A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1979-07-14 / 28. szám

HALLOTTUK OLVASTUK LÁTTUK TELEVÍZIÓ Mire megvénülünk Horváth Ádám azzal próbálta igazol­ni a Magyar Rádió és Televízió-újság számára adott interjújában az újabb Jókai-adaptációt, hogy eme, s továb­bi sorozatokkal korrigálni szeretnék azt a tévhitet, miszerint a nagy ma­gyar mesemondónak csak a közkézen forgó tíz-tizenöt regénye értékes és időtálló alkotás A szándék dicséretes. Bizonyos, hogy a páratlan méretű Jókai-életműben számos, mindeddig méltatlanul elfe­ledett vagy nem eléggé közismert ér­ték rejlik, ám szolgálatot csak úgy tehet az ügyben bárki, ha valóban ér­tékeket segít napvilágra, s valóban segít, nem pedig illúziókat rombol. Mert a hatrészes Mire megvénülünk sorozat esetében nyilvánvaló az illú­zió-rombolás. Egyrészt: mert a tévé­változatból (szükségszerűen) mégin­­kább kiderült, hogy mennyire nem a legjobb Jókai-írások közül való ez a sablonos, szentimentális történet, más­részt: ha már Jókai százegynéhány esztendővel ezelőtt így irta meg, a kordivatnak hódolva, regényét, aho­gyan megírta, egy ma, tehát a hu­szadik század hetvenes éveinek a leg végén készült tömegkommunikációs változatnak, ha mii egyáltalán jogo­sultsága, akkor az, hogyan rejtse el az eredeti írás gyöngéit, kordivat-dik­­tálta, múlandó értékeit, nem pedig az ellenkezője, tudniillik, hogy méginkább felnagyítsa, premier plánba hozza azokat. Mert ez történt az adott esetben, a sorozat utolsó része még az előbbi öt folytatás bizonyos erényeit is megkér­­dőjelezté. Mert ha már Jókai úgy látta jónak, hogy Shakespeare módjára tö­megmészárlást rendezzen a végén s boldog-boldogtalant lemészároltat, va­jon a televíziónak miért kellett ezt a naiv, még a Jókai mércéjével mérve is megkérdőjelezhető, nyilvánvalóan a könnyzacskókra számot tartó romanti­kát még inkább tetézni azzal, hogy a meggyötört néző kénytelen legyen végig szenvedni legalább négy-öt ked­venc „hősének" a végvonaglását? Világos, hogy éppen az ellenkező eljárás lett volna a helyénvaló és a célravezető: ha a rendező nem is tud már e rettentő vérengzéssel mást cse­lekedni, legalább próbálja azt a kel­lő mértékben háttérbe szorítani, s más korszerű, a realista követelményeknek inkább megfelelő vonásokat kihang­súlyozni, előtérbe hozni. Az adaptáció, ki tudja miért, sajnos, nem ezt tette. S a szereplők hűségesen követték a rendező instrukcióit. Sárvári Győző szüntelen világfájdalma egyre elvisel­hetetlenebb lett az egyes epizódok szaporodásával, s ugyancsak megmo­solyogtató volt a Juhász Jácint jobb sorsra érdemes cigányharamiája, Kern András, Almási Éva, Márkus László abszolút ördögi rossz, s Velez Olivia, Safranek Károly vagy Sárvári abszo­lút angyali jó figurái. Cselényi László KÖNYV „Emlékezzünk régiekről Évezredek zsúfolódtak-torlódtak egy­másra abban a néhány rövid órában, amíg felajzott kíváncsisággal, egy szuszra olvastam végig a tudós ré­gészprofesszor, László Gyula „ Emlé­kezzünk régiekről. . című, kitűnően, mert a tudománynépszerűsítés arany­­szabályainak szellemében megírt köny­vét, a népszerű Képes Történelem so­rozat egyik legújabb darabját. A nagy­­közönség érdeklődésére számot tartó kiadvány, mint azt szerzője írja, „há­rom feladatot vállal: röviden ismer­teti a régmúlt felderítésére szolgáló tudományok munkamódját; ismerteti a Kárpát-medence őstörténetét az ős­embertől a honfoglalásig, és végül is­merteti a magyar nép kialakulását, honfoglalását, a magyar fejedelemség megszilárdulását és az államalkotó Géza fejedelem életét." A régész munkájáról című nagyobb fejezetben László Gyula az archeoló­gia műhelytitkaiba avatja be az olva­sót. szól arról, hogy kik és mik segí­tenek a régésznek, mi módon fogható vállatóra a múlt, miképpen állíthatók össze újra egésszé a régmúlt idő-cse­repei. Az ősembertől a honfoglalásig terjedő fejezet megismertet a vértes­­szőlősi és a budai műveltséggel, az átmeneti kőkor vadászemberével, az úikőkorban kialakult földművejéssel és állattartással, az anyagi alap fölé bol­tozódó szellemi felépítmény korai for­máival: a vallással és művészettel; szól a réz és arany korának műveltség­­hordozó népeiről, a szkítákról, kelták­ról, dákokról; elemzi Pannónia és Dá­cia. a római tartományok társadalmi szokásait, gazdaságát és művészetét; beavat a népvándorlás forgatagába, a kváok, gólok, gepidák és más germán törzsek életébe; fölvázolja a honfog­lalás előzményeit, köztük az oly sokat vitatott székely-hun kérdést s a „ket­tős honfoglalás" László Gyula-i téte­lét is. mely szerint „a 670-ben bejött késő avarok, azaz onogurok nyelve nagyrészt már magyar kellett, hoav legyen" (105. old.). Számtalan érv szól e föltételezés helyessége mellett, ugyanakkor azonban sok még a rej­tély is; ám annyi bizonyos, hogy a kérdés megnyugtató, tudományos meg­oldása a magyar régészet egyik leg­izgalmasabb majdani fejezetét ígéri Az Árpád magyarjai, a honfoglalás és az államalapítás című fejezet né­pünk eredetmondáival, az uráli ősha­za kérdéseivel, a magyarokra vonat­kozó mohamedán, bizánci, orosz és nyugati forrásokkal ismerteti meg az olvasót. Szól a kalandozások koráról, a magyar nagycsalád mindennapi éle­téről, anyagi műveltségéről, Géza nagyfejedelemről, az államalapító­ról, aki történelemszemléletünkben kis­sé mostohán került mindeddig fia, I. István árnyékába. Külön kell szólnunk a kiadvány kép­anyagáról. Szobrok, kultikus tárgyak, bronz préselőmintók, aranyszarvasok, viaszfreskók, pénzek, remek ékszerek, ivócsészék, áldozati üstök, edények, övveretek, tarsolylemezek, kardok fo­tói kápráztatják el az olvasót, aki új ismeretanyaggal és új művészi élmé­nyekkel gazdagodva tűnődhet egy sort a világ folyásán, régi idők régi em­bereinek ma is eleven emlékén. (zalabai) A gyönyörűség dalainak kezdete (Óegyiptomi szerelmes versek) A fiú: „Nővérem orcája tüzes csillag, bőre vakító, ajkáról méz pereg, ha be­szél. Szemével megragad, nyakláncával gúzsba köt, gyűrűjével megbélyegez." A lány: „Mikor átölelem, mikor átölel engem, akárha illattal kennének, olyan érzés." Ősi, időtálló, több mint három év­ezredes egyiptomi verstöredékekből idé­zem e sorokat, amelyek idillikus hangon énekelnek egy rég letűnt világról, a sze­relem örökké változatlan érzelmi han­gulatáról és másról. Boldog vagy bol­dogtalan házaspárok viszonyáról, meg­csalt kedvesek bánatáról, az egymást fivérnek és nővérnek szólító egyiptomi fiú és lány könnyes vágyakozásáról, va­rázsló főpapok, fáraók és szépasszonyok életéről, a testvérházasság „tisztaságá­ról" és a Napról, amely Egyiptom felett ősidők óta teljes pompával ragyog. A papiruszon, kő- és cserépdarabo­kon fennmaradt verstöredékek gyűjte­ménye, akárcsak a szikomorfa lombja vagy a lehelet-puha vászonnal, illatos­könnyű huzattal felékesített fehér nyo­­szolya - titkokat őriz. Pontosabban tit­kokat sejtet meg. Mert az egyiptomi irodalmi alkotásokat észrevehető tartóz­kodás jellemzi. A versek is csak a cél­zásokig jutnak. „Elmennél tőlem, amikor testemben felolvad a szerelem?" — sóhajt fel az édes italtól mámoros lány a nádkalyi­bában, amikor fivére bárkába ül. „Nem tagadom meg a vágyam" — szól a fiú, s a következő sorokban már Memphisz felé tart az olvasó. Finom, tiszta versek gyűjteménye A gyönyörűség dalainak kezdete. Nyelve egyszerű, kerüli a mitológiai elemek széles körű alkalmazását. Aki ismeri az ókori héber irodalom gyöngyszemét, az Énekek énekét, bizonyára sok hason­lóságot talál a költemények szóképei között. A kötet eredeti óegyiptom szövegei­nek nyersfordítását Kákosy László készí­tette, a műfordító Molnár Imre volt. (g. szabó) Daloló abc Szívem szerint „Gyermekek gyerme­keknek" vagy mondjuk „Gyermekek egymás közt" címet adtam volna en­nek a könyvnek. Miért? Azért, mert a magyar nép „gyermeksége, gyermek­­lelke" van e könyv lapjaira letéve, gyermekded-tisztán, a hóeséshez ha­sonlatosan. Igen, a Daloló abc-ben a magyar nép lelkének egyik csücske énekel fel, amely őrző és megtartó szépségével egyben egyik csúcsa is a léleknek, méghozzá úgy, hogy annak forrásához gyerekek járulnak, és me­rítve belőlük megtörténik a varázslat, a csodálatosság módján. Ugyanis, a könyv készítője, Forrai Katalin 24 ma­gyar gyermekdalt és mondókát adott át kísérletképpen az óvodásoknak, raj­zolnák le, amit a dalok világa eléne­­kelve-elmondva fölidéz bennük. S az eredmény? Egy tiszta, mitológiaion hiteles, szép és színes világteremtés, olyan, amilyenre - valljuk csak be - egyedül a gyerek képes, de örüljünk is, mert a gyerek képes erre. Olyannyi­ra, hogy e zavarbaejtő, egyszerre ko­moly és derűs teremtés láttán hajiunk a megállapításra, hogy új meg új mí­toszok megteremtésére csak a ,,gyer­meki" állapotba kerülő népek, nemze­tek képesek. A Zengő- és a Tréfás abc után gye­rekeink tehát egy Daloló abc-veI gya­­rapodtak-gazdagodtak. A könyvben a dalocskák és mondókák kottái is meg­találhatók, s az óvodából zömével mór ismert szövegek és dallamok jó szolgálatot tehetnek a kis elsősöknek. Kiegészítésül csak annyit, hogy óvo­dás kor előtt is nyugodtan használha­tó a könyv, énekelhetők a dalocskák kétéves gyerekeknek is, haszonnal, eredménnyel és gyönyörűséggel. Tu­dom, mert kipróbáltam. Tehát nem­csak kis elsősöknek és tanítóknak ajánlható, hanem minden kisgyerekes szülőnek is. Kulcsár Ferenc A közelmúltbon elhunyt amerikai szí­nész, Humphrey Bogart dublöre, Ro­bert Sacchi játssza egy nagy sikerű könyvből készült film főszerepét. A könyv címe: Férfi Bogart arcával. A 49. genfi autószalonon mutatták be a Sbarro-cég legnagyobb és legdrá­gább, valamint legkisebb és legol­csóbb automobiljait. A maxikocsi, a „Royale" Bugatti típusú, nyolchenge­res luxusjármü, kistestvére, a Baby- BMW ötven köbcentis és kétütemű mo­tor hajtja. Egy svéd gyár „nyugdíjazta" a bádog konzervdobozokat és hatéves kísérle­tezés eredményeként polipropilén kon­zervdobozokkal jelent meg a piacon. Az újfajta dobozok súlya csupán egy­­harmada a bádogdobozokénak, a négyszögletes forma pedig kedvezőbb helykihasználást tesz lehetővé. 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom