A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1979-10-13 / 41. szám

SZÉNÁSSY ZOLTÁN:

BENEDEK APÚ MESEFÁJA

A .székely írók" csoportja: az asztal mellett Szentimrei Jenő -és Benedek Elek; álló sor balról jobbra: Tamási Áron, Dsida Jenó. Ferenczy Zsizsi, György Dénes (előadóművészek), Bartalis János

Estére hajlott már az idő, midőn kocsink megállt a fenyőkkel körülvett kisbacon! Benedek kúria előtt Bár a hoszszú út alaposan eifárasztotta tagjainkat de a látvány, ami elénk táruK, oly üdítő, oly meseszerű volt, hogy menten feledtük Háromszék hegyes-völgyes tájainak minden fáradalmát.

Csak a mesében találhat az országutak vándora olyan kies hajlékot a fenyvesek mélyén, mint amilyen a mesék fejedelmének Benedek Eleknek elárvult otthona. S a fogadtatás, melyben részünk volt, meghatóan felejthetetlen. Flóra néni, az író leánya, mint régi barátot üdvözölt bennünket, megosztja velünk szerény vacsoráját, s hajlékot ád elfáradt testünknek.

A Benedek Emlékmúzeum úgy fogadott bennünket, olyan szeretettel ölelt magához, mint amennyire szerette az embereket a székely nép nagy mesemondója: Benedek Elek. Ezt a szellemet a végtelenül kedves Flóra néni képviseli — aki a családi kúria egy részét lakja —> s mikor megtudta, hogy Csehszlovákiából jöttünk — tisztelegni a nagy székely író emléke előtt — úgy ölelt magához, mint anya a gyermekeit. S búcsúzva a Be nedekem lék háztól. fehér kendőjével oly soká integetett, hogy ma is látom még lelki szemeim előtt törékeny alakját, hófehér haját, s örökké mosolygó arcát.

A helytörténet szelleme a „geniusloci" töltötte meg gondolataimat, és magával ragadta képzeletemet, amikor magamba szívtam azt a látványt, amit a Benedek-kúria nyújtott.

Fehér márványtábla köszönti az épületbe lépőt, és elénk tárul egy népéért s az ifjúságért élő író alkotásokban és bátor tettekben gazdag élete:

E házban élt és alkotott BENEDEK ELEK 1859-1929

A gyermekek és az ifjúság szeretett írója, a székely nép nagy mesemondója, a nép ügyéért küzdő újságíró és népnevelő.

Nemzedékek nőttek fel meséin és lelket nemesítő történetein, szerte Európa sok-sok országában, s hány kisgyermek szállt andalító álomra a „Többsincs királyfi", a „Székely tündérország", vagy „A félkezű óriás” elbűvölő történetein. De nincs a magyar történelemnek olyan időszaka sem, melyet ne gazdagított volna egy-egy fejezettel, vitézlő s örök hűségre intő történettel. S 'ha valakitől a szülőföld szeretetét meg lehetett tanulni, akkor az Benedek Elek volt Megható sorokban fejti ki a faluhoz, a tájhoz, a szülőföldhöz való érzéseit. Az „Édes anyaföldem" című művében ezeket írja:

„Kicsiny falu az én falum, legkisebb az egész vidéken s legszebb. Gyermekkoromban alig hatszáz lakója volt s ennek is jó felerészt az én nemzetségem tenné." A szülőfalu szinte félve húzódik meg a Barát patak szűk völgyében, nemcsak a -falu kicsiny, de a neve is az: Kisbacon. S az író, ehhez a kis faluhoz való ragaszkodását így fejezi ki az „Édes anyaföldem" című művének utolsó mondatában: „Tied a szívem, tied a lelkem, tied mindenem, édes anyaföldem."

így szeretni a szülőföldet csak az ifjabb barát és tanítvány, a másik nagy székely mesélő tudta: Tamási Áron. Ö is hazament, örök álomra tért a fenyvesek alá.

Benedek Elek az erdélyi írók nesztora volt. Irányította, támogatta a fiatal írók nemzedékét Látnoki erejével hitte, hogy szent küldetése van az erdélyi szellemi élet vezetőinek.

Ő volt az, aki Tamási Áront is elindította a szellemi szántó-vető mesterségben. A fiatal, tollát próbálgató író ezt írja bemutatkozó levelében Benedek Eleknek: „Hatodikig harisnyában jártam, verekedni — akár bicskivéT, akár anélkül — igen jól tudtam, s a faluban jobb kaszás nem volt, mint én nagyobbacska diákkoromban."

Benedek Elek és Tamási Áron humanizmusa egy tőről fakadt. Csodálatos az a gondolati és lelkületi párhuzam, amely a két író hitvallása, arspoeticája között található. Benedek Elek a Testamentumban ezeket írja: „... ha emberek közt élsz, vedd ki a magad részét minden igaz, becsületes, jogos küzdelemből. Állj a védtelenek, a gyengék közé; az erősek, hatalmasok oldalán harcolni nem virtus."

Tamási ars-poeticája is mindig és mindenhol a mélységes humánumból fakad. Ábel a rengetegben című művében mondja: „Megfogadtam, hogy a szegények és az elnyomottak zászlaját fogom örökké hordani, bármerre vezéreljen is az utam." Hogy mennyire kifejezte ez a gondolat Tamási Áron lelkülebét, azt igazolja az a tény is, hogy ezek a szavak és gondolatok epilógusként ott találhatók az író halotti értesítőjén is.

Az emlékmúzeumon maga Flóra néni kalauzolt végig, és ott, abban az épületben, azokban a helyiségekben, ahol egykoron az író Benedek Elek élt-, és ahol alkotta meg száznál több művét — a kiállított relikviák egy érdemekben gazdag írói életpályát mutatnak be. Itt vannak a régi kortársak, akár levél, akár portré formájában, mint Kós Károly. Áprili Lajos, Tamási Áron, és még sokan mások. Itt sorakoznak az alkotások, egy-egy remekművei ifjúsági irodalmunknak. Számos nyelven szólalnak itt meg Benedek Elek művei, igazolva azt. hogy ő valóban a mindenki nagyapója volt.

Megfoghatatlan az a vonzó erő,

amely ezekből az ősi falakból árad, amely visszavárta és visszahúzta fiát a nagyváros forgatagából: Budapestről,

erhol már neves íróként biztos jövőt teremtett magának, és több fővárosi lapnak volt szerkesztője, sőt tulajdonosa. Bár tanári diplomat szerez a budapesti egyetem bölcsészkarán, az iskolai katedrát mégis szűknek találja. Ö országos szószéket igényelt magának, népe egészéhez kívánt szólni. Előbb szerkesztője, majd tulajdonosa lesz az Ország-Világ c. képes hetilapnak. Szerkesztette még a Magyar Nép c. képes politikai lapot, továbbá Az Én Újságom c. gyermeklapot Pósa Lajossal.

De tevékenysége kiterjed a pedagógiai szakirodalomra i&. Megalapítója és tíz évig szerkesztője a Nemzeti Iskola és a Néptanítók Lapjának. Közben egyre-másra jelennek meg művei: Székely tündérország. Huszár Anna, A magyar népköltés gyöngyei, A magyar nép múltja és jelene. Szülőföldem, önéletrajzi műve: Édes anyaföldem, és még számos gyöngyszeme történeti és ifjúsági irodalmunknak. Munkásságának elismeréséül a Kisfaludy Társaság 1910- ben rendes tagjai közé választotta.

Onnepelt író volt, amikor az első világháborút követő békeszerződés határt vont Budapest és a szülőföld közé. És ekkor, több mint hatvanévesen sem magára gondolt. Érezte, tudta, hogy az ő helye ott van, ahol népe él, és elhagyta a biztos fővárosi egzisztenciát — akárcsak kortársa és barátja Kós Károly — hazatért szülőföldjére. Sütő András írja a hazatérő Benedek Elekről, a szembejövő emberről, amikor kétszázezren menekültek: „VóHalni az elhagyott, felhagyott munkákat, mert tenni kellett valakinek, mindig akadt egy férfi, aki felismeri és vállalja azt. amit tenni kell."

Balogh Edgár, aki az ünnepi szónok tisztét töltötte be, párhuzamot vont Benedek Elek és a románok mesemondója Ion Creongá között: „ .. .Életműve joggal hasorrlótható Ion Creangö munkásságához. Közel egymáshoz — a Kárpátok innenső és túlsó oldalán —, egyazon népsors székely és moldován változatát illesztették be a magyar és a román irodalomba, tájba és témába is eljegyezvén egymással klasszikus irodalmi hagyományainkat."

Benedek Elek patriotizmusa nem zárta ki más népek szeretetét és megbecsüléséL Humanista eszmevilága hirdette: „...ember és ember közt nincsen választófal."

Néhány hét híján hetven évet élt Benedek Elek. E hét évtized szellemi termése tölti ma meg az árnyas Benedekkúria szobáit, a mesék fejedelmének egykori otthonát. De élő valóságként van jelen emléke a bájos kis faluban is, és az egész határ, a hegyek, a völgyek, a zúgó fenyvesek mind, mintha a mesék birodalmában élnének. Szülőfalujáról írja a „Testamentum" című művében: „Erdő, mező, hegy, völgy, falu — minden mesél itt A mesék földje ez — csude-e, ha szép csendesen mesemondóvá nő a gyerek?" S hogy honnan merítette a kifogyhatatlan mondanivalót?, a sok bűbájos történetet? Ezt adta számára a szülőföld, ezt az óriási lelkületi és szellemi kincset Amit nem lehet megtanulni semmiféle könyvből sem. Amit nem lehet elsajátítani 'kortársaktól és elődöktől, kicsiktől és nagyoktól. Ezt a falusi többletet vitte magával az életbe, az egyetemre. Első próbálkozásai a szülőföld dalainak, meséinek összegyűjtése volt. Ezt jelentette meg a „Székelyföldi gyűjtés" címen. Élete hattyúdalát, ábrándos lelke utolsó szárnyalásait az ifjúságnak írta. Élete hetedik évtizedében járt, amikor hazatérve Erdélybe megalapította a „Cimbora" című gyermeklapot. Szerkesztette is haláláig Elek apó. Levélírás közben hullt ki a toll kezéből, utolsó szavai: „...fő, hogy dolgozzanak ...”

Az erdélyi magyar szellemi életnek országos megmozdulása volt a Benedek Emlékmúzeum felavatása. Az udvart, a parkot kétezres sokaság töltötte meg, hogy tiszteleghessen a székely nép nagy fiának emléke előtt. Sütő András merész terveket sző. tán épp a „genius loci" súgja neki:

„Az emlékházból előbb-utóbb — a kolozsvári és marosvásárhelyi magyar tanszékek segítségével — kutatóállomásnak kell kinőnie. Gyűjtsük ide Benedek Elek összes írásait, leveleit, képeit, kortársainak és munkatársainak teljes irodalmát, legyen ide tárolva a hazai és nemzetközi folklór minden forráskincse, találjuk meg itt az egykorú sajtót, a gyermeklélektan és pedagógia, népművelés és nemzetiségi közügy aiapkönyvészetét, a székely helytörténet anyagát s mindazt ami e gyűjtemény román megfelelője, párhuzamban a hegyek másik oldalán kibontakozott rokon életművel, a Ion Creangö-anyaggal. Egy ilyen kutatóállomásra kell majd elküldenénk időnként irodalmunk — főleg a gyermek- és ifjúsági könyvszerzők és lapszerkesztők — tehetségeit hogy megfürődjenek Benedek Elek otthonának légkörében, s kóstoljanak vagy egy almát azokról a fákról, melyeket még maga a mester ültetett."

Egy feledhetetlen nap emlékével búcsúzunk el Flóra nénitől, aki segített felidézni egy példás emberi élet történetét és aki meleg szívével szikráját adta az emberek iránt érzett szeretetének, tovább adva Benedek Elek hitvallását emberi és költői ars-poeticáját.

A kisbaconi temető árnyas fái alatt ért véget tisztelgő látogatásunk, ahol Benedek Elek alussza örök álmát a fenyvesek alatt. Arch, felvétel

15