A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1979-09-22 / 38. szám

motositás (Belga-Kongó) hihetetlen méretekben felfokozta a tőkefelhalmozást. A századforduló táján ebből a tőkéből már nemcsak a hazai bővített újratermelést tudták finanszírozni, hanem Belgium a kapitalista pénzvilágon belül az ország nagyságát, népességét messze meghaladó szerepre tett szert. A különböző belga bankok a cári Oroszország bányáitól a Pekingi vasútig, a párizsi metrótól a gyarmatok ásványkincseinek kitermeléséig (pl. Union Miniére du Haut-Katanga) mindenütt ott voltak, néha szinte egyeduralommal. A második világháború után a belga tőkének és monopóliumoknak kapitalista világon belüli súlya és szerepe csökkent ugyan, de közvetlen és közvetett szerepének fontosságát jelzi, hogy a nemzeti jövedelemnek még ma is mintegy 10 %-a származik tőkeexportból. A „függetlenné vált" Zaire (korábban Belga-Kongó) ásványkincseinek kiaknázásából származó réz, wolfram, kobalt, mangán, urán stb. a Közös Piac, a NATO szempontjából is alap vetően fontos, mondhatnánk stratégiai jelentőségű.

Belgium 30,5 ezer km2-nyi területén több mint 9,5 millió ember él. Az átlagos népsűrűség itt 310 fő/km2 (Szlová kiában 93 fő/km2). Az 1930-as évekig Belgium a világ legsűrűbben lakott országa volt. Ebben az évtizedben a szomszédos Hollandia mind a népesség abszolút számát, mind az átlagos népsűrűségét (380 fő/km2) tekintve megelőzte ugyan Belgiumot, de a fiama ndok és vallonok kétnyelvű országának népsűrűsége még ma is második a világon.

Az „Európa műhelyé"-nek számító (az iparban foglalkoztatottak aránya kb. 50 %) és színvonalas, sokoldalú mezőgazdasággal rendelkező Belgium a tőkés világ legrégibb gazdasági társulásának, a Benelux uniónak (BEIgium,

Hollandia — NEderland és LUXemburg) tagja. Az unió gyökerei 1922-ig nyúlnak vissza, amikor Belgium és Luxemburg 50 évre szóló gazdasági szövetséget kötött. Ehhez a vám-, majd egyre szorosabb gazdasági unióhoz Hollandia gyakorlatilag 1948-ben csatlakozott. A Benelux unió kiszélesítette az abban résztvevő országok belső piacát, ami ösztönzően hatott a fejlett iparral rendelkező mindhárom ország specializálódására, a más országokkal folytatott koordinált külkereskedelmük fejlesztésére. A Benelux-kísérletnek fontos szerepe volt a Nyugat-Eurápában megindult gazdasági és politikai integrációban, ■ amely végülis az Európai Gazdasági Közösség - röviden Közös Piac - megalakításához (1957) és ez évben az Európa parlament megválasztásához vezetett. Az említett integrációban tömörülő kilenc ország legfontosabb célkitűzése, hogy körültekintő vámpolitikával korlátozzák a külső versenyt, bővítsék saját monopóliumaik belső és külső piacát, politikailag távol tartsák a közösségtől az „idegen" országokat. Annyi mindenesetre elmondható, hogy ez az integráció segítette az együttműködő országok gazdaságában mutatkozó színvonalbeli különbségek kiegyenlítését, a munkaerőpiac „homogenizálásával" csökkentette a fejletlenebbek (pl. Dél-Olaszország) munkaerő-problémáit (vendégmunkások), a legfejlettebbek (NSZK) több pénzügyi válsághelyzetben kölcsöneikkel „kisegítették" a bajbajutottakat. Ugyanakkor nem sikerült teljesen lebontani a mezőgazdasági védővámokat, felépíteni a teljes gazdasági uniót, amely nemcsak a termékek, hanem a tőke és a munkaerő kötetlen mozgását is lehetővé tenné.

Az Európa országútjának, kapujának és műhelyének számító Belgium tőkés monopóliumai bizonyára többet nyertek, mint veszítettek az említett integrációkkal.

A múlt században, századunk elején a vas- és szénbányászatra épülő nehéziparral rendelkező, vallon lakosságú országrész gyorsabban fejlődött, s ezzel a vallonok kulcspozíciókat szereztek az ország politikai, gazdasági és kulturális életében. Az utóbbi harminc évben fordult a kocka. Vallónia széntermelése a hetvenes években erősen visszaesett, nehézipara sok vonatkozásban elavult. Az ország középső ‘és északi része viszont — főleg kedvezőbb közlekedésföldrajzi fekvése, Flandria és Brabant kiváló termőképességű földjei miatt — dinamikusabban fejlődött, korszerű elektronikai, vegyipari, gépipari stb. ágazatok jöttek itt létre. Ezek az iparágak a több kereset, egészségesebb munkakörülmények mellett a női munkaerő foglalkoztatását is lehetővé tették, így innen az elvándorlás csekély volt; 30 év alatt 650 ezer fővel gyarapodott a flamand nyelvű népesség. Ezzel szemben a hegyes-dombos vallonföld (Ardennek) sokkal szegényebb, a gyönge termőképességű, köves talajok jobbára csak erdőgazdálkodásra és állattenyésztésre alkalmasak. Vallónia elszegényedett, parasztjai viszont a Sambre-Meuse menti szénbányákban, nehézipari üzemekben nem kaphattak munkát és emiatt elvándoroltak, vagy kilátástalan helyzetükben az egykét, illetve egysemet választották. A súlyosnak látszó nyelvi ellentétek mögött tehát nagyonis mai gazdasági-társadalmi okok húzódnak meg: a két terület színvonalbeli különbségeinek elmélyülése és nem utolsósorban az éles harc az északi és a déli országrész vezető tőkéscsoportjai között a hegemóniáért. így aztán a nyelvi-nemzeti villongások enyhítésében vajmi kevés eredménnyel kecsegtet a hivatalos nyelvhatár meghúzása (1962), illetve Brüsszelben, az ország és egyben a Közös Piac, a NATO fővárosában a kétnyelvűség hivatalos bevezetése.

Dr. RÉTVARI LÁSZLÓ

1. GENT - Lys parti középkori kereskedő házak

2. BRÜSSZEL - a Királyház esti kivilágításban

3. BRUGGE - csatorna menti városkép

ÁRNYÉKBAN

Részlet egy kiskorú vádlott tanúvallomásából: „Amióta az eszemet tudom, az apám mindig ivott. Otthon barátságtalan volt a hangulat, ezért ha csak tehettem, az utcára, a fiúk közé mentem játszani. A külvárosban laktunk, ahol napirenden szerepeltek az apróbb csínytevések, a csapatokba verődött társaságok közötti csetepaték. A mi galerink vezére egy magas, erős legény volt, aki nem tűrt ellentmondást. így keveredtem életem első betörésébe: egy trafikot fosztottunk ki. Egy élelmiszerüzlet kirablása következett, utána autólopás, kocsikázás, utcai fosztogatás ..."

Egy további példa: „Tulajdonképpen gyerekfejjel kerültem először bíróság elé. Röviddel azután, hogy befejeztem a kilencedik osztályt. Akkor nevelőintézetbe jutottam, ahonnan az első kínálkozó alkalommal megszöktem. Újra a régi galerihez csapódtam, úgyhogy rövidesen megint rendőrkézre kerültem. Beismerő vallomást tettem. Ez enyhítő körülménynek számított, de így is kilenc hónapot kaptam, feltétel nélkül. Jogtalan gépkocsihasználat, munkakerülés, élősködés — ez volt a vádiratban. Most már harmadszor állok bíróság előtt."

Bíróságaink folyosóin naponta látni fehér karszalagos, megbilincselt vádlottakat. Elgondolkoztató látvány az ilyesmi, de különösen akkor az, ha tulajdonképpen még gyerekemberek: tizenéves fiúk vagy lányok ülnek így a vádlottak padján vagy a tárgyalótermek előtti székeken. Sajnos, a mindennapi bírósáqi gyakorlat azt bizonyítja, hogy a kiskorú bűnözők eléggé gyakran fordulnak meq a törvényszéki tárqvalótermekben. (Bizonyításképpen egy adat: az SZSZK Főügyészségének felmérése szerint a jogerősen elítélt személyek mintegy hét százaléka még nem töltötte be a nagykorúsáq határát, azaz tizennyolcadik életévét!)

Hazánkban a szocialista törvényesség betartása a fiatalkorúakra és a felnőttekre egyaránt vonatkozik. Az igazságszolgáltatás, a bírói döntéshozatal ezért nagyon felelősségteljes és nehéz feladat, hiszen az ítélet tekintélye éppen annak igazsógossáqában rejlik. A bíráskodáshoz ezért sok-sok tapasztalat és emberi bölcsesség kell, de fiatalkorúak bűncselekményeiben ítélkezni a szokványos pervezetésnél is felelősségteljesebb s nehezebb feladat. Kerületi és járásbíróságainkon ezért az ifjúsági bűnügyek tárgyalására „szakosított" büntetőtanócsok működnek, melyeknek sajátosságairól és mindennapi munkájáról a Nyuqat-szlovókiai Kerületi Bíróság egyik leggyakorlottabb, s legnagyobb tapasztalattal rendelkező tanácselnökével beszélgetek.

— Ha kiskorú tettes vagy fiatalkorú bűnöző kerül a vádlottak padjára, akkor különösen fontos, hogy a bíró ne pusztán a megtörtént esetet, az elkövetett törvénysértést, mint bűntényt nézze; hanem megpróbálja feltárni annak indítékait is. Azt, hogy mi okból, milyen körülmények között jutott lejtőre egy fiatal élet? — mondja a szakember, majd aeríratokkal teli íróasztalára pillantva folytatja: - Csaknem két évtizednyi tapasztalataim alapján e kérdések zömére a család és a közvetlen környezet vizsgálata adja meq a választ. Az oknyomozás különösen fontos mozzanata a pervezetésnek, mert szocialista társadalmunkban ma már senki sem kényszerül arra, hogy a mindennapi megélhetés biztosítása érdekében lopjon, csaljon, fosztogasson vagy más főbenjáró bűntettet kövessen el.

— Vajon milyen érzés fiatalkorúak bűnügyeit tárgyalni?

— Amikor megnyitom a tárgyalást, akkor azonnal megpróbálom magam azonosítani az esettel. Azt kutatom, mi

sodorta az előttem álló, szeppent tekintetű, meghunyászkodott fiatalt a meggondolatlanságba? ... A felnőtteknél sem könnyű, de a kiskorúaknál még nehezebb feltárni a buktatókhoz vezető körülményeket.- Miként viselkednek a vádlottak padjára kerülő tizenévesek?- Akik először kerülnek bíróság elé, azok általában szorongva tesznek vallomást. Látszik rajtuk, hogy ha későn is, de tudatosítják magukban elkövetett tetteik komolyságát. Ilyen esetben a bíró könnyebben kap tiszta képet az ügyről és ítélkeznie is könnyebb. . . Sokkal nehezebb dolga van az embernek a visszaeső bűnözőkkel. Sajnos, több esetben előfordul, hogy három év alatt, tizenöttől tizennyolc éves életkorig, kétszer-háromszor is elém kerül ugyanaz a tettes. Az ilyen fiatalok esetében a legnagyobb szigorral kell eljárnunk, különben a legcsekélyebb remény sem lenne a javulásukra. Pervezetés tekintetében is nehéz dolgunk van az ilyen „gyakorlott" vádlottakkal. Vonakodás, kertelés nélkül elismerik bűnösségüket, illemtudó a viselkedésük is; magatartásuk ellenben nem őszinte megbánásból ered, hanem csak az ítélkezők jóindulatára akarnak hatni. Ilyen vádlottak ügyében bizony résen kell lennie az embernek, hogy érdem szerint, azaz az elkövetett bűn mértékével arányosan ítélkezzen.- ítélethozatalkor, fiatalkorúak esetében, vajon mit érez a büntetőtanács elnöke?- Azt, hogy a lejtőre került gyerekek mellé az esetek többségében tulajdonképpen a szülőket is oda kellene ültetni a vádlottak padjára! Elvégre elsősorban a szülő felelős a gyermekéért, és több mint pusztán nemtörődöm magatartás az, ha valaki nem talál magának időt arra, hogy rendszeresen foglalkozzon gyermekével. Sok kárt tesznek a gyermekek lelkületében az alkoholista szülők. A vádlottak padjára kerülő tizenévesek jelentős hányada ilyen környezetben nevelkedik. A másik véglet: elkényeztetéssel járó nevelésmód is káros, mert a túlzott jólét és az unalom is meggondolatlan tettekbe kergeti a serdülőkorú ifjúságot.- Befejezésül elmondana egy olyan esetet sokéves bírói gyakorlatából, amely különösen mély hatást tett önre?- Sok ilyen esetet tudnék, hiszen az elmúlt esztendők során rengeteg ügyet tárgyaltam . . . Gondolom, sokkal célszerűbb lesz azonban, ha inkább a fiatalkorúak bűnügyeivel kapcsolatos tapasztalataimat összegezem. Általában betörés, fosztogatás, ittas állapotban történt verekedés és autólopás vádjával kerülnek a tizenévesek a bírósági tárgyalótermekbe. Az is előfordul, hogy az ügyészi vád tárgya nemi erőszak elkövetése és kábítószerélvezet. A csonka családokban szembetűnően magas a fiatalkorúak bűnözési aránya. Ezért nagyon fontos, hogy egy gyerek, szüleinek esetleges különválása után is, a lehető legkiegyensúlyozottabb környezetben nevelkedjék, hogy mindkét szülője szeretetét és ragaszkodását érezze maga körül.

17