12 órás szolgálatot ugyanazon az őrheyen, nyári hőségben, amikor veszettül csípnek a szúnyogok, esőben, amikor bőrig ázik az ember, télen csontig hatoló hidegben, térdig érő hóban gázolva - mondja Lorenc szakaszvezető rajának egyik katonája. - Ennek aztán semmi köze a romantikához. Nehéz szolgálat ez, sok lemondással jár, s igazi férfiakat követel. Nem hiába mondják, hogy a határőrséghez fiú /ónul be és férfi távozik.

A raj katonái mindegyikének jó néhány száz kilométer van már a lábában. Ma már nem okoz nehézséget nekik naponta akár húsz vagy ennél is több kilométert megtenni akármiyen nehéz terepen, akármilyen időben - pihenés nélkül, ha kell. Belevaló gyerekek mind. Igaz, sokat sportolnak, edzenek.

A fiatal, de az idősebb határőrkatonák is nagy érdeklődéssel és szívesen látogatják a Belügyminisztérium prágai Határőr Múzeumát. Megismerkednek itt a csehszlovák határőrség történetével, a határsértőktől elkobzott fegyverekkel, a hírszerzők, ügynökök kiképzésével, az útlevélvizsgáló szervek felszerelésével, eszközeivel, amelyeket csempészáru felderítésére használnak. Itt látható a múzeumban Brek, az gyik határőrkutya, az alakulat egykori kedvence is — igaz, nem élőben, hanem kitömve. Nagyon öreg volt már, csaknem teljesen vak, de a katonák akkor is szívesen vitték magukkal szolgálatba. Fantasztikus volt a szaglása, mindig meg tudta különböztetni a „saját" szakaszának tagjait az idegenektől.

A határőrszolgálatban kétségtelenül van valami romantika, persze nem úgy, ahogy azt sokan képzelik. Kernén szolgálat ez, kemény férfiakat igényel. S a fiúk - talán éppen ezért - mégis szeretik. Büszkék zöld egyenruhájukra s határőrjelvényükre, a hagyományos kutyafejre. Tudják, hogy nemcsak a csehszlovák országhatárt, de egyben a szocialista közösség nyugati határát js őrzik itt, Európa szívében. Tudják, hogy ébereknek kell enniük, mert az ellenséges ügynökök sem alszanak, s mindig lesznek, akik megpróbálkoznak illegálisan átjutni a határon. Pedig biztos, hogy reménytelen a próbálkozásuk.........Kutyafejeseink"-a határőrök - ígérik: mindent megtesznek, hogy az is maradjon.

Szöveg és képek: JOZEF KENIŽ

13