A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1979-08-25 / 34. szám

partizánokkal együttműködve Szlovákia területének nagy részén gyorsan felszámolták a klerikálfasiszta rendszert és megvalósították a forradalmi néphatalmat a Szlovák Nemzeti Tanács és a nemzeti bizottságok vezetésével. Üj politikai és igazgatási rendszer jött létre, Banská Bystricával mint politikai és katonai központtal, mely a nemzeti bizottságokra mint a munkások, parasztok, kisiparosok, értelmiségiek és az antifasiszta burzsoázio szövetségének szerveire támaszkodott. E szövetségben a kommunista párt vezette munkásosztályé volt a hegemónia. így a harcok közepette történt meg az új népi demokratikus rendszer alapjainak lerakása.

1944. szeptember 4-én visszatért Moszkvából a Szlovák Nemzeti Tanács olyannyira várt küldössége, hozva az örvendetes hírt a Szovjetunió gyors katonai segítségéről. De addig fel kellett tartóztatni a beözönlő német csapatokat. Az első anyagi segítség is megérkezett a Szovjetunióból.

Gyorsan növekedtek a felkelés fegyveres erői. Ezekhez tartoztok: az 1. csehszlovák hadsereg J. Golián alezredes (1944. szeptember 5-től tábornok), illetve 1944. október 7-től R. Viest tábornok parancsonksága alatt, és a partizánalakulatok, amelyeknek élén 1944. szeptember 16-tól a Szlovákiai Partizánmozgalom Vezérkora állt A kezdetben mintegy 15 000, később 35— 40 000 főt kitevő, korszerűen és jól felszerelt, nagy harci tapasztalatokkal

rendelkező megszálló csapatokkal a felkelő hadsereg mintegy 40 000, később 60 000 katonája és 9—12 000 partizán szállt szembe. A felkelő hadsereg és a partizánosztagok soraiban több mint húsz nemzet fiai harcoltak, köztük szovjet állampolgárok, csehek, magyarok, franciák, németek, délszlávok, lengyelek, bolgárok és mások.

A Strečno, Kežmarok, Vrútky, Martin, Biely Potok, Telgárt (ma Švermovo) és Bafovany (ma Partizánske) melletti harcokban a bátorság, a hősiesség és a hadművészet számos- példája született. A felkelő katonák és a különböző nemzetiségű partizánok bátran visszaverték az ellenség támadásait és maguk is ellentámadásokba mentek át. Valamennyi példa közül említsük meg az A. Sz. Jegorov vezette 1. Sztálin partizánosztag t. Ozábol parancsnoksága alatt harcoló csoportjának példáját. E csoport tagjainak 80 százaléka esett el a Martin melletti harcokban, és maga Ozábol is hősi halált halt.

A Szlovák Nemzeti Felkelés harcaiban, a szlovákioi partizánmozgalomban nem teljes adatok szerint 1400 magyar — katona és polgári személy — vett részt. így más alakulatok között a Petőfi (korábban Rákosi) partizáncsoport, Fábri József vezetésével. A csapat tagjait az Ukrán Partizánmozgalom Vezérkarán Kijevben képezték ki, és Banská Bystricótól nem messze Kordíky falu közelében dobták le. A csapat a magyar határ mentén Rozsnyó (Rožňava) és később Kassa (Košice) térségében harcolt.

A Petőfi-brigád harcaira Pataky Pál, a Csehszlovák-Szovjet Barátság nevet viselő abaújszinai (Sena) egységes földművesszövetkezet traktorosa így emlékezik:

— Csoportunk, miután ejtőernyővel ledobtak minket, csakhamar több mint kétszáz főre szaporodott. Parancsnoka Grubitz százados volt és Fábri József a politikai komis2árja. Amikor Grubitz százados november közepén a Feketelehota (Čierna Lehota) és Nagyszlabos (Slavošovce) környéki harcokban elesett, Fábri József lett a csapat parancsnoka, s jómagam a helyettese. Később parancsot kaptunk, hogy tevékenységünket helyezzük át Kassa térségébe. Itt az ellenség hátában harcoltunk, többször megütközve német egységekkel. 1945 januárjában áttörtünk a frontvonalon és a felszabadított területen, Tornogörgő (Hrhov) közelében csatlakoztunk a felszabadító Vörös Hadsereghez.

Pataky Pálnak sok az emléke ezekről a harcokról, de nem tartja szükségesnek, hogy bővebben meséljen róluk, mert mór megírták őket. Nagy tisztelettel és széretettel emlékezik Fábri Józsefre, a Petőfi-csapat parancsnokára, aki igen jó szervező volt, és beírta nevét a magyar antifosiszta ellenállás történetébe.

— Fábri József egyszerű ember volt, de kiváló harcos, ügyes és bátor partizán. A felszabadulás után is gyakran találkoztunk vele és emlékeztünk a Petőfi magyar partizáncsapat harcaira. Sajnos, nagyon korán távozott az élők sorából ez a kiváló antifasiszta harcos, amilyen kevés van nálunk.

Pataky Pál harmincöt év távlatából úgy tekint harcaira, hogy teljesültek álmai és vágyai, nem érez semmiféle csalódást, bár itt él nálunk mint magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgár, mivel a Csehszlovák Szocialista Köztársaságot hazájának tartja. Olyan köztársaságért harcolt, mint amilyen ma a Csehszlovák Szocialista Köztársaság. Bár már közeledik a hatvanhoz, még ma is kinn dolgozik mint traktoros a földeken, nem sajnálja a szocializmusért vívott harcait és kifejtett munkáját, ellenkezőleg hálás a szocialista hozónak, hogy neki és családjának, fiának és leányának ilyen vívmányokat, ilyen életet biztosított, s nemcsak nekik, hanem Csehszlovákia valamennyi magyar nemzetiségű állampolgárának.

A Szlovák Nemzeti Felkelés kéthónapos harcai a „szabadság szigetének" védelmében a kommunista párt vezette csehszlovák antifasiszta ellenállás legjelentősebb tettei közé tartoznak a másocfik világháború folyamán. A szlovák nép tanúságát adta demokratikus, antifasiszta, Hlinka-néppárt ellenes gondolkodásának s eltökélt szándékának, hogy örökre összeköti sorsát a testvéri cseh néppel a csehszlovák államban az egyenjogúság alapján.

A Szlovák Nemzeti Felkelés a csehszlovák nemzeti demokratikus forradalom, a népi demokratikus rendszer hatalomra jutásának kezdete. Vezetésében a kommunista párt vezette munkásosztály került az élre, ami lehetővé tette teljesíteni a forradalom demokratikus szakaszának feladatait és megnyitni az utat a szocializmus építéséhez.

A Szovjetunió segítsége, elsősorban a kárpát-duklai hadművelet, amelyben ott harcoltak az 1. csehszlovák hadtest alakulatai a Vörös Hadsereg kötelékeiben, döntő tényező volt, melynek révén sikerült teljes két hónapon át megvédeni Szlovákiának a felkelők ellenőrizte területét s a csehszlovák nemzeti demokratkusi forradalom szerveinek hatalmát.

A Szovjetunió fegyverrel, lőszerrel, gyógyszerekkel és élelmiszerekkel is segítette a felkelőket. 1944 szeptemberoktóber folyamán 45,5 tonna szállítmányt juttatott el Szlovákiába. Ugyanakkor több partizánosztag is behatolt a Kárpátokon át, elsősorban légi úton. Ez a tény és az, hogy több mint húsz nemzet fiai harcoltak a szlovákiai partizánmozgalomban, a felkelés internacionalista jellegét bizonyítja.

A Szlovák Nemzeti Felkelés 35. évfordulója kiváló alkalom arra, hogy tovább mélyítsük és javítsuk a főként a fiatalokkal végzett politikai tömegmunkát. A fejlett szocialista társadalom építése terén s ezzel a világbéke, a demokrácia és a szociális haladás érdekében is kifejtett áldozatos mindennapi munka, a CSKP XV. kongreszszusának határozatában kitűzött feladatok maradéktalan teljesítése — ez az, amivel a legjobban valóra válthatjuk a Szlovák Nemzeti Felkelés szellemi hagyatékát.

Ezerkilencszáznegyvennégyben a szövetséges csapatok, de főleg a Szovjet Hadsereg csapásai következtében a német fasiszta hadigépezet sorozatosan szenvedett vereséget a második világháború frontjain. A katonai fölény és ezzel a harci kezdeményezés is a fasiszta ellenes koalíció hadseregeinek kezébe került. Mindenki számára egyre világosabb volt, hogy a német fasiszta hadigépezet visszavonhatatlanul vereséget szenvedett és már csak a végső leszámolás van hátra. Európa még leigázott nemzetei tehát elérkezettnek látták a pillanatot, hogy az' eddiginél is aktívabban vegyenek részt a német fasiszta hadsereg és hazai támogatóik szétzúzásában. A szlovák nép számára ez a pillanat 1944. augusztus 29-e volt, harmincöt évvel ezelőtt, amikor a szlovák nép fegyvert fogott, a német fasiszta megszállók és azok hazai kiszolgálói a klerikális ludák fasizmus ellen. Szlovákia harctérré változott, melynek frontjain a felkelő hadsereg a lakosság túlnyomó részének támogatósával hősiesen harcolt a szabadságért az új Csehszlovák Köztársaságért. Harcoltak a szlovák nép becsületéért a szlovák klerofasiszta ludókság ellen, akik elárulták és kiszolgáltatták a szlovák népet a német fasizmusnak. A Szlovák Nemzeti Felkelés gyökereit tehát elsősorban azokban az antagonisztikus ellentmondósokban kell keresni, melyek során a szlovák nép egészséges erői határozottan szembefordultak a nemzet érdekeit eláruló ludák fasizmussal és külföldi támogatóikkal. Osztályharc volt ez, antagonisztikus osztályellentétek összecsapása, melyben a barikád egyik oldalán a szlovák munkásság, parasztság és haladó értelmiség állt a kommunista párt vezetésével, a másik oldalon pedig a ludák klerofasizmus képviselői és az őket támogató hitleri hadigépezet. A szlovák nép ezekben a harcokban kifejezésre juttatta, hogy végleg szakít a klerikális ludák fasiszta ideológiával és a szlovák nép boldogulását az új csehszlovák hazában kívánja megtalálni. A Szlovák Nemzeti Felkelésben a szlovákokon kívül ott találjuk Európa valamennyi nemzetének képviselőit — a szovjet partizánokat, parancsnokokat, cseheket, magyarokat és más nemzetek fiait. Akik mindnyájan saját nemzetük haladó internacionalista hagyományait fejlesztették tovább a felkelés frontjain vívott harcokban. Élők és máig hatók az SZNF internacionalista hagyományai, amelyek elsősorban a csehszlovákszovjet barátság szüntelen elmélyítésében és hazánk valamennyi nemzete és nemzetisége barátságának állandó elmélyítésében, erkölcsi és politikai egységének állandó erősítésében nyilvánul meg. Mindnyájunk kötelessége ezeket a hagyományokat ápolni, mert alapjai építő sikereinknek és még boldogabb életünknek.

3