A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-09-29 / 39. szám
hallottuk OLVASTUK LÁTTUK fOLYÔIRAT A MŰHELY II. száma Évente egyre többen fordulnak meg Szlovákiából iš a Csallóközzel szomszédos Györ-Sopron megyében. S úgy vélem, egyre több azoknak a száma, kikel a hagyományos ..bevásárláson" túl a megye kulturális-szellemi életének megismerése is vonz. (A fö szerepet ebben a nem is olyan régen átadott Thália papnő győri szentélye, a Kisfaludy Színház játszó.) Akik ilyen céllal érkeznek, valószínű, hogy érdeklődéssel veszik kézbe és élegedetten teszik le majd a megye társadalomtu dományi és közművelődési folyóiratának — a MÜHELY-nek — megjelent számait. (A tavaly megjelent első szcrmról a Hét olvasói is tudomást szerezhettek a Hallottuk, olvastuk, láttuk rovatból.) A közelmúltban a folyóirat második évfolyamának második száma került az olvasókhoz, érdekes, értékes tartalommal. Egyetemesség, harmónia, sugárzás cím alatt Z. Szabó László Borsos Miklóssal való beszélgetését olvashat juk a művész életében meghatározó szerepet játszó győri évekről és a művészetről- általában. (Úgy tűnik, a művészetnek jelenleg nincs útja. A kép konjunkturális eszköz lett, jó pénzbefektetésnek bizonyul. Vagy: A művésznek mindig el kell döntenie, hogy mit csinál. Ha modern — vagyis divatos akar lenni akkor kb. ötévenként kell változtasson, sokszor homlokegyenest ellentétes felfogású műveket kell alkotnia, hogy a műkereskedelem elfogadja, hogy neve forgalomban forogjon. A másik művésztípus csupán jót akar alkotni.) A figyelemreméltó életművet létrehozó Cziráki Lajos festészetéről Kloss Andor számol be érdekes, rövidebb tanulmányiban. A kolozsvári' színház főrendezőjével, Harag Györggyel, aki a közelmúltban Osztrovszkij Vihar című művét rendezte a győri Kisfaludy Színházban, Cserhalmi Imre készített interjút. Ezenkívül szociológiai felmérést, elbeszéléseket, verseket, ismertetéseket, recenziókat, kritikát olvashatunk a MŰHELY második számában. S e figyelemfelhívó ismertetésből nem maradhat ki Kloss Andor beszélgetése Dénes Zsófiával (Megidézett múlt) és Dénes Zsófia: Hogy Délre jussunk. Egy Ady-vers valóságháttere című írása sem. A nyugat-szlovákiai kerületnek legjobb tudomásom szerint baráti kapcsolata van Győr-Sopron megyével. Azt hiszem sokak örömére szolgálna, ha a MŰHELY egyes számai nálunk is kaphatók lennének. (görföl) SZÍNHÁZ Körhinta Az elmúlt két-három esztendőben új névvel gazdagodott a kortárs szlovák drámairodalom: először a zvolení, majd a trnavai, a legutóbbi évad végén pedig a bratislavai Kis Színpadon mutatkozott be Mikuláš Kocán. Legújabb darabja, műfaját tekintve, lélektani dráma; a címe pedig Körhinta. Témaválasztás dolgában feltétlenül dicséret illeti a szerzőt, hiszen a ringlispilek, céllövöldék, óriáskerekek, szellemvasutak, tükrös útvesztők és más — egykor vásári - attrakciók mindmáig hangos-vidám kulisszái a különböző népünnepélyeknek, búcsúknak és egyéb szabadtéri rendezvényeknek. Tulajdonképpen kihalófélben van a népi szórakozásnak ez a formája, de a gyökerei olyan mélyek, hogy a verklik, körhinták, hullámvasútok harsány világa mindmáig vonzzák a kicsinyeket és nagyokat. . . És ahogy Mikuláš Kocán példája mutatja: egy-egy drámaírót is. Egy régi ringlispiles család hétköznapi élete tárul elénk színpadon M. Kocán szándéka, hogy bemutassa ennek a városról városra, búcsúról búcsúra vándorló közösségnek gondolkozásmódját, életstílusát; azt próbálja feszegetni, hogy mi az, ami nem engedi szabadulni a körhinták világából a ringlispileseket. . . A kalandvágy? Az ősi, mesterségbeli ösztön? A látszólag szabad, óm a valóságban inkább csak szabadosabb életmód? A szerző ezekre és még sok más kérdésre keres választ, amelyekre épp az előadásnak kellene lélektani és társadalmi összefüggésekben választ adnia. Sajnos, elsősorban M. Kocán hibája, hogy a fölvetett problémák zöme megválaszolatlanul marad. Képletesen szólva: az öreg ringlispilest és családját fölülteti az élet körhintájára, alaposan megpörgeti őket - de aztán mitsem változtatva életstílusukon és nézeteiken, újra ugyanazon a (holt) ponton teszi le őket. Csak éppen még fakóbban, még fáradtabban. Pavol Haspra rendezte az előadást, aki elsősorban színházi és színpadi eszközökkel próbálta kárpótolni a darab irói gyöngéit. Látványosság és hangulatteremtés dolgában sikerült is megvalósítania ezt a szándékát, természetesen, az egyszerű konfliktust és a felszínes jellemábrázolást ő sem tudta súlyosabbá, társadalmilag hangsúlyozottabbá tenni. A célratörő rendezés mellett a színészi játék is jó benyomást kelt a nézőben. Különösen Soňa Valentovó, Boiidara Turzonovová, Ivan Rajniak és Juraj Kukura próbálják nemcsak eljátszani, de egyben jellemezni is figuráikat. Miklósi Péter ZENE Kamaramuzsikacsemege Az idei bratislavai nyári kulturális rendezvények kissé szürkére sikerült, egyhangú sorából élénk színeivel és tartalmi töltésével messze kiemelkedett a prágai Panocha-vonósnégyes szereplése, amelyre az Egyetemi Könyvtár atmoszférateremtő udvarán került sor. A Panocha-vonósnégyes fellépése mindig márkát jelent, s a vérszegény propagácia ellenére most is szépszámú közönséget vonzott. A vonósnégyes tagjai - Jifi Panocha, Pavel Zejfart, Miroslav Sehnoutka es Jaroslav Külhon — még konzervatorista korukban határozták el, hogy közösen fogják művelni a kamaramuzsikálásnak ezt a legszebb, de egyben legigényesebb műfaját. Azóta tizenegy év telt el, melynek lepergése alatt nemegyszer volt módunk hallani őket és így fejlődésüket figyelemmel kísérni. Most kétéves szünet után szerepeltek ismét a Duna-parti városban, bebizonyítva, hogy valóra váltották a hozzájuk fűzött reményeket és méltó képviselői a messzeföldön ismert és elismert cseh vonósnégyes-játéknak. Ami az együttesnél ma a legvonzóbb, az a négy minőségileg egyenrangú játékos muzikalitásából és biztos manuális készségéből fakadó kiegyensúlyozottság, s ennek egyenes következményeként az előadott művek világosan tagolt plasztikus megszólaltatása. Műsorukat Mozart-, Beethoven- és Smetana-művekből állították össze, stílusosan. Bevezetőül Mozart Haydnnak ajánlott hat vonósnégyese közül a negyedik hangzott el, az, amelyet a Köcneljegyzék a 458-as szám alatt tart nyilván és jellegzetes galoppozó főtémája alapján a „vadász-kvartett" melléknevet kapta. A mű könnyed és elegáns előadásban szólalt meg, bizonyítva, hogy tolmácsolóik tisztában vannak az áttetsző mozarti stílus alapszabályaival. Ezután Beethoven Opus 18 szám alatt nyilvántartott vonósnégyes-ciklusából a c-mollban írott negyedik darab következett. Ennek utolsó tételében a dobbantós táncokra emlékeztető pregnáns ritmus megszólaltatása marad emlékezetes. Utolsóként Smetanának két vonósnégyese közül az e-mollban írott első hangzott el. A muzsikusok ebben a műben éreztették egyértelműen, hogy a cseh dallamvilág kitűnő megszólaltatása mellett mélyebb érzelmi és gondolati tartalom tolmácsolására is képesek. Varga József KÖNYV Grahame Clark: A világ őstörténete „Grahame Clark régészeti szakíróként is azok közé tartozik, akiknek irodalmi munkássága a legfontosabb hozzájárulás volt ahhoz a fordulathoz, amelynek jegyében az őstörténet a bizonytalan és ellenőrizhetetlen feltevések kusza szövevényéből az ellenőrzött tények és megbízható munkahipotézisek tudományává vált" — olvashatjuk dr. Hoffmann Tamás utószavában, melyet a kiváló angol régész Grahame Clark „A világ őstörténete" című kötetéhez írt. A régészet műfajában ritka kivételként minősíthető könyvet ajánlhatunk az olvasó figyelmébe. Szerzője a mifelénk is jól ismert Gordon Childe professzor (A civilizáció bölcsője című könyv szerzője) tanítványa s kötetét a budapesti Gondolat könyvkiadó jelentette meg. Különösen magyar nyelven szinte egyedülálló kísérlet Clark professzor könyve: a teljes „őstörténet" bemutatása. Hozzászoktunk, hogy e témakörben csalás részeredmények leírásával számolhatunk vagy pedig felelőtlen mesékkel, fantáziaszülte archeológiái regényekkel. Nos, Grahame Clark úgy írja le a teljes, a „komplex" őstörténet minden összefüggését, hogy egy hajszálnyit sem enged a szigorú tudományosságból (ami persze korántsem jelenti azt, hogy egy pillanatig is unalmassá, netán érthetetlenné válna). Számunkra különösen érdekes, amit szűkebb hazánk, a Dunatáj őstörténetéről olvashatunk Clark elfogulatlan „őstörténetében". A 170. oldalon például ezt írja: „A Közép-Duna övezetéből -amely felölelte Magyarország központi vidékének nagy részét, Alsó-Ausztriát, és Csehországot - az úttörő földművesek a nagy folyó mentén .nyomultak előre. . . A radiokarbon dotálás szerint Dél-Németországot és a hollandiai Limburgot az i. e. ötödik évezred vége felé elérték". Vagyis: a Dunatájon már ekkor is éltek emberek. Az afrikai Tom Albert 230 kilogrammot nyom. Ennek ellenére nagyon mozgékony, a 100 yardot 23 másodperc alatt futja. Kutya egy világ, amikor már kutyaházra sem telik egy ebnek! Ez itt mindenesetre feltalálta magát. Éljen a; ifjú pór!" - Liz Mitchell, a „Boney M" együttes tagja és Thomas Pemberton amerikai színész. 0 Egy angol tudós tesztje szerint a sárga és narancssárga színek étvágygerjesztők, a zöld és a kék viszont étvágytalanságot vált ki az emberekben. Ezért nem véletlen, hogy az angol éttermek többségét sárgára vagy narancssárgára festették. Fogyókúra esetén tehát a zöldre vagy kékre festett falú helyiségeket ajánlják. 8
