A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-09-29 / 39. szám
Léno o beceneve. Kajakozó. Bronzérmet nyert o világbajnokságon. Igen erős mezőnyben, ahol négy világbajnok indult, s a többi is „nagymenő“ volt. Nem volt hót könnyű bejutni a döntőbe. — Mi tagadás, egy kicsit remegett a térdem. De csak a verseny előtt. A rajt után már nem volt időm félni. Hajtani kellett. . . Rokonszenves legény a Leno. A körtvélyesi Dunaágbon láttam először kajakozni, Székely István süvölvényei között. A tavaszi napsütésben úgy rajzóitok a srácok a vízen, mint a méhek. — Van itt annyi gyerek, hogy nem is tudom, mit kezdjek velük — nevetett az edző. S hogy aztán mit kezdett mégis velük? Országos serdülő és ifibajnokokat nevelt belőlük . . . — Annyi aranyérmet nyertek, hogy az ezüstöt és a bronzot számba sem vették — tréfált Székely István. Nos, ebből az aranyérmes gárdából került ki Leno is, illetve rendes nevén Mosár Félix. Nyurgo. izmos sportoló. Mikor kezdte, vékonyka dongájú legényke volt. — Igyekezz, mert levisz Komáromig a Duna — buzdította öt Székely István. Igyekezett o gyerek, sohasem hiányzott az edzésekről, hangyaszorgalommal dolgozott, alkalmazkodva az edző utasításaihoz. A Slávia Samorin kajakszakosztályában fegyelemhez szoknak a srácok. Meritgette a lapátol a vizbe Leno, s lám, igyekezete nem volt hiábavaló. Megvállasodott, hosszú karján dagadozik az izom. Mosár Félix rövidesen „kinőtte" a vidéki egyesületet, Székely István javaslatára átigazoltatta magát a bratislavai Červená Hviezdához. Itt Polakovič vette gondozásba. Olajozottan működik a Székely- Polakovič edző-kettős. A körtvélyesi Duna-ágból sok lehetséges evezős kerül át a fővárosi klubba, ahol o kajakozókkal továbbra is foglalkozik Székely István. Tavasszal kérdeztem tőle, mi van Masárrol? — Nemzetközi szinten evez. Nemzetközi versenyeken is oratott már sikert Masár, Székely jóslata teljesedett. Masár Félix ma már az ország legeredményesebb kajakozója. A VB előtt még sem volt túlságoson nagy az önbizalma, nem is lehetett, hiszen Duisbu.gba minden számottevő kajokozó elküldte nevezését. Rövid távon, 500 méteren nem jeleskedett Leno, éppen hogy csak A BRONZÉRMES A bronzérmes Masár Félix Székely Istvánnal A körtvélyesi Duna-ág, a kajakozák-kenuzók „melegágya" végigevezte a távot. Elégedetlen volt vele az edző:- Nem vállalkozott semmire, nem kezdeményezett, nem támadott. Sajnos . ..- És az ezerméteres távon?- Annyi volt ott a nagyágyú, hogy beleszédültem - vallja be Masár. A rajthoz felsorakoztak a világbajnokok: Helm, az NDK nagymenője, Csapó Gézo, a magyarok volt világbajnoka, a jugoszláv Jonics, az olaszok Perrije. Szinte „ráadásként“ rajthoz állt a román Barladeanu és persze szerényen a csehszlovák Masár is.- Hót Leno, már az is szép teljesítmény, hogy bejutottál a döntőbe — veregette meg a vállát az edző. A selejtezők során olyan nagyágyú is kiesett, mint amilyen a szovjet Sztyepanyenko. Félix jó adog izgalommal vette sorra versenytársait: Helm és Csapó két legveszélyesebb ellenfél. Helm azért, mert remek formában versenyez, Csapó viszont 3:57:10-et ért el a délelőtti középfutamban. (A döntőben ezzel az idővel megnyerhette volna a világbajnoki aranyat, a győztes Helm ideje 3:58:61 volt.) Dörrent o rajtpisztoly, óriási irammal kezdett Helm, de vele ment a norvég Stige és az olasz Perri is. Csapó túl erősen kezdett, csakhamor lemaradt. Sokat kivett belőle a középfutam. Helm továbbra is tartani tudta a maga diktálta iramot, már csak a román Barladeanu volt vele versenyben. A két élen haladó versenyző mögött óriási küzdelem alakult ki a bronzéremért. Csapó, Perri. Janics vagy talán az ausztráliai Sümegi János, illetve most már John? Egyikük sem. Hátulról felnyomult Masár. Még néhány méter, aztán beérnek a célba. Masár öt század másodperccel korábban, mint Sümegi. Sümegi mögött Csapó Géza, majd a norvég és végül a két volt világbajnok: Perri és Janics.- Nagy verseny volt — mondja Mosár. — Ha talán egy kicsit korábbon kezdek hajrázni . . . Hát igen, evés közben jön meg az étvágy. Mór a bronzéremmel sem elégedett?- De igen, csak hát... Csak hát megcsillant előtte az ezüstnek, s az aranynok a fénye . . . Talán majd jövőre a moszkvai nyári olimpiai játékokon? Sose lehet tudni. Addig még von egy esztendő. MÉSZÁROS JÓZSEF AMOORE, BUM-BUM A német vadászokról az ember — ha nagyon akar — csúnya történeteket mesélhet, az olasz vadászokról azonban semmi rosszat nem lehet mondani. Olaszországban ugyanis nincsenek vadászok. Legfeljebb arról beszélhetünk, hogy a férfiák valóságos falkái járják be a tüskés bozót borította vidéket, a macchiót. Kinyírni I Ha fegyvert tart a kezében, és a derekát töltények súlya húzza, a legártatlanabb folusi is úgy érzi, sasszeme van és oroszlánszív dobog a kebelében. Szeptember közepétől márciusig méginkább tobzódik ez a sajátos kandüh, a maschismo. A szokásos kosztüm a félig katonai, félig cigónyos öltözék keveréke. A jelszó: Ammazzare. Agyonütni, kinyírni, kinyiffantani. Per divertimento — szórakozásból. A vadászat (főleg a madórvadászat) ma országos csapós Itáliában. Sok olasz is így érzi ezt, mégis belenyugszik, mint valami gyógyíthatatlan betegségbe. A vadászok számára viszont „unó grande passione" — nagyszerű szenvedély. Még néhány éve is hangulatosabban és finomabban folytak a vadászatok Olaszországban- Az emberek hajnali háromkor indultak útnak a hegyekbe, a hátukon ládikákban cipelték a szelídített galambokat, amelyekkel a vadgalambokat akarták magukhoz csalogatni. Az egyik bort hozott magával, a másik sajtot, a harmadik kenyeret. Jobbára aztán vargányagomba volt a vadószzsákmóny, de annyi, hogy egy-egy vadásznak néha még a nadrágját is tarisznyává kellett átalakítania, és alsónadrágban ballaghatott vissza a faluba. A vadgalambok ritkán mutatkoztak, de emiatt nemigen búslakodott senki. Friss vesszők parazsán szardíniát sütöttek: a halat addig tartották fölötte, míg porhanyós nem lett. A vesszőt is ízlésük szerint válogatták össze hozzá. Utána szundítottak egyet, este aztán fantasztikus vadászhistóriákat meséltek a faluban, amelyeket mindenki szívesen meghallgatott, de senki sem hitt el. Ám mindez már a múlté. Bárki megkaphatja Tesserina di Caccia — ez az olasz vadászjegy neve. Megszerzését sohasem kötötték vizsgához, sőt ez évtől kezdve már díjtalan is. Kedden és pénteken tilos a vadászat, a hét többi öt napján azonban szabad, óm a vadász három napon indulhat fegyveresen cserkészni. A törvényhozók ezt a korlátozást a vadállomány védelmére szánták. Etetőhelyek csak bekerített és magánjellegű vadászterületeken léteznek. Van ezeken kívül néhány olyan övezet, ahol tilos a vadászat. Hanem a mogánterületék határán, a kerítéseken túl az ősz és a tél minden napján, pirkadattól alkonyatig egész vadászkompániák tüzelnek mindenre, ami csak kidugja a csőrét. Mielőtt valaki fegyverrel o kezében kilép a házából, a vadászjegyén az aznapi dátum bejegyzésével érvénytelenítenie kell egy kockát. Senkivel sem találkoztam azonban, aki ezt megtenné — mert nincs, aki ellenőrizze. Ezzel is úgy vannak Olaszországban, mint sok minden egyébbel: törvény rengeteg van, de aki betartsa, alig. Némelyik évben a vadászjegyen feltüntetik, hogy naponta hány fácánt vaav szarvast szabad elejteni. Ennek azonban egyáltalán nincs gyakorlati jelentősége. Olykor az is rajta ólt a vadászjegyen, hogy emberre lőni tilos, és automata puskába csak két töltényt szabad betölteni. De ha például tengelicére cserkészik valaki, habozás nélkül egy egész tárral odapörköl, ha netán a szeme elé terül egy ilyen madár. És a biztonság kedvéért még néhány tárra valót beleereszt a bozótba. A lőszergyárak jól élnek ebből - meg az olaszoknak abból a hiedelméből, hogy a golyó talál, nem a vadász. Halálos is lehet A vadászati naptár, a Calendario Venaloria szerint a zöldike szeptember 18. és január 1. között szabadon vadászható. Ebben az időszakban még a feketerigó is „nagyvadnak“ számít. Az ilyen zsákmányt, akinek ehhez van kedve, bízvást a Fiat 500-as hűtőjére erősítheti, úgy mehet végig a falun. Alkalom ugyan kevés adódik rá, mert a rigó ravasz madár, és csak a bokrok magasságában röpköd. Ha pedig ilyen bizonytalan háttér előtt lő az ember, könnyen megvalósulhat a vadászkörökben ismert vicc, hogy csak a rokonait találja el. Néhány éve a nyaralóm közelében egy idős hölgy kedvenc kutyáját a gazdája lába előtt lőtték le. A hölgy nem tett panaszt a hatóságoknál. Annak csak egy következménye lett volna: felkészülhetett volna valami meglepetésre. Meglepetésre - sorpresa - például, ha valakinek megmérgezik a kutyáját, vagy felgyújtják a házát. Ez ugyan nem mindennapos dolog, de a legnyíltabban fenyegetőznek vele. És minden évben meghal néhány ember olyan balesetek következtében, amelyek - hogy óvatosan fejezzük ki magunkat - elkerülhetők lettek volna. Vasárnap este autó autó utón sorakozik a hegyi utakon. A kocsisor áll, az ajtók nyitva, a vezetők kilógatják a lábukat, egyik kezükben cigaretta, a másikban sörösdoboz. A töltött és kibiztosított vadászfegyver a térdükön. Az autórádióból érzelmes dal árad. Amoore, bum-bum. DAGOBERT LINDLAU 22
