A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-09-08 / 36. szám
Kővetkező számunk tartalmából: Fister Magda: PIROS VOLT A PARADICSOM ... SZÍNÉSZEKKEL NÉGYSZEMKÖZT (Neumann János portréja Martin Gregorról) Keszeli Ferenc: PADLÁSRÓL PADLÁSRA Miklósi Péter írása a prágai Magyar Kulturális és Tájékoztatási Központról Címlapunkon Prandl Sándor, a 24. oldalon Igor Grossmann (elvétele A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 893 3á Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 3341-34, Főszerkesztő-helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 3328-64. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Szerkesztőség : 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Telefon: 3328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgólat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS - Ústredná expedícia tlače, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne, n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. Index: 49 211. Nyilvántartási szám: SÜTI 6/46. # # 0 Amióta James Watt 1765-ben feltalálta a gőzgépet, a szén világszerte a legfontosabb nyersanyagok egyike lett, a szénbányászat pedig a különösképpen nagyra becsült foglalkozások közé tartozik. Az utóbbi esztendőkben — a kőoiaj világpiaci árainak felszökkenése óta — a szén hazánkban is, külföldön is a legértékesebb energiahordozók sorába lépett. Tulajdonképpen kenyere és vérkeringése az országnak. Fényt ad és hőt. Feltárás szempontjából a Szlovákiai Bányaipari Tröszt legfiatalabb bányája a Privigye (Prievidza) melletti Cígeiben van. öt esztendeig tartó előkészítő munkálatok után 1962-ben indult meg itt a szénfejtés, és ma már Szlovákia évi széntermelésének csaknem egy harmadát (kétmillió százötvenezer tonnát) a Vtóčník-hegy alatti szénmezők adják. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy naponta kereken hatezer tonnát kell a felszínre hozni. A Cígeľ bánya szenét főként ipari célokra: a Zemianské Kosteľany-i hőerőműbe szállítják tüzelőanyagként. Kétmillió százötvenezer tonna! Ennek az óriási szénmennyiségnek kitermelése Cigeľben mélyműveléssel folyik. ■ ■ ■ Megérkezésem után gumicsizmát, kapcát, zöldszínű vászoninget, munkanadrágot és zakót kaptam, no meg egy védősisakot. így mentünk el a bónyavasúthoz, ahol beszállás előtt még bányászlámpát s bányamentő készüléket csatoltunk övszíjainkhoz. Aztán beültünk a csilleszerű kiskocsiba és amikor a jelzőlámpa zöldre váltott, a kisvasút hangos dübörgéssel tűnt el a lejtős aknafolyosákon. Nyolc-tíz percnyi utazás után, egy hirtelen zöttyenéssel áll meg a >zerelvény az alsó „végállomáson“. A föld gyomrában vagyunk, innen már csak gyalogszerrel folytathatjuk utunkat. Kivágódik egy deszkaajtó és megindulunk a frontra, azaz a fejtés alatt álló szénfalhoz. Ján P šenák, a Cígeľbánya legrégibb, ma már hetvenhat tagú vájárkollektívájának vezetője kalauzol bennünket, de velünk tart a frontmester is, hiszen tulajdonképpen az ő vendégei vagyunk: az ő irányítása alá tartozik a fejtés alatt álló bányaszakasz. A sisakokra szerelt villanylámpák előre vetik fényüket, a főtefók réseiben megvillan a fekete szén. A bányában különben mindenki egyforma. Egyforma a ruha, a csizma, a sisak. Még a kezek is egyformák... pontosabban a kesztyűk. — Régen — mondja a fővájár —, amikor még csákánnyal és lapáttal dolgoztak a bányászok, olyan volt a tenyerük, akár a bakancstalp. Itt Cígeľben jobbára már csak gépekkel dolgozunk és az előírás szerint mindenkinek védőkesztyű jár. Persze, azért a kézszorításunk ma is kemény még! - fűzi hozzá tréfás komolysággal. A művelések felé, a fejtés alatt álió szénfal legelső állásába megyünk. Egymásfél kilométernyi hosszú folyosón haladunk. Itt nincs sújtólég. Karsztvízbetőrések viszont elő-előfordulnak, de a legtöbb gondot a sűrűn előbukkanó talajvíz okozza, ami bizony jócskán megnehezíti a fejtést — magyarázza a frontmester, amikor négy-öt bányász alakja tűnik föl a félhomályban, amint egy ácsolatfával teli csillét tolnak erőlködve fölfelé. Jóformán be sem fejezi a mondatot, hanem előresiet, hogy utánanézzen: emberei vajon az előírásnak megfelelően, a főtékbe erősített fékfákkal biztosítottók-e a visszagurulás veszélye ellen a súlyos rakományt? — Balesetek gyakran előfordulnak? — kérdezem, amikor ismét hármasban lépdelünk. — Előfordulnak, de hál'istennek jobbára csak kisebb kéz- vagy lábsérülések. Szerencsére a valóban komoly, esetleg végzetes baleset ritka dolog, ám ha mégis megtörténik, úgy általáben inkább az emberi könnyelműség, mint a természet szeszélye révén. MIKLÓSI PÉTER — Szigorra azonban így is szükség lehet... Éppen odaérünk a fejtéshez, a frontmester a műszakban lévő csapatra pillant. — Inkább azt mondanám, hogy a komolyan hangzó jó szóra — feleli határozottan. — Idelenn a föld mélyén egy ember felelőtlensége több bányász csonkulását vagy pusztulását okozhatja. fönt van haverság, de itt lent csupán barátság és egymásrautaltság van. Aki még nem járt bányában, az a kombájn szóhoz nyilván ilyesféle jelzőket kapcsol: nagy, széles, ormótlanul hatalmas szerkezet, elvégre néha bizony még az országúton is gond megelőzni. Nemúgy azonban a fejtésre előkészített szénfal mentén! Itt a kombájn alatt egy villanykábelekhez csatlakoztatott, fogaskerekekkel, apritótárcsákkal és vágókésekkel ellátott hosszúkás gépet értenek. Műszakváltáskor a lelépő bányász kezet ráz a frissen munkába állt kombájnassal, aki ellenőrzi az olajállást és a zsírozást, utána a fővájárhoz fordul : — Be vannak osztva az emberek? 2
