A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1979-10-13 / 41. szám

újságok szerkesztőségeit, itt van a fő­posta és számos kormányhivatal. Az el­múlt években a bankok, biztosító és ke­reskedelmi társaságok, szállodaipari vállalatok több impozáns 14—16 eme­­épületet emeltek. Colombo — bár jelenleg már mint­egy 600 ezer lakosa van, a mi fogal­maink szerint meglehetősen vidékies jellegű település.’ Az említett toronyhá­zakon kívül alig van néhány olyan épü­lete, amely kitűnne építészeti szépségé­vel vagy különlegességével. Kivétel per­sze a volt kormányzói palota. A szép, tiszta és széles utcákat zömmel föld­szintes, verandás lakóházak, bungalók szegélyezik, s legtöbbször még a hom­lokzatukat is elborítja a bujazöld tró­pusi növényzet. Általában sok a pom­pás park, liget a városban. Ez alól csak a Slave Island (Rabszolgasziget) ne­gyed kivétel, melynek elnevezése még az emberkereskedelem virágzásának ide­a tamilok hinduista szentélyei, a mó­rok mecsetei, az anglikánok és a ka­tolikusok templomai mellett. A városról szóló legrégibb feljegyzé­sek a híres arab utazótól, Ibn Batutá­­tól származnak, aki 1346-ban járt itt. Akkor Colombo a szigetnek még csak negyedik legnagyobb városa volt. A portugálok behatolása óta emelkedett jelentősége, akik itt erődöt emeltek. 1885-ben — ceyloni és indiai börtönök­ből hozott foglyok tízéves munkájával — készült el a kikötő ezernégyszáz mé­ternél hosszabb, hatalmas gránittöm­bökből emelt mólója, védőgátja, meré­szen és mélyen benyúlva az Indiai-óce­ánba. A kikötőváros északi részén, az erőd közelében van az élénk forgalmú üzleti negyed. Itt találjuk a nagy áru­raktárakat, a hazai és külföldi bankok, kereskedelmi vállalatok, a hajózási és légi társaságok irodáit, a legnagyobb jéből származik. Ma itt, a szorosan egymáshoz bújó, mállott falú házak­ban, az autók számára szinte járha­tatlan, keskeny, kanyargós utcákban, sikátorokban élnek a város legszegé­nyebbjei. Annál bujább a növényzet a Vihara Moha Devi parkban, a várostól kissé távolabb fekvő híres Cinnamon Gar­­denben (fahéjkertben) vagy a pompás Galle Face ligetben. Szívesen ismerkedtünk volna a vidéki élettel is, de időnk szűkre volt szabva, így be kellett érnünk azzal, hogy a Navarangahala Színházban megtekin­tettük az egyik amatőr tánccsoport szí­nes, felejthetetlen előadását. A fahéj színű, ébenfekete hajú, formás szinga­­léz lányok szertartásos tánca, mely év­századok hagyományait idézi, felejthe­tetlen élményt nyújtott. BENDA TAMÁS LÁTHATATLAN CIPŰNY0M0K A belügyminisztérium bűnügyekkel fog­lalkozó ügyosztályának vezető dolgozói a közelmúltban sajtóértekezletet tartot­tak. Az elgondolkoztató adatok és meghökkentő tények sorában általános derültséget váltott ki, amikor a bűn­ügyi rendőrség tisztjeinek egyike beje­lentette: előfordult már olyasmi is, hogy a betörő a helyszínen felejtette a sze­mélyi igazolványát!... Már-már egy rosszmájú megjegyzés kívánkozott ki az emberből, amikor a rendőrnyomozó hozzáfűzte: az ilyesmi, természetesen, csupán egyedi eset — bár a bűnözők mindig a helyszínen „felejtenek" vala­mi nyomot. Különösen azóta, hogy a tudomány és technika a bűnüldözés szolgálatá­ban is egyre nagyobb teret hódít. Napjainkban, úgy látszik, már nem lehet eléggé körültekintő egy bűnöző. A tolvajok régebben a helyszínen hagyták az ujjnyomatukat, mire a szak­emberek kidolgozták az ujjnyomatrög­­zítés és azonosítás módszereit. A dak­­tiloszkópiával így a bűnüldözők erős és megbízható segítőtársat kaptak. Ma azonban minden valamire való betörő már kesztyűben dolgozik . . - Joggal merül fel hát a kérdés: vajon lehet-e azonosítani a kesztyűtől szár­mazó nyomokat? A prágai rendőrség szakembereinek nagy érdemük van abban, hogy jelenleg már a különböző bőr-, szövet- és gumikesztyűk nyomai­nak azonosítási módszerei is a nyo­mozószervek rendelkezésére állnak. így ha egy betörés helyén kesztyűnyomokat találnak, sok mindenre tudnak követ­keztetni ebből . . . A körültekintő, gondos betörő, ami­kor elhagyja a kifosztott lakást, hátra­néz, hagyott-e maga után lábnyomot. És ha nem, nyugodtan távozik. Pedig bőven lenne oka a nyugtalanságra! Ma már ugyanis egyre több országban használatos az úgynevezett halogram­­felvevőkészülék, amelynek segítségével olyan cipőnyomokról készítenek fel­vételt, melyet szabad szemmel nem lehet látni s az eddig ismert technikai eljárásokkal sem lehetett láthatóvá tenni. E láthatatlan cipőnyomok fotó­felvételének titka lényegében egyszerű: nagyon sok anyag — ha terhelésnek van kitéve — összenyomódik és eredeti állapotának visszanyerése időt vesz igénybe. Ezért a tetthelyen bizonyos időkülönbséggel két halogíamfelvételt készítenek, majd a két képet egymásra másolják. Az előzőleg terhelésnek ki­tett, majd eredeti állapotát visszanyert anyag más-más képet mutat a két fel­vételen. A képek egymásra másolása­kor ez a különbség mutatkozik meg, és tökéletes nyomfelvételt ad. Még a gyakorlatlan bűnözők is jól tudják, hogy milyen veszélyes bármilyen apró nyomot hagyni a helyszínen. A betörők, fosztogatók óvatossága a bűnüldözőket arra kényszerítette, hogy egyre apróbb és apróbb nyomok után kutassanak. így került sor a mikro­­méretű anyagmaradványok vizsgálati módjának kidolgozására. Ha a tettes a helyszínen érintkezés­be kerül valamilyen tárggyal, arról különböző anyagok tapadnak rá és ugyanakkor ő is maradványokat hagy vissza a tárgyakon. Hazánkban is több bűnügy felderítésében használták fel sikeresen bizonyítékként ezeket a mikro­­méretű anyagmaradványokat. Hogy milyen számban maradnak ilyenek vissza, arra jellemző: az egyik ember­ölési ügyben lefoglalt zsebkendőn mint­egy 500 elemi szálat és csaknem száz különböző színű műanyagszemcse-féle­­séget találtak. Egy tettes — bármennyire óvatos is - a mikraméretű anyagmaradványok mellett szagokat is hagy maga után. A nyomkövető kutya alkalmazása ma már hosszú múltra tekint vissza a kri­minalisztikában, de a szagokkal fog­lalkozó odorológia a legújabb nyomo­zási tudományágak közé tartozik. A Szovjetunióban az elmúlt években kiterjedt vizsgálatokat folytattak az emberi szagok összetételének feltárá­sára, s ma már ezek egy műszer segít­ségével felfoghatók és több évre kon­zerválhatok. De a „halogramfotózás" vagy az odorológia még távolról sem minden! A kriminalisztikának állandóan újabb meg újabb feladatokat kell megolda­nia, ezért egy csöppet sem meglepő, hogy a bűnüldözéssel foglalkozó len­gyel tudósok például körömnyomok azonosításával foglalkoznak. Megálla­pították, hogy a köröm belső oldaláról a hosszanti barázdák jól felismerhe­tők, egymástól való távolságuk, egyéni részleteik sajátos rajzolatot mutatnak, amelyekben hat esztendő elmúltával sem következik változás. Ennek a mód­szernek alkalmazása, speciális esetek­ben, azóta már több más országban is bevált. Érdekes, hogy Svájcban füllenyoma­tok alapján derítettek fel tetteseket. A fül méreteinek, formájának és raj­zolatainak ugyanúgy sajátosságai van­nak, mint az ujjlenyomatoknak. Sőt, az ilyen füllenyomatok a szakembernek még többet is elmondanak. Következ­tetni lehet belőlük a fejformára, a test­­magasságra és még a jobb- vagy bal­kezességre is! A füllenyomatok mellett a krimina­lisztikai szaklaboratóriumok dolgozói kidolgozták az orr-, a homlok- és az ajaknyomok azonosításának módszereit is. amelyek indokolt esetben perdöntő bizonyítékként szolgálhatnak bírósági tárgyalásokon. Mert ki hinné például, hogy egy el­dobott csokoládédarab is tud „valla­ni"? Évekkel ezelőtt történt, hogy ismeret­len tettesek kiraboltak egy peremkerü­leti cukrászdát. A rendőrség a hely­színi szemlén egy csokoládédarabot talált, rajta jól kivehető harapásnyo­mokkal. Kereken öt évvel később más bűncselekmény elkövetése miatt letar­tóztatott két fiatalembert, akiket ko­rábbi betörésekkel is gyanúsítottak. Fogazatukról gipszmintát vettek, és a torkosság nyoma súlyos terhelő bizo­nyíték lett ellenük. Felderítés, bizonyítás, megelőzés - ma már mindhárom területen tudósok, technikai szakemberek segítik a bűn­üldözést. Persze, hiba lenne lebecsülni a bűnözők találékonyságát, akik min­dig is túl akartak — és akarnak — járni a nyomozók eszén, A kézi nagyítótól a mikroméretű anyogmaradványok rög­zítéséig azonban hatalmasat fejlődött a kriminalisztika, és a bűnözőknek minden fondorlatosságuk ellenére egy­re nehezebb „lépést tartani" ezzel a fejlődéssel. Mindez talán azt jelenti, hogy meg­szűnőben van a bűnözés? Nem való­színű, hiszen mindig lesznek emberek, akik saját tökéletességükben vagy a véletlenben bízva a paragrafusok ár­nyékába kerülnek. Ami viszont biztos: a tettes mindig hagy nyomot. És hova­tovább egyre többet. . . 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom