A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-08-25 / 34. szám
Anyámat vitték, hat tavon, hintán, Engem is vitték, szamáron, kárén, Szamáron, kárén. Anyámat vitték, nagy palotába, Engem is vitték, füstös konyhába, Füstös konyhába. Anyámnak vettek, sárga csizmákat, Nekém is véttek, varga sarukat, Varga sarukat. Öröm anyámnak, az ifjú leginy, Siralom nékem, az özvegy émbér, Az özvegy émbér. Viszik már a nénémet, aranyos hintóba, Engemet is visznek az szamár talyigába, Nagy öröm a nénémnek, cifra szabólegény, Mig énnékem siralom, szegény kondáslegény. Etetik a nénémet, aranyos tányérbú, Engemet is életnek, disznó vályújábú, Nagy öröm a nénémnek, cifra szabólegény, Mig énnékem siralom, szegény kondáslegény. Ghymes (Jelenec) 1977 Énekelte: özv. Balia Józsefné Molnár Mária 87 éves Gyűjtő: Ág Tibor Az öt—vegy ém-------bér. Zsére (Žitany) 1953 Énekelte: Vanyó Rózái 57 éves Tempo (iueto Gyűjtő: Ág Tibor Ki— rt — tik a né-né—met, elf—ra szabó--------------le—gény, Féktetik a nénémet, cilro nyoszolyába, Engemet is fektetnek, a disznó vackába, Nagy öröm a nénémnek, cifra szabólegény, Mig énnékem siralom a szegény kondáslegény. Keltik má a nénémet, hatágú korbáccsal, Engemet is keltenek, szép hajnali csókkal, Siralom a nénémnek a cifra szabólegény, Nekém pedig nagy öröm a szegény kondáslegény. En— ge-met te ki—re —tett, SZA- giny kondót--------le— getiy, Nagy 8—rőm a né—nem —nek, cif— ra ezo-bi------le —gény, A ZOBOR-VIDÉK NÉPZENÉJE IV. A néphagyományban gazdag Zoborvidék egyik leghagyományőrzőbb helysége Zsére (Žirany). Kodály Zoltán 1906 és 1917 között 99 dallamot jegyzett (el itt. De Manga János, Arany László is sokszor megfordult ebben a kedves hegyaljai faluban. Zsére népdalkincse gazdag és sokrétű. A naptári szokásokkal kapcsolatos dallamok sok változata, a lakodalmi szokásanyag káprázatos gazdagsága a mai napig él a zséreiek emlékezetében. A szokásokhoz kapcsolódó dallamokon kívül sok régi (középkori eredetű) balladát, régi és új stílusú népdalt őriztek meg. A „Falba épitett asszony“ (Kőműves Kelemen), a „Csodahalott" (Bálint vitéz), a „Halálraítélt húga" (Fehér Anna), „Szégyenbe esett lány (Fodor Katalina) mind Zsérén került feljegyzésre. Balladakincsünk két - minden bizonynyal teljes egészében magyar eredetűtipusát, a „Házasuló királyfi"-t és a „Kétféle menyosszony“-t, szintén ismerik. Az utóbbi tipus két változatát mutatjuk be, e heti számunkban. Ez a ballada a mi vidékünkön elég ritka. Egy csallóközi változatát, amelyet Bartók Béla 1910-ben Nagymegyeren gyűjtött, sorozatunk kezdetén a 17-es számunkban közöltük. Ebben a változatban cifra szabólegény helyett, királyfi szerepel, ami még meseszerűbbé teszi a balladát. Lontón a „Házasuló királyfi" olyan változatát jegyeztük fel, amely a „Kétféle menyasszony" motívumaival fejeződött be, azaz a két ballada egybeolvadt. Mai számunkban közölt zsérei változat, egy Nagyszalontán gyűjtött dallam közeli rokona. (Lásd: Kodály Zoltán Nagyszalontai gyűjtés 1916.) A ghímesi töredékes változat dallama, egy középkori eredetű „volta* táncdallam elnépiesedett változata. Ez a dallam eléggé elterjedt népzenei hagyományukban. Zobor vidékén a lakodalomban a „kakasnótát", továbbá az „Elment a két lány virágot szedni", vagy „Elment a vén ember szeretőt keresni" szövegű dalokat is erre a dallamra éneklik. De a gyermekjáték-dalok között is találunk változatokat. A „Kis kacsa fürdik, fekete tóba" kezdetű játékdallam egyes változatait is erre a dallamra éneklik. Sajnos a ghymesi változatban épp úgy, mint a nagymegyeriben a ballada csattanója hiányzik. A zsérei változat azonban teljes. A gazdag és szegény puszta szembeállításán kívül, a teljes zsérei változatban kiderül, hogy mégis jobb a szegény lánynak, mert azt szép hajnali csókkal ébresztik, a gazdagot viszont korbáccsal. AG TIBOR
