A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-09-29 / 39. szám
Ny. A. Osztrovszkij „Már három esztendeje harcolok életbenmoradásomért. Ha nem vallonóm azt az elvet, hogy a harcot az utolsó lehetőségig folytatni kell, mór rég végeztem volna magammal... Csak mi, akik mint én is, annyira szeretjük az életet, a harcot, a munkálkodást egy új, más és jobb világ felépítéséért, csak mi, akik áttekintettük és láttuk az életet a maga valóságában, nem tudunk távozni oddig, amíg egy szik - rányi remény is van” — irta egyik barátjához intézett levelében Nyikolaj Alekszejevics Osztrovszkij, a szovjet irodalom egyik kiváló, ám rendkívül tragikus sorsú képviselője, akinek most emlékezünk meg 75. születési évfordulójáról. Nyikolaj Alekszejevics Osztrovszkij népes család ötödik gyermekeként az ukrajnai Vilije faluban született 1904. szeptember 29-én. Jellemének pozitív vonósai már a családban kialakultak, mert édesapja (egyszerű munkósember) és édesanyja is nagy súlyt helyezett gyermekeik nevelésére. A kis Nyikolajt a dolgozó emberek iránti szeretetre és tiszteletre, hazaszeretetre, a szebb és jobb életért való küzdelemre, az elnyomók és kizsákmányolok iránti könyörtelen gyűlöletre nevelték. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme idején Osztrovszkij még gyermek volt, óm amint megalakultak a forradalmi Vörös Hadsereg első egységei, felderitőként máris beállt a katonák közé. Tizenhat éves korában a Vörös Hadsereg sorkatonája lett és számos ütközetben vett részt először Grigorij Kotovszkij sok győzelmet kivíott hadosztályában, majd Bugyonnii legendás hírű I. Lovashadseregének katonájaként. 1920 őszén súlyosan megsebesült és többé nem vehetett részt a fehérek elleni harcokban. Felgyógyulása utón azonban a munka frontján folytatta harcát pz új társadalmi rend kialakításáért. A Komszomolba már 1919- ben belépett, ő volt az egyik legelső komszomolista egész Ukrajnában. Fáradhatatlanul agitált, szervezett, irányította a komszomolista szervezetek működését. 1925-ben, alig huszonegyévesen súlyos betegség döntötte ágynak a lelkes ifjú bolsevikot. Először a végtagjai bénultak meg teljesen, aztán fél szemére, majd teljesen megvakult. A forradalmi harcokban edződött Osztrovszkij azonban teljesen vakon és mozdulatlanságra kárhoztatva sem mondott le pártja, népe és hazája szolgálatáról. Végiggondolta az életét és nemzedékének életét, küzdelmeit, s bár azelőtt inkább csak olvasója, mint művelője volt az irodalomnak, elhatározta, hogy élményeit, a forradalmi harcok, az építés, a Komszomolban végzett munka során szerzett benyomásait, tapasztalatait regény formájában örökíti meg. Kezdetben, miután különleges sorvezetőt készített, maga próbáfkozott meg az írással, ez azonban nagyon lassan ment és igen MADÁR JÁNOS két verse: fáradságos volt. Mondanivalóját ezért barátainak és hozzátartozóinak diktálta le. Így született meg a fiatal szovjet irodalom egyik legfigyelemreméltóbb alkotása. Az acélt megedzik című regény, melyet 1930 őszén kezdett el írni Moszkvában, és első részét 1932-ben közölte a Molodaja Gvargyija (Ifjú gárda) című folyóirat 4. száma. A regény hamarosan könyvalakban is napvilágot látott. Osztrovszkij könyvében számos önéletrajzi mozzanatot is feldolgozott, és Gorkij nyomdokaiban járva a szocialista realizmus •művészi eszközeivel olyan remekművet alkotott, amely az írót egyszeriben ismertté és híressé tette nem csupán a •Szovjetunióban, hanem az ország határain túl is. A tragikus sorsú író ekkor ezt irta barátainak: „Az élet kopuja kitárult előttem teljesen. Az a sürgető vágyam, hoqy aktív részesévé váljak a horcnak, valóra vált.. . így már van értelme az életemnek." Osztrovszkij Gorkij tanításaira és példájára támaszkodva Az acélt megedzik című regényével bebizonyította, hogy a szocialista realizmus művészeti irányzata az irodalombon nem jelenti a valóság valamiféle misztifikálását, romatikus momentumokkal történő diszkreditálását, s hogy a pártosság követelménye és a művészi színvonalú realisztikus emberábrózolós igen jól megférnek eqymás mellett, amennyiben az író olyan tehetséges, mint amilyennek Osztrovszkij bizonyult. Ezt igazolja az a tény is, hogy Osztrovszkij regénye ma is a legnépszerűbb irodalmi művek egyike a Szovjetunióban, s Povel Korcsagin megrázó története egyike a Szovjetunióban, s Pavel Korcsagin megrázó története egyik kedvenc olvasmánya idősebbeknek és fiatalabbaknak egyaránt. Mi a titka e regény nagy népszerűségének? Bizonyára az, hogy Pavel Korcsagin alakjában Osztrovszkij az úi típusú, egyszerűségében is nagyszerű szocialista embert formálta meg, aki KÖVEKBEN LÜKTET Én vagyok ez a fa. Kövekben lüktet az arcom. Ne szidjátok a fűszálakat ha elalszom! semmilyen körülmények között sem adja fel a harcot, életét a közösség érdekében végzett áldozatos és hasznos munka nélkül el sem tudja képzelni, és még az élet legtragikusabbb pillanataiban is bebizonyítja, hogy az erős akarat, az önfeláldozás és a küzdenitudós mindig diadalt arat. Pavel Korcsagin az ifjúság tiszteletet érdemlő és követésre méltó példaképévé lett, példamutatása nyomán születtek a munka hősei a Szovjetunió nagy építkezésein, üzemeiben és kolhozaiban, s Pavel Korcsagin volt a példaképe a Szovjet Hadsereg ifjú katonáinak is, akik Korcsagin-brigádokat szervezve védelmezték hazájukat és a szocialista vívmányokat a Nagy Honvédő Háború idején. Osztrovszkijt, aki ily különös és tragikus körülmények között írta meg számos önéletrajzi momentumot is tartalmazó regényét, fellelkesítette a siker. Hiszen nemcsak az olvasók tábora, de a hivatalos irodalmi kritika is nagy lelkesedéssel és elismeréssel fogadta a regényt. A szovjethatalom a Leninrenddel és más magas kitüntetésekkel jutalmazta hű fiát és Szocsiban nyaralót ajándékozott a párt derék katonájának. A siker és az elismerés további alkotó munkára ösztönözte Osztrovszkijt. Tervbe vette, hogy megírja Pavel Korcsagin és nemzedéke további sorsának, küzdelmeinek krónikáját, azt, hogy miként állja meg a helyét ez a forradalmi harcokban edzett nemzedék a munka legkülönbözőbb frontjain, a szocialista haza építésének minden területén. Hozzálátott második regényének, a Viharok szülötteinek megírásához, ezt azonban már nem fejezhette be. mivel súlyosbodó betegsége következtében fiatalon, 32 esztendős korában, 1936-ban elhunyt. Osztrovszkij írói munkásságát nagyra értékeli napjainkban is a szovjet irodalomtörténet. Az acélt megedzik nagy népszerűségére jellemző, hogy a regény a mai napig csak a Szovjetunióban több mint kétszáz kiadást ért meg, a Szovjetunió összes népeinek nyelvére lefordították és a világ számos országában kiadták. A Szovjetunióban nagy sikert aratott a regény több film- és tévéfilm változata. A kritika és az irodalomtörténet pozitív értékelése és az olvasók érdeklődése elsősorban annak köszönhető, hogy Osztrovszkij egyike volt Makszim Gorkij művészi hagyatéka továbbfejlesztőinek. egyike azoknak a szovjet íróknak, akik bebizonyították, hogy a szocialista realizmus a realisztikus irásművészet legmagasabb foka, amely a szép szó, o művészi színvonalú irodalom fegyverével képes segíteni a szocialista társadalom promlémáinak megoldásában, az új típusú szocialista ember kialakításában, a szocialista és a kommunista építés gigászi feladatainak megvalósításában. Ezért vált Osztrovszkij életműve a későbbi szovjet írónemzedékek megbízható és hatékony útmutatójává, és ezért tanulnak Osztrovszkijtól azok a szovjet írók, akik művészetükkel a még gazdagabb jövőt sejtető jelent kívánják szolgálni. $óqi Tóth Tibor RÖGÖKKEL ÉBREDŐ Csillagok, szentjánosbogarak az égen, vigyázzatok a fűszálak álmaira! El ne feledjék a rögökkel ébredő hajnalokat. A már életében klasszikusnak számító, kitűnő szovjet prózaíró, Konsztantyin Pausztovszkij leghíresebb kisregényeiből és legszebb elbeszéléseiből ad átfogó válogatást az Esős hajnal című könyv. Pausztovszkijt jellegzetes kisműves mesterként szokás emlegetni, s valóban rövid lélegzetű novelláiban találta meg igazi hangját, de kisregényei — a Kara-Bugaz, a Vadászebek csillagképe és A Mescsora-vidék — is az eredeti írói felfedezés erejével hatottak, s méltán kerültek a szovjetorosz irodalom gyöngyszemei közé. A most megjelent válogatás mindegyik darabját az író mély humanizmusa, igaz emberszeretete hatja át, megkapó szépséggel varázsolva elénk a tájak, az évszakok, a természet ezernyi változását. Szovjet írók új elbeszéléseit tartalmazza az Ég és föld között című kötet. A válogatósban a már ismert és kedvelt szerzők mellett olyan első műves írók is szerepelnek újszerű, egyéni hangvételű és friss tematikájú írásokkal, mint a fiatal J. Popov, akit a szovjet kritika új Suksinként üdvözölt, vagy mint a Taganka Színház neves művészének, V. Szmehovnok szatirikuson humoros írása: egy mindenütt helytállni igyekvő drámai színész zaklatott életének érzékletes leírása. John Steinbeck Édentől keletre című hatalmas családregényének színtere főként Kalifornia, pontosabban a kaliforniai Salinas városa. De a sokfelé ágazó és sokfelől egybefutó cselekményekből szinte határtalan körkép rajzolódik elénk: a századeleji Amerika bonyolult társadalmi ellentmondásokkal zsúfolt, látványos freskója. Két család története bontakozik ki a regény lapjain: a Trask fiúk sorsa szorosan egybefonódik az író, John Steinbeck családjának sorsával. A váltakozó nemzedékek sora, de elsősorban az író nagyapja, az Írországból bevándorolt Sámuel Hamilton életútja híven tükrözi az amerikai demokrácio illúziójának leépülési folyamatát. Át- meg átszövik a regényt a szerelem szálai: a bajt hozó, sötét erő testesül meg a velejéig romlott Kate alakjában, s a történet végén egy erős, igaz érzés ragyog fel, két fiatal élet megváltó, boldog ígérete. Móra Ferenc máig is rendkívül népszerű történelmi regénye, az Aranykoporsó a két világháború között keletkezett. Cselekménye Diocletianus római császár uralkodásának idején játszódik, amikor a római birodalomban tűzként terjedt a kereszténység. Ez a kor elevenedik meg a regényben. 11
