A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-09-08 / 36. szám
2. Margit néni és a Patiencia Lapunk előző számában elmondottam már, hogy mennyit kilincselt a BánfihajSzesz feltalálója, amíg szeréhez gyártó vállalatot kapott. Nos, ugyanígy járt az az idős néni is, aki szintén feltalált egy hajnövesztőszert. Patiencia (türelem) néven árusítja ezt a találmányt a budapesti Skála áruház, s maga dr. Rácz István, a Bőrgyógyászati Klinika igazgatója is elismerte, hogy a Patiencia a Bánfi-hajszesszel egyenértékű szer. Mit tart azonban találmányáról a ma 77 éves feltaláló? Budapestről mintegy 25 kilométernyire, egy kis kertvárosban lakik özvegy Nedeczky Jenőné. Háza akkora csupán, mint egy mézeskalácskunyhó. Persze, ez illik hozzá a leginkább, hiszen Margit néni maga is egy aranyos pöttömnyi asszony. S hogy miért Margit nénizem? Mert amikor bekopogtattam hozzá, mindjárt azzal kezdte, hogy ő csak rendes emberekkel áll szóba, s rendes emberek pedig Margit néninek hívják. Pedig szóba állt Margit néni nem rendes emberekkel is. Hiszen éveken keresztül bolondították azok a Vállalatok, amelyeknek gyártásra ajánlotta hajnövesztőszerét, egynémelyike pedig potyán akart hozzájutni. Az egyik nagy cég például 7000 forintot ajánlott fe* a gyártási jogért, attól a vállalattól pedig, amely a Patienciát jelenleg is gyártja, Nedeczkyné egy fillért sem kapott eddig. — Margit néni, kedves, hogyan találta fel hajnövesztőszerét? — Nagy sora van annak. Hadd kezdjem talán ott, hogy fiatal koromban Olaszországban éltem, ahol férjem mint hajómérnök kereste kenyerét. Az uram halála után visszatértem Budapestre, jóformán egy fillér nélkül, így aztán az angol és oiasz nyelv tanításával kerestem a kenyeremet. Komplikáció így sem lett volna, ha ezelőtt 27 évvel, ép pen ötvenéves koromban be nem üt a mennykő. Az történi ugyanis, hogy szinte egyik nopról a másikra hullani kezdett a hajam, és néhány hónapon belül teljesen kopasz lettem. Ennél is nagyobb baj volt azonban, hogy rettenetesen szédültem a parókától, így aztán szégyenszemre kopaszon kellett a tanítványaimhoz járni. Ekkor határoztam el, hogy „kinövesztem a hajamat”, így indult meg a húsz és egynéhány évig tartó kísérletezés. — De hiszen Margit néni sem nem orvos, sem nem vegyész. .. Hogyan határozta el magát, hogy megpróbálkozik ennek a problémának a megoldásával, ami évszázadok óta még senkinek sem sikerült? — Ha az emberiség így gondolkodott volna, akkor még ma is barlangokban élnénk — legyintett a néni. — Családomban orvosok és kémikusok is voltak, így aztán azoktól, akik gyermekkoromban előttem tanultak, rám rcgadt némi tudomány. A. legnagyobb segítség azonban erős hitem és konok természetem volt. Áttanulmányoztam többek között a Találmányi Hivatal könyvtárában fellelhető szakirodalmat és számításba vettem a gyógynövények jó tulajdonságait. És rájöttem valamire, amire senki sem gondolt eddig. Nevezetesen arra, hogy a hajhullás és a kopaszodás a fej megfázásának a következménye. A hajhagymák azonban csak ritkán pusztulnak el, többnyire inkább amolyan tetszhalottfélékké válnak. Az én hajam is a fázástól hullott ki. mert úgy megáztam egy téli délelőtt, hogy majdnem a fejemre fagyott a hajam. Nos, ezt, egy ilyen hagymákat „feltámasztó" szert akartam én feltalálni, s mintegy 32 féle különböző vegyülettel addig gyötörtem a fejemet, amig húsz és egynéhány éves kísérletezés után végül is — kinőtt a hajam! — Amikor mór meggyőződtem róla, hogy biztonságos és hatásos a találmányom .természetesen értékesíteni szerettem volna. Hiába terjedt el azonban a híre — mintegy 20 ezren jöttek el hozzám a szerért — és hiába bizonyították a hivatalos kísérletek is az általam feltalált szer hasznosságát, a gyártásra alkalmas vállalatok csak bolondították. Vagy nem volt fantáziájuk hozzá, hogy a befektetésre pénzt áldozzanak, vagy maguk akartak keresni a szeren. Végül is az egyik jóakaróm a Találmányi Hivatal derék igazgatója, Tosnádi Emil segített rajtam. Ez a ked-A Skála áruházban ma is kapós cikk a Patiencia Kopasz voltam, ma ilyen nagy a hajam — dicsekszik a 81 éves Schmidt István vés ember a Népszabadság 1977. január harmadikai számában megjelentetett egy közleményt, s ebben felhívta a találmányom gyártására szgmbajövő vállalatok figyelmét. így kerültem össze a Ferokémia nevű szövetkezettel, amely kellő kipróbálás és vizsgálat után elvállalta a regeneráló szer gyártását. A Ferokémia a budapesti Skála nagyáruházzal is megállapodott, itt kezdték meg aztán ez év első hónapjaiban a Potencia árusítását. És bár bombaüzlet lett ez mindkét vállalatnak — mintegy 300 000 doboznyi szert adtak el eddig — a Ferokémiától idáig még egyetlen fillért sem kaptam! Pedig láthatja, hogy nem nagyon dúskálok a földi javakban. Trombózis miatt az ágyat is alig hagyhatom el, s ha nem törődne velem kedves szomszédasszonyom, Varga Karolina, bizony telkopna az állam. — Margit néni, kedves, milyen különbséget lót a Patiencia és a Bánfihcjszesz között? — Hogy melyik szer a hatásosabb, azt a páciensek tudnák eldönteni. A kettő alkalmazásában azonban lényeges 16
