A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-09-29 / 39. szám
1. A kiállítás egyik részlete - a háttérben Steiner Gábor mellszobra 2. Sztrájkok, tüntetések, csendőrök, régi május elsejék 3. Az JEgye.értés munkásdalárda jubileum’ zászlaja és a kulturális műsorokat hirdető plakátok 4. Korabeli választási plakátok, felhívások 5. A hajóácsok szerszámai 1924-es keltezésű piros pártigazolvány, hatnyelvű felirattal : csehül, szlovákul, magyarul, németül, ukránul és lengyelül — minden itt élő nemzet és nemzetiség nyelvén, Aztán a választási harcok elevenednek meg a tablókon, jelölőlisták, - magyarul, szlovákul, hivatalos kimutatások másolata arról, hogy egye^ községekben milyen nagymérvű a kommunista mozgalom ereje. Május elsejei felvonulók, feldíszített kerékpárok, két zászló között Steiner Gábor markáns arcát figyeljük az egyik emelvényen és nem messze tőle Nagy János szobrászművész Steiner Gábor portréját idézi vissza vörös márványban, mesterien. Egy asztalkán, üveg alatt, Csevár Ferenc komáromi kommunista városbíró-helyettes személyi tárgyai, igazolványai. A hajógyári munkások korabeli nehéz munkáját idézi fel egy régi kép, a háttérben egy kinagyított újságrészlet: Készüljetek a vörös napra! Továbbmenve egy érdekes feliratú, kisméretű plakát ötlik a szemembe: Nemzetközi nőmunkanap (I). A nemzetközi nőnap elődje - amint megtudom - ezt is tavasszal ünnepelték, de nem volt állandó napja, mint most március nyolcadika. Egy külön rész foglalkozik a munkás tömegszervezetek kulturális és sportéletével, a munkásotthonok tevékenységével; énekkarokat, színjátszó csoportokat, haladó ifjúsági egyesületeket, vörös cserkészeket mutatnak be a korabeli képek és plakátok. Itt látható a komáromi Egyetértés munkásdalárda vörös zászlaja, melyet a tízéves évforduló alkalmából avattak fel 1931- ben. A kommunista sajtó is jelentős helyet kapott a kiállításon. Aztán a kosúti események jól ismert képei, Major István szikár alakja a szónoki emelvényen. A tornáéi manifesztáció felejthetetlen dokumentumai. Lőrincz Gyula, Poszpis József, Major István a tribünön. A Mogyar Nap című újság kinagyított sorai, Fábry Zoltán Korparancsának eredeti példánya, mind mind a fasizmus elleni harc ragyogó dokumentumai. íme néhány kiragadott részlet, mozaik, képtöredék az egészből, mely csak akkor lesz igazán teljes, ha az ember egy-egy tárgynál hosszabb ideig elidőz és emlékezetébe vési a történelem maradandó értékeit. A kiállítás megtekintése után Mácza Mihállyal váltunk újra néhány szót. Elmondta, hogy ezt az állandó munkásmozgalmi kiállítást ez év augusztus 25-én nyitották meg ünnepélyesen a Szlovák Nemzeti Felkelés 35. évfordulójának tiszteletére itt Komáromban. Annak ellenére, hogy külön helyiséget kapott, szerves részét képezi a Dunamenti Múzeumnak. Tízéves gyűjtő és szervező munka eredménye az itt látható anyag. 197ó-ban már kész volt a kiállítás forgatókönyve, csak megfelelő épületre vártak. Ha a további helyiségek felszabadulnak, 1981-ben, Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulásának 60. évfordulója tiszteletére szeretnék megnyitni a kiállítás másik részét is, melyben az illegalitásba vonult párt munkáját, a felszabadulást és az őzt követő eseményeket mutatnák be a látogatóknak. Reméljük, hogy a mostani kiállítás is eléri célját és egyre több látogatót vonz majd. PRANDL SÁNDOR felvételei HÉTVÉGI LEVÉL A napokban azon gondolkodtam, vajon vannak-e nálunk az egyén vagy a társadalom életében olyan hétköznapi problémák, melyeket egyszerűen meg lehet oldani. Szerintem vannak. Mégis ha bárhol is felmerül valamilyen probléma. az egyén vagy a dolgozói kollektíva életében és ha ezeket megvitatjuk, akkor azt látjuk, hogy ez vagy az a probléma nem is olyan egyszerű, hanem ugyancsak bonyolult, összetett, és megtárgyalásával még csak tovább bonyolódik. És a végén már nem arról beszélünk, tárgyalunk, hogy az adott problémát hogyan lehetne minél egyszerűbben és rugalmasabban megoldani, de arról, hogy a probléma mennyire bonyolult, és a vita végtelenségig nyúlik. a megoldás pedig elodázódik. Egyre kevesebbet halljuk manapság, hogy „de hiszen ez egészen egyszerű probléma“. Valahogy korjelenség lett a bonyolult gondolkodási mód mindenütt és mindenkor, akkor is. ha ennek nincs alapja. Valahol a volt munkások és parasztok gyermekeiből kipárolgott a józan munkás-paraszt észjárás és logika. No meg azt is gyanítom, hogy sok magasabb végzettségű ember úgy véli, műveltsége nem engedi meg, hogy egyszerűen gondolkodjon, de szinte kötelességének érzi a bonyolult gondolkodásmódot. Ma már életünket nem tudjuk elképzelni anélkül, hogy a legegyszerűbb problémák megoldására is ne dolgozzunk ki bonyolult politikai és szervezési intézkedéseket, ami sokszor csak a teleírt papír, és a fölösleges gyűlések mennyiségét szaporítja. Az eredmény viszont minimális. De úgy látszik, ez a módszer sokakat megnyugtat. Mondván, mindent megtettünk, mindent kidolgoztunk, még akkor is, ha a probléma mégsem oldódik meg. a mi lelkiismeretünk tiszta. Persze az már senkit sem izgat, hogy a sok papírmunka a tömegekkel való intenzív kapcsolatok rovására megy. Pedig a problémák megoldását a tömegek között kell keresni. Az az érzésem. hogy sokszor azt a bizonyos értekezletet, gyűlést ilyen meggondolásból, a saját lelkiismeret nyugtatása céljából rendezik meg olyan kérdésekről, amelyeket mindenki ismer, de elmondják még egyszer, háromszor, négyszer, és valakik meg vannak győződve róla, hogy immár minden rendben lesz. és ha mégsem, akkor a mi lelkiismeretünk tiszta, mert megtettünk mindent, mindenkivel ismertettük a problémát, mindenkinek megfelelő utasítást adtunk. Így történik meg azután, hogy a feladatok és tervek nem teljesítése esetében a legtöbbször nem a szubjektív, de a rajtunk kívül ható objektív okokat keressük, kendőzve ezzel a fogyatékosságokért viselt felelősségünket. Bizony nem ártana a sok papír, a sok fölösleges végnélküli gyűlés helyett erősebbé tenni a kapcsolatot a tömegekkel, a termelésben közvetlenül részt vevő dolgozókkal. Többet tartózkodni közöttük, és ott. ahol a tervek teljesítéséről végeredményben döntenek. Egyszerű és hatásos dolog lenne, ha a művezetők, igazgatóhelyettesek több gyakorlati tanáccsal és konkrét szervezési intézkedéssel iiányítanának és kevesebbet bíznának a papírra. Főként pedig, ha. nem bonyolítanánk fölöslegesen a problémákat, nem csinálnánk mindig mindenből bonyolult kérdést. Mert nem az a mérvadó, hogy valaki milyen szépen és jól tud beszélni, de az, hogy milyen határozottan és főként milyen rugalmasan tudja megoldani a feladatokat és a problémákat. 3
